A babák általában valamikor 4-8 hónapos koruk között kezdik észlelni, hogy tetteik hatással lehetnek a körülöttük található tárgyakra. Többnyire véletlenül fedezik ezt fel: például beleütközik a kezük egy játékba, amely ettől zörögni kezd – ami lenyűgöző jelenség a számukra, így újra és újra meg szeretnék tapasztalni, közben pedig fokról fokra, nagyon sok ismétléssel egyre jobban kiismerik működésének törvényszerűségeit. Innentől kezdődik az ételek szüntelen hajigálása, a játéktornyok összeomlasztása, a papírlapok szétszaggatása, vagy bármilyen elemeire szedhető építmény szétszerelése.
Fontos megjegyezni, hogy ebben a korban a babák még nem tesznek különbséget építés és rombolás között (illetve fel sem fogják ezeket a koncepciókat), hanem bármiféle előjel nélkül csupán cselekednek, cselekedeteikkel pedig szünet nélkül tanulnak a világról, amelybe beleszülettek.Használd a baba fejlődése kalkulátorunkat, hogy nyomon tudd követni kisbabád fejlődését!
8-12 hónapos koruk között viszont már egyre inkább meghatározott céllal tesznek dolgokat: vagyis ekkor már meg tudják jósolni tetteik végkimenetelét, de legalábbis számítanak valamilyenfajta eredményre. Ebben a folyamatban is kulcsfontosságúak a rombolásos játékok, amelyek mindenekelőtt növelik a babák önbizalmát: az építés még jóval nehezebb, így számukra távolabbi feladat, a rombolás sikere viszont ugyanolyan lényeges, hiszen azt jelenti, hogy igenis véghez tudják vinni a terveiket.
Mindeközben pedig alapvető fizikai tényeket értenek meg a tárgyak súlyáról, állagáról, szakítószilárdságáról, a gravitáció erejéről, illetve ok és okozat összefüggéseiről.
Ha például építőkockákból felépítünk nekik egy tornyot, amelyet aztán nagy kedvvel lerombolhatnak, akkor három érzéküket is alaposan igénybe vesszük: látásukat (a kockák színével), tapintásukat (a kockák érzetével) és hallásukat (az eldőlő torony zajaival). De egyéb destruktív játékok is szinte mindig több képességüket fejlesztik egyszerre. A játékkal (vagy bármi egyébbel) teli dobozok kiborításával például az oksági összefüggésen túl a tárgyállandóságról (a látható tárgy alatt is lehet egy tárgy) is fontos tudnivalókat sajátít el a baba, miközben fejleszti motoros és finommotoros képességeit (előbbit a borítással, utóbbit azzal, hogy egyesével kiszedegeti a játékokat a helyükről).
Az egybeépített játékok szétszedése a finommotoros képességek mellett a problémamegoldási készségüket, míg a bíbelődés a babapuzzle-ök elemeivel a szem-kéz koordinációt is fejleszti, a játékok vagy az étel etetőszékből koordinált lehajigálása közben pedig szintén sokat bővülhet a tárgyállandóságról szerzett tudásuk (megértik például, hogy akkor is ott van alattuk a kiflidarab, ha pár másodpercig nem néznek oda). Ha pedig a baba idősebb testvére vagy mi magunk is beszállunk a játékba (mi építünk, ők rombolnak), akkor az együttműködés alapjait is megtanulhatják.
Egyébként is sokkal többet teszünk gyermekünk fejlődéséért, ha a rombolásról való lenevelési kísérletek helyett ebben az időszakban inkább természetes kíváncsiságukra építünk, és együtt kísérletezünk vele: feldönthetjük például a tornyot egy puhább, halkabb felületen (szőnyegen), és valamilyen keményebb, zajosabb padlón is, hogy érzékelhesse a különbséget.
Másfél éves kor táján a rombolási folyamat intenzívebbé válhat, mert ekkor már gyermekeink szembeállítják akaratukat a miénkkel – a destruktív játék ugyanis jó alakalom arra, hogy szabadon és biztonságosan érvényre juttathassák az akaratukat, amire egyébként a babák mindennapjaiban, amelyekben szinte szünet nélkül szabályozzuk őket, kevés alkalom nyílik.
Ne reagáljunk hát negatívan a babák rombolási késztetéseire – inkább érezze gyermekünk, hogy ezt is megteheti (természetesen az ésszerűség keretein belül: vagyis a virágváza vagy a vizespohár széttörése természetesen már nem fér bele a játékba). Az ilyen típusú cselekedeteket ugyanis komplex érzelmek motiválják, és nem jó, ha ezeket magukba kell zárniuk a babáknak. A rombolást ugyanakkor nyugodtan a lakás valamely szegletére korlátozhatjuk: ha kijelölünk erre egy térrészét, akkor ott gyermekünk háborítatlanul, vidáman dobálózhat a játékaival, mi pedig nem bosszantjuk fel magunkat (annyira) a káoszon.
A rombolásos játékok közben ne irányítsuk a babát, ne akarjuk mi megmutatni neki, hogy mit tegyen – ha részt veszünk a játékban, nevetünk az eredményeken, illetve egyszerűen csak érdeklődve figyeljük őt, akkor máris eleget tettünk a haladásáért.
Kapcsolódó cikkeink a gyermek fejlődése témában:
- Az agresszivitás okai totyogóknál
- Mikortól igényli egy kisgyerek, hogy más gyerekekkel is játszhasson?
- 8 dolog, amire minden babának szüksége van a fejlődéshez
- A beszédfejlődés szakaszai 1-3 éves korig
- Mikor kezd járni a baba?
- Hány hónaposan kezdenek mászni a babák?
- Az elképesztő gyermeki agy
- A tili-toli játék nem csak a szórakozásról szól
- A legjobb retro gyermekjátékok
- Építőjáték: mikor milyet vegyünk a gyereknek?
- Jelek, hogy érdemes fejlesztésre vinni a babát
Kapcsolódó cikkek
