Öröm helyett levertség
“Már második hete egyre csak rosszabbul vagyok, és nagyon félek, hogy nem tudom így jól ellátni a gyerekemet. Semmi sem sikerül, mióta a gyerek a világra jött. Mintha minden elmaradna, amire úgy készültem: nem volt egyetlen meghitt pillanat sem a születése után, amiről a nagykönyvek mesélnek.
Egyszer csak az éjszaka folyamán letettek az ágyamra egy csomagot, hogy szoptassam meg, Ő az én gyerekem. Nem tudom megbocsátani magamnak, hogy nem tudtam megszülni, és császár lett a vége. Most gondjaim vannak a szoptatással, alig győzöm ellátni a háztartást, úgy érzem, olyan egyedül vagyok, hogy majd megbolondulok.
És az a legrosszabb, hogy a kisfiamhoz sincs már türelmem, haragszom rá, ha sokáig sír; s ő minél inkább nyűgösebb, én annál inkább feszült vagyok. Ritkán tör rám az az érzés, hogy de jó, hogy anya vagyok, ehelyett egyre többet sírok, hogy milyen szerencsétlen is vagyok. Az egészet nem így képzeltem. Lehet, hogy megbuktam anyaságból?”
Nagyon gyakori, hogy a szülés utáni időszakban ehhez hasonló érzésekkel küzdenek az édesanyák, és közben borzasztó bűntudatuk van, mert a külvilág azt várná, hogy életük legboldogabb időszakát éljék. De a valóságban nemhogy nem boldogok, hanem kifejezetten boldogtalanok, ijedtek, sírósak, ingerlékenyek, és a hangulatuk a végletek között mozog.
A szülés utáni érzelmi lehangoltság nem a szokásos női hiszti, ahogyan azt sokan gondolják, hanem egy valós, létező probléma, ami néha komoly depresszióba vagy akár pszichózisba is átmehet. Sajnos még ma is tabutémának számít, ami miatt sokszor nem is kerül felszínre, így az általa sújtott kismama gyakran teljesen magára marad mély kétségbeesésében.
Szép dolog az anyaság, de nehéz is
A szülés utáni, úgynevezett perinatális hangulatzavaroknak több fajtája létezik, melynek legenyhébb és leggyakoribb változata a baby blues, vagyis a gyermekágyi lehangoltság.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a baby blues nem azonos a szülés utáni depresszióval.
Ez a gyermekágyi szomorúság a statisztikák szerint a frissen szült nők 50-80 százalékánál, általában a szülést követő 3-4. napon, vagy a szülést követő első hetekben jelentkezik. Nincs egységes vélemény arra vonatkozólag, hogy ez a fáradékonysággal, kialvatlansággal járó állapot betegségnek vagy normál reakciónak tekinthető-e. A kialvatlanságon túl persze vannak egyéb, aggodalomra inkább okot adó tünetek is, mint például a gyakori sírás, ingerlékenység, vagy félelem érzése.
Az eufórikus öröm helyett negatív gondolkodással, lehangoltsággal, állandó sírhatnékkal és különös érzékenységgel szembesülnek az anyák. Eluralkodik rajtuk a szomorúság, a veszteség érzése, és a várt boldogság helyett addig “ismeretlen érzések” lesznek úrrá rajtuk.
Legfőbb jellegzetesség maga a változékonyság, például a mérhetetlen boldogságérzés hirtelen átváltása sírógörcsbe. A nehezen körülírható tünetekre jellemző még, hogy a kismama gyakran csak utólag képes beszámolni ilyen tapasztalatairól.
Csak múló hangulat
A baby blues 1-2 hétnél nem tart tovább, a félelem és levertség hullámai normális esetben hamar elcsitulnak. Ez az állapot azonban mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen előfutára is lehet a súlyosabb hangulatzavarnak, a szülés utáni depressziónak. Így akinél előfordul, fokozott odafigyelést igényel, a család, a védőnői hálózat, sőt akár a gyermekorvos részéről is, hiszen adott esetben fel kell ismerni azt a pontot, amikor már szakemberhez kell fordulni.
Ennek az érzelmi hullámvölgynek a legfőbb oka a drasztikus hormonváltozás, ami a szülés után történik szervezetben, így amilyen hirtelen jön, úgy el is múlik nyom nélkül. Kinél hosszabb, kinél rövidebb ideig tart, de általában egy-két hét alatt egyedül is túlteszi magát rajta az ember. Kezelést az esetek döntő többségében nem is igényel.
A házastárs és a környezet (beleértve a védőnőt is) támogató és együttérző figyelmének, jelenlétének jelentőségét azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Túl a hormonokon
Maga a szülés pillanata ugyan a fizikai anyaság kezdete, de az anyaság pszichológiai megszületése hosszabb ideig tart, mint maga a vajúdás és a szülés. A szülés, bár hihetetlenül intenzív élmény, nem avat egy csapásra anyává. A szülés pillanatában az újdonsült anya nem kötődik még kisbabájához. Valójában még idegen a számára.
Ezzel az érzéssel szembesülni, amikor megszületik a várva várt gyermek, nem könnyű. Amikor már átérzi, mit jelent a gyermekéről való gondoskodás, anyasága akkor teljesedik ki. Ezt azonban “ki kell várni”, addig pedig marad a gyötrő bűntudat: milyen anya vagyok én, hogy idegennek tűnik a saját gyerekem.
Amint az anya hazaérkezik az újszülöttel, szembetalálkozik az alapvető szülői feladatokkal, akár felkészült rájuk, akár nem. Csöppnyi utódukat először kezükben tartva a legtöbb pár szorong, és elveszettnek érzi magát. Egy pillanat alatt nyakukba szakad a teljes felelősség, a törékeny és csodálatos csecsemőért, aki teljesen magatehetetlen, és aki teljesen az ő gondoskodásuktól függ. Az első találkozás ezzel az oszthatatlan szülői felelősséggel ijesztően hat.
A gyerekszületést követő változások pedig kétségtelenül teherpróbával járnak. Minden előzetes felkészülés ellenére teljesen felfordul a pár addigi élete. Rengeteg mindenhez kell alkalmazkodniuk, a szükségletek és követelmények árja ellen úszva próbálnak “megfelelni” az új feladatnak.
A felelősség, az állandó tettrekészség, a kezdeti időszak rutintalansága – ezek a terhelő tényezők vezetnek olyan intenzív, tartós fáradtsághoz, amelyet a legtöbb anya ilyenkor átél.
Mivel ez az állapot valóban csak múló hangulat, hetek múlásával egyre magabiztosabbak, határozottabbak lesznek az újdonsült anyák, elveszettnek hitt önbizalmuk visszatér, újfajta készségekre tesznek szert, és elkezdik valóban úgy érezni, hogy földöntúli boldogságban, az anyaságban van részük.
Kapcsolódó cikkeink:
- A rendszeres védőnői látogatások segítenek megelőzni a gyermekágyi depressziót
- Szülés utáni depresszió
- A depressziós anyák babái stresszesebbek
- Sivár táj, babával
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
