Kisgyerek

Kétéves korban tanuljuk, milyen embernek lenni

Igen, néha kiakasztóan viselkednek a kétéves gyerekek, de ha állandó fegyelmezés helyett megtanulod az alábbi tanácsokat beépíteni a nevelési elveid közé, stresszmentesebbek lesznek a mindennapjaitok.
2018. Április 05.
Kétéves korban tanuljuk, milyen embernek lenni

Dr. Tovah Klein gyermekpszichológus a How Toddlers Thrive: What Parents Can Do Today for Children Ages 2-5 to Plant the Seeds of Lifelong Success című könyvében a következő tippeket adja a 2-5 éves gyermekek szüleinek.

Minden szülő szeretné, ha a gyereke boldog, kiegyensúlyozott, kedves, illedelmes, tiszteletteljes, okos és sikeres felnőtté válna. De ez valóban kizárólag rajtunk, szülőkön múlik? Kényszeríthetünk arra egy gyereket, hogy kedves legyen? Ugye, hogy nem? Dr. Klein szerint az egyetlen dolog, amit tehetünk, ha szeretjük, puszilgatjuk, ölelgetjük és mi magunk is kedvesek vagyunk hozzá.

Gondoljunk csak bele, hogy amíg egy gyermek egészen pici, addig teljesen természetesnek tartjuk, hogy gügyög, bepisil, bekakil és rendszeresen felébreszt minket az éjszaka közepén. Aztán ahogy kétéves lesz, szinte egyik napról a másikra számtalan elvárást zúdítunk a nyakába: azt szeretnénk, ha viselkedne, hallgatna ránk, követné a szabályokat és “kedves lenne.” Érdekes módon, ahogy ezek az elvárások megjelennek a “már nem kisbaba” gyerekünkkel szemben, kitör a hisztikorszak.

Az egykor cuki babánk hirtelen egy követelődző, dacos, akaratos kis ördögfiókává válik, mi pedig azon aggódunk, hogyha még a gyökerénél nem folytjuk el ezt az elfogadhatatlan viselkedést, akkor ilyen marad mindörökre. És a helyzet az, hogy habár meglepő, de – tudattalanul – általában pont ezzel “rontjuk el” a gyereket.

Azzal, hogy elnyomjuk a gyerekben ezeket a szükségleteket, azzal a személyiségüket romboljuk le. Megfosztjuk őt attól a lehetőségtől, hogy megértse saját magát, hogy felfedezze a világot és kiélje a kíváncsiságát. Az örökös fegyelmezéssel, korrigálással, kritizálással és az igényein való keresztülnézéssel azokat az érzelmi képességeket öljük ki belőle, amikre a sikeres és boldog felnőtté váláshoz szüksége lenne.

Próbáljunk meg friss szemmel nézni egy kétéves hisztijeire és rosszalkodására, és lássuk benne a fejlődéshez szükséges utat és tapasztalatokat. Hogy ezen kívül még mit tehetünk szülőként?

Íme, néhány jó tanács:

A szülő

– Biztonságot és relatív iránymutatást adhat a gyerekének

– Meghallgathatja, ahelyett, hogy folyton beszélne hozzá és irányítani próbálná

– Szabadságot adhat, hogy a gyerek játsszon és kedve szerint felfedezze a világot

– Megteremtheti a teret és lehetőséget, hogy a gyerek küzdjön és hibázzon

– Dolgozhat rajta, hogy megismerje a gyereke személyiségét és szükségleteit minden életkorban, valamint

– Határokat és iránymutatást adhat

Dr. Klein szerint, ha ezen elvek szerint próbáljuk meg “nevelni” a gyerekünket, az biztos alapokat adhat a fejlődéséhez egy olyan időszakban, amikor a kicsi a saját bonyolult érzéseit is még csak tanulja megérteni és kezelni. Nem mellesleg pedig mi is sokkal nyugodtabbak, empatikusabbak és rugalmasabbak leszünk vele szemben (nem folyton a saját akaratunkat próbáljuk ráerőltetni).

Forrás: mother.ly

Kapcsolódó cikkeink kétéves témában: