Mindjárt megszületik!

1. Honnan tudhatom, hogy ez már a kitolás?

– Eltűnt a méhszáj, most már, ha úgy érzi, akár nyomhat is! – egyszer csak ezt fogjuk hallani a szülészorvostól vagy a bábától. Rendszerint a kismamára és kísérőire is felvillanyozóan hat ez a mondat, hiszen ha “eltűnt a méhszáj”, az azt jelenti, hogy annyira kitágult és ráhúzódott a baba fejére, hogy már nem tapintható. Vagyis elkezdődött a kitolás!

2. Mit érez ilyenkor a kismama?

Mintha a méhösszehúzódások alatt már nem jelentkezne az az éles fájdalom a hasa alján, a méh munkája pedig kevesebb ellenállásba ütközne. A csontjait viszont egyre jobban szétfeszíti valami. Érzi, hogy a baba forog, mintha a legkönnyebb pozíciót keresné a fájások szünetében, aztán a combokba is kisugárzó méhösszehúzódás hatására egyre lejjebb nyomulna. A medenceöv kismértékben tágul, sőt a farokcsont is hátrafelé mozdul. Mindez azonban már közel sem annyira fájdalmas, mint a méhszáj tágulása.

3. Nyomnom kellene, de nem érzek semmit. Rosszul csinálok valamit?

Ha hallgat a teste jelzéseire, és elengedi magát, mindent jól csinál. A szülés ösztön. Ha a természetre hagyatkozik, a teste magától működik. Amikor a fejecske eléri a végbél nyomásérzékelő receptorait, egyre erőteljesebb székelési inger jelentkezik. Ekkor kényszert érez, hogy nyomjon. Ha akarná, sem tudná visszatartani! Ez a szülés elsöprő ereje! Ha kiereszti a hangját, akkor a mélyülő, erőlködő, szakaszos nyögésekből a szülésznő vizsgálat nélkül is tudja, hogy itt az idő, a baba nemsokára megszületik.

4. Mennyi ideig fog ez tartani?

A kitolási szaknak is megvan a maga időtartama, nem kell gyorsan túllenni rajta. Általában egy óra (plusz-mínusz fél óra). Először szülőknél, ha kicsit ritkábbak vagy renyhébbek a méhösszehúzódások, vagy ha az anya epidurális érzéstelenítésben szül, akkor kicsit hosszabban, többedszer szülőknél, ha a baba kisebb, a fájások pedig erőteljesek és hatékonyak, akkor rövidebb ideig tart.

5. Hogyan bújik ki a baba?

A magzat a méh erős izommunkájából adódó tolófájások hatására születik meg. Ezt úgy kell elképzelnünk, mintha egy hajlított kályhacsövön kellene átbújnia, amelynek a keresztmetszete nem kör, hanem ovális. Az út utolsó részét, vagyis a hüvelyt és a gátat magának alakítja a baba. Ahhoz, hogy átjuthasson ezen a szűk alagúton, összegömbölyödik. Lábait a hasához húzza, kezét keresztezi a mellén, fejét leszegi, s tulajdonképpen a feje búbjával keresi a legjobb átmérőt.

Ahogy a méh összehúzódásai egyre jobban és jobban préselik kifelé felülről nyomva a magzat popsiját, a feje úgy forog, ahogy a “kályhacső” belső alakja tereli. A végére már annyira elfordul, hogy tarkója az anya szeméremcsontja alá kerül, orra a farokcsont előtt van.

A következő fájások hatására még nem tud megszületni az összegömbölyödött magzat, mert útban van a szeméremcsont. Először alágördül a fej, s ahogy a tarkó megtámaszkodik, a fejtető, majd a homlok maga előtt tolja a gátat. Ilyenkor már lehet látni, hogy domborodik a gát, és nyílik a szeméremrés, a haja már kikandikál. További egy-két fájás alatt megszületik a fejtető, a homlok, majd az arc. Utána bújik ki a szeméremcsont alatti egyik váll, majd a másik. A többi testrész már kicsúszik, mert vagy az anya, vagy a szülésznő felemeli a babát.

6. És a testhelyzet?

Szövődménymentes szülésnél meg kellene engedni a kismamának, hogy olyan testhelyzetben szülhessen, amilyenben akar, bár ez a magyar szülészetek többségén nem valósul meg. Pedig sokféle adat bizonyítja, hogy a magzat kitolásának ősi pozíciója a guggoló helyzet vagy ennek utánzása megtámasztásokkal. Behajlított és szétnyitott combok esetén a leglazább a gát, és a csontos medence kimenete is nyitottabb.

A szülőszéken vagy ágy szélén ülő anya valakire vagy valamire hátradőlve pihen a fájások szüneteiben, fájás alatt többnyire függőleges a háta, de előnyös, ha domborítja a derekát, nyomáskor pedig előrehajtja a fejét. Ebben a pozícióban és álló helyzetben is csak el kell engedni a babát, nem szabad erősen nyomnia, mert akkor repedhet a gát.

