A gyerekek első néhány életévében igen sokat tehetünk figyelmük fejlesztéséért. A figyelem olyan, mint egy izom: ha megfelelően és gyakran használja valaki, akkor erősödni fog. Később pedig az élet számos területén kulcsszerepe lesz gyerekünk életében az iskolától a sporton át egészen a barátságok formálódásáig.
Tévézés helyett
A figyelemfejlesztésbe nemcsak azok a módszerek tartoznak bele, amelyeket alkalmaznunk érdemes, hogy gyerekünk zavartalanabbul koncentrálhasson aktuális tevékenységére, hanem mindaz, amit kerülnünk szükséges.Használd a baba fejlődése kalkulátorunkat, hogy nyomon tudd követni kisbabád fejlődését!
A néhány hónapos babákat például inkább ne akarjuk reggeltől estig szórakoztatni, mert könnyen túlstimulálhatjuk őket. A babák nem unatkoznak nélkülünk sem: testük és a környezetük tárgyi részletei számukra még merőben szokatlan ingereket kínálnak, amelyek alaposan lekötik az érdeklődésüket.
Ha viszont ahhoz szoknak hozzá, hogy valaki állandóan képekkel, hangokkal és egyéb ingerekkel bombázza őket, akkor az önálló tapasztalatszerzés helyett a későbbiekben is folyton kívülről, más embertől várják majd az élményeket, ami nem kedvez a figyelem önálló fenntartásnak.
Ugyanígy a kerülendő dolgok közé sorolható a tévézés, a filmnézés is a gyerekek első két életévében. A mozgóképek ugyanis szinte hipnotizálják a gyerekeket, akiket nem fognak lekötni környezetük egyéb (kevésbé színes és hangos) jelenségei, ha megszokják, hogy korlátozás nélkül nézhetnek akár szivárványszínű rajzfilmfigurákat is.
Békében és biztonságban
Hogy gyerekünk megtanuljon odafigyelni mindarra, amivel tevékenykedhet, érdemes olyan környezetet biztosítani a számára, amelyben nyugodtan, megszakítások nélkül tud odafordulni bármihez. Vagyis egyrészt tudjuk őt biztonságban, hogy ne kelljen újra és újra felfüggesztenünk a tevékenységét fegyelmezéssel, tiltásokkal, másfelől pedig ne vegyük körbe végtelen számú tárggyal. Ezután pedig egyszerűen csak hagyjuk őt békén, ha épp azt látjuk, hogy lelkesen tevékenykedik – beleértve az olyan, számunkra passzívabbnak tűnő elfoglaltságokat is, mint például a nézelődés. Várjuk ki, amíg magától befejezi, és akkor iktassuk be a pelenkacserét, az ebédet, a fogmosást vagy bármi egyebet, amit terveztünk.
A tárgyi környezet kialakításakor tartsuk észben, hogy azok a játékok, amelyek nagyon erős effektussal (érdekes hangokkal, villódzó fényekkel) megragadják a gyerek figyelmét, de másra nem igazán használhatóak, nem segítik a figyelem fejlesztését. Minél többféleképpen lehet egy játékot használni vagy akár csak feltérképezni (tapintással és szaglással, mozgatással és harapdálással), annál jobbat tesz az aktív koncentrálás fejlesztéséért.
Ha pedig gyerekünk már elérte az ezekhez szükséges kort, választhatunk neki kifejezetten a figyelem acélozására kitalált játékokat is, például memóriakártyát, kirakóst, de nagyon hasznos lehet minden olyan tevékenység ismétlése is, amelynél fontos a sorrendiség. Ilyen például a (receptből) főzés, az evőeszközök elhelyezése az asztalon ebéd előtt, a játékok, könyvek sorba rakása színek vagy abc szerint. Engedjük továbbá a gyereknek, hogy ő maga válassza ki azt a játékot vagy hétköznapi tárgyat, amellyel épp foglalkozni akar, mert általában ezzel sokkal tovább fent lehet tartani a figyelmét.
Pár perc az egész
Bizonyára sok szülő tapasztalta már, hogy egyes helyzetekben, például pelenkázásnál meggyorsítja a folyamatot, ha valamivel eltereli a baba figyelmét a folyamatról. Ez azonban egyáltalán nem segíti a babák figyelemfejlesztését. Egy pelenkacsere vagy a fürdés számunkra már lehet, hogy unalmas, számukra viszont nem az, így inkább ne bátorítsuk arra, hogy ne figyeljen oda valami olyan tevékenységre, amely az életét érinti.
Érdemes még kiemelni, hogy – akárcsak felnőttek esetében – az elégséges mennyiségű és minőségű alvás nagyon jót tesz a gyerekek figyelmének, míg az éhség és a fáradtság sokat ront rajta. Ahogy az is lényeges, hogy ne várjunk el gyerekünktől többet, mint amennyire az adott életkorban reálisan számíthatunk.
Vagyis élete első tizenöt hónapjában legföljebb egy-kétpercnyi (és még könnyen megzavarható) stabil koncentrációt, 16-19 hónapos korban pedig két-hárompercnyi megszakítatlan aktivitást, ami kétéves korra 6 percig, hároméves korra pedig 8 percig emelkedik átlagosan – és ekkorra már általában vissza is tud térni az adott tevékenységhez, ha valamivel megszakítja (vagy mi megszakítjuk) azt.
A gyerekek hónapról hónapra formálódó személyisége, ízlésük, érdeklődési körük persze erősen beleszólhat ebbe: vagyis lehet, hogy kétéves gyerekünk csak 5 percig tud a labdás játékra figyelni, míg (ha épp ez a kedvence) vidáman és belefeledkezve festeget az átlagosnál jóval tovább, akár 20 percen át is. Ahogy nem mindegy az sem, hogy az adott tevékenységet vajon egy kiadós éjszakai alvás után, vagy már estefelé végzi-e.
Kapcsolódó cikkeink a gyermek fejlődése témában:
- Önálló játékra is szükség van
- Téged zavar, a gyereket fejleszti
- Van helye a digitális kütyüknek a kisgyermek életében?
- Mitől függ a gyerekek intelligenciája?
- Tanítsd meg az érzelmek kifejezésére!
- 8 dolog, amire minden babának szüksége van a fejlődéshez
- A bábozás így fejleszti a gyermeket
Kapcsolódó cikkek
