Kérdésük, gondolatuk két természetes emberi ösztönből fakad. Egyrészt ősételünk, az anyatej édes, és ennek ízét minden csecsemő előnyben részesíti más ízekkel szemben. Másrészt természetes emberi tulajdonság, hogy etetve szeretünk. Édességet egy egy-másfél éves kora körül már kaphat a gyerek, természetesen csak módjával, és nem mindegy, hogy mit.
Később, már felnőttként az édes íz tudat alatt az anyatej kellemes ízét, vigasztaló, nyugtató hatását idézi fel. Úgy érezzük – és mondjuk is -, hogy ami kellemes, jó, ami derűssé tesz, az egyben édes is (szóösszetételekben: édes élet, mézeshetek, édeskettes). Etetve szeretünk, mert tudat alatt a szeretés egyenlő az etetéssel, az evéssel. Akit szeretünk, azt meg akarjuk etetni – a kívánt és szeretett kisbabát hosszabb ideig szoptatják az anyák. Akit nem szeretünk, attól nem kérünk enni, az elutasítás jeleként pedig nem fogadjuk el a felkínált falatot.
Habár tudjuk, hogy az édességek élettanilag lényegében “csak” energiaforrások, mégis a lelki értékük miatt az emberek többsége örömmel fogyasztja, és szeretteinek is szívesen kedveskedik vele. Elfogadható (de semmiképpen sem helyeselhető) dolog hát, hogy a szerető, a nyugalmat és biztonságot ígérő édesanya minél hamarabb édesgetné cukorfalat picinyét valamilyen édes ennivalóval.
Vaníliás keksz
Hozzávalók:
– 30 dkg fehérliszt,
– 20 dkg vaj,
– 8 dkg méz,
– 2 vaníliás cukor,
– 1 tojás,
– késhegynyi sütőpor.
Elkészítése:
A sütőport a liszttel elvegyítjük, és átszitáljuk, majd elmorzsoljuk benne a vajat (egészségesebb, mint a margarin). Hozzáadjuk a tojást, a cukrokat, és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Ha nem áll könnyen össze, tehetünk bele 1-2 kiskanál tejfölt, rumaromát vagy citromlevet. Egy órát hidegre téve pihentetjük, majd lisztezett deszkán 2-3 cm vastagra kinyújtjuk, és kekszvágóval feldaraboljuk. A tetejét felvert tojással megkenjük, darált cukros mandulával megszórjuk, és előmelegített sütőben 200 fokon 20 perc alatt aranysárgára sütjük. A keksz omlósabb lesz, ha a liszthez 2 evőkanálnyi rizslisztet is keverünk.
Ugyanígy készíthetünk kakaós kekszet, ha a liszthez 2-3 evőkanál kakaóport is keverünk.
Magvas kekszhez a liszt felét darált dióval, mandulával, vagy kókusszal helyettesítjük, és kevesebb vajat adunk hozzá.
Házipiskóta
Hozzávalók:
– 4 tojás sárgája,
– 35 dkg liszt,
– 10 dkg vaj,
– 8 dkg méz,
– 2 dkg szalalkálé,
– 2 evőkanál rum,
– citromhéj
-vaníliás cukor
Elkészítése:
A tojások sárgáját kikeverjük a mézzel, a vajjal, csipetnyi sóval, a szalalkáléval és a többi ízesítővel, végül beledolgozzuk az átszitált lisztet. Pihenni hagyjuk minimum fél órát, de akár egy éjszakára is a hűtőszekrénybe tehetjük. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, és kekszvágóval formákat készítünk. Egyszerű formázás, ha vékony rudakat sodrunk, és 10 centiméteres darabokra vagdossuk. Alufóliával bélelt sütőlemezre tesszük nem túl közel egymáshoz, mert sülés közben a duplájára nő. Előmelegített sütőben 180 fokon, 20 perc alatt rózsaszínűre sütjük. Zárt dobozban egy hónapig eltartható.
Kakaós, diós piskótát is készíthetünk a kekszeknél leírt ízesítők felhasználásával. A tojások fehérjét ne dobjuk el, mert ízletes sós és édes rágcsálnivalók készíthetők belőle.
Kapcsolódó cikkek:
– 10 nasi, amit imádni fognak a gyerekek
IX.évf./10.sz.
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