Négykézláb, vagy bármely előredőlt helyzetben, amikor a szülésznő hátulról fogadja a babát, jó, ha az utolsó fájásokig törekszünk a hátdomborításra (guggoló, nyitott sarokülő helyzet), mert így könnyebben tudjuk a szülőcsatornába terelni a magzatot. Egyébként az előredőlt helyzet kíméli a végbelet és a gerincet, ezért ha lehetséges, ezt a szülési pozíciót ajánljuk az aranyérrel küszködő vagy gerincműtéten átesett kismamáknak.

Vízben szüléskor gyakorlatilag csak kísérjük a folyamatot, keveset tudunk segíteni, de nem is szükséges több: a magzat szinte magától kicsusszan. Például úgy, hogy az anya háton lebeg a vízben, kezével kapaszkodik, lábával biztos támasztékot keres, ahogy szétejtett térdeit a hasa mellett kétoldalt felhúzza (így megvan az ideális csípőhajlítás és a hát domborítása, ami hatékonyabbá teszi a folyamatot.) De választhat az anya térdelő pozíciót is, amikor csak a gát van vízben.

Hanyatt fekve a legerősebb a kiszolgáltatottság érzése. Előnye, hogy annak, aki már nagyon elfáradt, nem kell tartania magát. A gátvédelem és a gátmetszés könnyen kivitelezhető. Így szokás elhelyezkedni faros szüléseknél, illetve, ha fogóval vagy vákuumszívóval kell világra segíteni a babát. Epidurális fájdalomcsillapítás mellett is ez a leggyakoribb szülési testhelyzet, bár ha a kitolási szak idejére már nem tartják fenn az EDA hatását, más pozíció is elképzelhető.

Válogass időben a szülészetek között, hogy megtaláld a neked leginkább megfelelőt! Próbáld ki Szülészetkeresőnket, az első és legrészletesebb szülészeti adatbázist Magyarországon!

7. Gátvédelem, gátmetszés vagy el a kezekkel a gáttól?

A szülés hatékony fájások hatására, megfelelő anyai és magzati méretek esetén mindenféle segítség nélkül lezajlik. Ilyenkor nincs szükség gátvédelemre, a szülésznő hozzá sem ér a kismamához, aki erős feszítő érzést él át, s ezt általában két-három méhösszehúzódás alatt is ki kell bírnia. Ilyenkor kéri a szülésznő, hogy fájás alatt ne nyomjon, csak engedje a babát, sóhajtson, lihegjen. Ha kicsit “passzentos” a helyzet, gátvédelemmel segítenek, meleg vizes vattával támasztják meg a gát rugalmas bőrét. Segítik a fej kigördülését, és védik a vérzékeny csikló körüli területet, majd a vállak megszületését is segítik. Ilyenkor is az a legjobb, ha az anya sóhajtozik, liheg.

Ha viszont még “szűkösebbek” a viszonyok, akkor gátmetszésre van szükség. Ez csak a szülés végén, közvetlenül a fej megszületése előtt dől el. Ma már több olyan szülészet is van, ahol nem végeznek rutinszerűen gátmetszést, ilyen például a budapesti Szent István és Szent Imre Kórház.

8. Mit érezhet közben a magzat?

– Szülésznői hivatástudatom és kíváncsiságom vezérelt az első olyan foglalkozásra, amelynek célja saját születésélményünk felidézése és átélése volt. Nagy érzelmi viharról szóltak az emlékeim, de megnyugodva kerültem ki belőle, ugyanakkor szükségét éreztem a folytatásnak. Így kerültem Orosz Katalin klinikai pszichológushoz. Második születésélményemet az ő kíséretében élhettem át. Ha most a megszületést kellene felidéznem és szavakba öntenem, akkor a félelem és a magány volt számomra a meghatározó érzés. Elég lassan haladtam előre, hiszen programozott szülése volt édesanyámnak a terhessége 42. hetében.

A születésem előtti pár percben lelassult minden, mintha megállt volna az idő. Barlangban éreztem magam, ahol a kijáratot vízfüggöny zárta le, amely mögött lombos fák teteje látszott. Emlékeim szerint annyira megragadott ez a gyönyörű látvány, hogy szívesen időztem volna még itt egy darabig. Valami mégis küzdésre késztetett, és elég nagy erőfeszítést kellett tennem az előrejutáshoz. Felnőtt fejjel igen érdekes részt venni ilyen születésélmény-foglalkozáson.

Tóthné Hasilló Annamária szülésznő, 2011-ben az Év Bábája díj nyertese, Eger, Markhot Ferenc Kórház

Érdekelhet még a kitolással kapcsolatban!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Kismama magazin