Foggal, örömmel
„Bár mostanra rég leszoktam arról, hogy azt várjam, a kisfiam úgy „működjön”, ahogy az életkora szerint „illene”, mégis amikor 3 hónapos volt és a fogzás első jeleként egyre többet kezdett folyni a nyála, még más szelek fújtak. Éppen kezdtünk kikecmeregni a hasfájás gyötrelmes időszakából, amikor minden jel arra utalt, hogy elkezdett magának utat törni az első fogacska.
A hetek, majd a hónapok egyre csak teltek, a fog azonban nem akart előbújni: az örökre simának tűnő íny tulajdonosa mindent a szájába vett, és a legváratlanabb pillanatokban kezdett krokodilkönnyeket hullajtani keserves jajveszékelés kíséretében, látszólag mégsem történt semmi…
A gyerekorvos – aki minden bizonnyal látta rajtam, hogy egyre türelmetlenebbül szemlélem az eseményeket, vagyis azt, hogy nem történik semmi – azzal próbált biztatni, hogy minél később bújnak ki egy baba fogai, annál erősebbek lesznek majd. Hogy őszinte legyek, akkor és ott nem hatott meg különösebben ez a bölcsesség, addigra ugyanis már ott tartottunk, hogy babaínyre készült gél nélkül sehova sem mehettünk.
Végül 10 hónapos korában, vagyis az „átlagnál” valamivel később kezdett fehérleni az első fogacskája, amit sorban követett a többi is. Családilag szenvedtünk meg értük, és csak megerősíteni tudjuk, hogy a gyerekorvosnak igaza volt! A komótosan kibújó fogacskák tényleg erősek és igazán ellenállóak lettek, ám a kipotyogást sem kapkodták el – de ilyesmin ma már egyáltalán nem akadunk fenn!”(Viki)
Nyál, még több szopcsi, harapások
A fiammal szinte összefolytak a szoptatások, mintha egész nap mást sem csináltam volna. Egyszerre csak keveset tudott enni, így hát az éjszakák is szétestek. Könnyen és gyorsan elaludt, de kelni kellett hozzá éjszaka is. 5 hónapos volt, amikor még nehezebbek lettek az éjszakák. Látszólag indokolatlanul felriadt, keservesen sírt. Többször is. Kétszer-háromszor is felkelt szopni. Úgy tűnt, hogy ez az egy, ami megnyugtatja. Eleinte nem is kísérleteztem mással.
Láttam a duzzadt ínyét elöl. Vártam, mint a messiást, az első fogat. Aztán előbújt. Jesszus, végre! Minden foggal megszenvedtünk. A legjobb barátunk a nyálkendő volt (egész kis szett), az ínyét megnyugtató géles cucc és a kedvenc, kék, rücskös rágóka. Szinte mindent kipróbáltunk, hogy a nyűgös napokat lerövidítsük.
A legmeredekebb az volt, hogy állandóan harapott, leginkább engem. A szoptatások között a karunkat, nyakunkat, arcunkat szopcsizta. Résen kellett lenni rendesen. Ami a legemlékezetesebb: egyszer az államat is kiszívta. Jó pár napig úgy néztem ki, mintha behúztak volna egyet. Nem volt könnyű korszak. Se neki, se nekünk. (Kati)
„Össze-vissza napok”
Az első jövevény a jobb alsó metszőfog volt. Már karcolta Dorka akkor a 8 hónapos kort. Előtte még a szokásos rutin szerint mentek a napok. Jól evett, időben elaludt este, közte játék, nappali alvás – semmi jele a fogzási mizériának. Azzal voltunk elfoglalva, hogy felállt. Nagy volt az öröm. Láttad? Láttam! Eszméletlen!
Még ennek a mámorában úsztunk, mikor február 11-én beütött a krach. Beteg lett, lázas. Lemondtam a védőnőt. Lázcsillapítás, ölelgetés, bújás. Hát ez meg? Kijött a foga! Az alsó metsző, jobb oldalon! Előtte semmi probléma, utána annál inkább.
A napirend totál felborult. Össze-visszamentek a napok. A szokásos 8 óra helyett csak 11-kor aludt el. De olyan is volt, hogy elaludt 10-kor, de felkelt ½ 1-kor, fent volt 2-ig, majd 10-ig húzta a lóbőrt. Délután 5-től alvás ½ 8-ig, aztán persze késői fekvés.
Az addigi szoptatási rutin odalett. Volt, hogy a rég elhagyott hajnali szoptatás visszakúszott az életünkbe: szopott ½ 6-kor és ½ 8-kor is. Nyűgös volt, rosszul aludt, fáradt volt. Én is. Az étvágya sem volt a régi. Az első kis fog megjelenése után 2 héttel felbukkant a 2. fog is, a bal alsó metsző. Rá 1 hónapra aztán nekiindultak a felsők is. Nem volt megállás. (Edina)
Kiütések a láthatáron
Egyelőre a fogzás egy véget nem érő, a legváratlanabb pillanatokban felbukkanó mumusnak tűnik. A kislányom 14 hónapos, jelenleg 8 fognál járunk és 3 helyen jönnek épp az őrlőfogak. A fogzás első jele nálunk mindig az íny duzzadása és a sok-sok nyál. Emellett rendszeresen kiütések jönnek elő a nyáltól az állán, de előfordulnak a popsiján is.
Nonstop rágcsálás van, de sajnos az étvágy csökken. Többet sír. Utóbbi kettőnél a kellemetlenségek inkább hullámokban jöttek, fél-egy napig tartottak, aztán egy kis szünet, majd újra… Amikor áttört a fog, visszaáll a rend. Persze majd jön egy következő fog és kezdődik minden elölről… (Betti)
“Kipróbáltunk mindent, biztos, ami biztos”
A fogzás azért különösen alattomos dolog, mert nem látszik (mármint kezdetben). Na jó, ilyen a hasfájás is, meg a fülfájás is, meg a… hát igen, az egyik legnagyobb nehézség a gyerekgondozásban, hogy kész rejtvény az egész, amíg nem tudnak beszélni.Tisztán emlékszem, hogy amikor újra és újra felébredt éjjel, és csak sírt a fiam, mennyit barkochbáztunk az apukájával. Végigpróbáltunk mindent, biztos, ami biztos. Persze a cici, aztán a bélflórás cseppek, utána a zselé az ínyére, és igazából máig nem tudom, hogy vajon az éjszakai bajok közül melyiket okozta az, hogy jött az újabb fog.
Ezzel együtt a fiam egész jól viselte a fogzást, inkább csak jelentős nyáltermeléssel járt nála a dolog, mint fájdalommal. Naponta vagy háromszor cseréltük azokat a cuki nyálkendőket a nyakában, de még a pólói is vizesek voltak. Mostanra már elég szépen sorakoznak a fogacskák a szájában, harapdál is minket velük rendesen (két és fél éves). De legalább a fogtündérre egy ideig még nincs gondunk – emlékeim szerint az lesz a következő “fogas felvonás”. (Zita)
Kapcsolódó cikkek
