Az első érzék, amely kifejlődik a babánál, a tapintás. A Whattoexpect.com szerint a tapintás kulcsa a túlélésnek, hiszen az emberek és az állatok egyaránt ösztönösen elhúzódnak a kényelmetlen, hideg, éles érzettől, és közelebb a puha és meleg dolgokhoz – mint a kisbaba esetében például az édesanyja, aki átöleli őt. Ráadásul ez az egyik legkorábbi eszköze, hogy felfedezze a körülötte lévő világot, ezért annyira fontos, hogy már a születés idejére kifejlődjön.
Mi is a tapintás?
Az egész testben elterjedt, tapintás érzékelő receptorok hálózatát szomatoszenzoros rendszernek nevezik. Ez idegsejteken keresztül kapcsolódik az agyhoz, és általa érezheti a baba a körülötte lévő dolgokat.
A receptorok mind egyedi hangolással érzékelik a tapintásérzék valamely összetevőjét, mint például a hőmérséklet, a nyomás vagy a fájdalom. A felnőtteknél ezek a receptorok testszerte, szinte minden területen megtalálhatók.
Hogy fejlődik a szomatoszenzoros rendszer?
A szomatoszenzoros rendszer egyes része már a fogantatás után néhány héttel fejlődni kezdenek, és a várandósság 8. hetére tapintás érzékelő receptorok fejlődnek ki a baba arcának területén – főként az ajkain és az orrán -, melyek a növekvő agyhoz kapcsolódnak. A 12. hétre a test más területein, a nemi szerveken, a tenyereken és a talpakon, míg a 17. hétre a teljes hasi részen kialakulnak ezek a receptorok. A 32. hétre a baba minden részén kifejlődik a tapintásérzék.
Azáltal, hogy a baba érzékeli az anyaméhben fellépő ingereket – érezni kezdi a körülötte lévő magzatvizet, a szomatoszenzoros receptorok elősegítik az idegrendszer egészének fejlődését, ideértve az agyat, a gerincvelőt, vagy éppen a rendszert, amely az emésztőszerveket irányítja.
Míg a magzat többi érzékelő rendszere azokat az ingereket segít megszoknia, amelyeket a születés után fog tapasztalni, addig a tapintással nem ez a helyzet. A baba ugyanis nem érezhet semmit a külvilágból, amíg az anyaméhben van. A tapintás leginkább a reflexek közvetítésében lesz fontos. A magzatvíz érzete a torkában például abban segíti, hogy megtanuljon nyelni, a születés utáni első pillanatokban pedig ez az érzék segíti majd köhögni, sírni, és az édesanyjához bújni is.
Mivel a baba nem érez semmit a külvilágból, amíg meg nem születik, a Mother.ly internetes portál írása szerint különösen fontos, hogy világra érkezése után, amint lehet, a baba megtapasztalhassa a kényelmes, kellemes tapintást, például a bőr-bőr kontaktus által. A bőr-bőr kontaktus rendkívül előnyös többek között a baba fiziológiai szabályozása, a kötődés, a szoptatás és az alvás szempontjából – és természetesen az édesanya számára is csodálatos dolog.
Kapcsolódó cikkek
