A hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS) hosszú-hosszú évek óta egy rejtélyes és borzalmas jelenség: a csecsemőt bármilyen korábbi rendellenesség nélkül egyszer csak halva találják ágyában – jól meghatározható szervi elváltozás nélkül. Egyéves korig ez a leggyakoribb halálok (az Egyesült Államokban évente mintegy 2200 haláleset fordul elő), leginkább a 2-4 hónapos gyermekek érintettek. A kutatók régóta próbálják felderíteni a jelenség hátterét – több, kevesebb sikerrel.
Dr. Hannah C. Kinney és munkatársai 35 SIDS-ben elhunyt csecsemő boncolása során megállapították, hogy az érintett gyermekek szerotonin-szintje a normálisnál 26 százalékkal alacsonyabb volt. Ráadásul ezekben a gyermekekben a triptofán-dehidroxiláz nevű enzim szintje, mely a szerotonin előállításához szükséges, 22 százalékkal a normális alatt maradt.
A szerotonin idegrendszeri jelátviteli hormonszerű molekula, melynek működését kapcsolatba hozzák a szervezet életfunkcióinak szabályozásával, szerepet játszik az alvási ciklusban is. Szerotonin hiányában a csecsemő ébredési reakciója gátolt, ilyen módon nem ébred fel az életveszélyes állapot kialakulását követően. Ilyen kockázati tényező a légzési zavarból adódó alacsony oxigénszint; normális esetben ilyenkor a csecsemő felébred, és a kockázat elhárul.
A hirtelen csecsemőhalál kockázati tényezői közé tartozik a hason fektetés, a párna használata, a túl meleg hálóruha, a szülőkkel egy ágyban való alvás, és a dohányos környezet.
A kutatás következő lépése az lesz, hogyan lehetne kiszűrni az alacsony szerotonin-szinttel rendelkező csecsemőket, ezáltal megelőzni a szörnyű esemény bekövetkeztét.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
