2016. február 1. hétfő
Este volt már. Minden előjel nélkül elkezdett folyni a magzatvizem. Telefonon egyeztettem az orvosommal és bementünk a 30 km-re lévő székesfehérvári kórházba, ahol terveztem, hogy szülni szeretnék.
Miután beértünk, megvizsgáltak és közölték, hogy megrepedt a magzatburok, ezért szivárog a magzatvíz. Tájékoztattak, hogy ilyenkor sajnos maximum 48 órát tudják bent tartani a babát a fertőzésveszély miatt, – szigorú labor kontroll, CTG monitorozás és antibiotikum kezelés mellett.
Addig titkon reménykedtünk: lehet, hogy nem a magzatvíz, hanem valami más. De akkor ott sokkot kaptunk, csak azt mondogattuk, hogy nem lehet, hogy ez velünk történik!
Mivel a fehérvári koraszülött osztályon nem volt akkor hely, mentővel felvittek Budapestre a SOTE 1-es számú Nőgyógyászati Klinikára, a férjem pedig jött utánunk kocsival. A mentősök egyből a szülőszobára vittek, ahol mar vártak, majd újabb vizsgálatok következtek.
A hétfő éjjel után, folyamatos megfigyelés alatt eltelt a kedd, a szerda és a csütörtök is. A férjem végig ott volt mellettem. Borzasztó lassan teltek az órák, rettegve vártuk, hogy mikor mondják azt, hogy “nem tudunk tovább várni!”
Nagyon rossz volt a bizonytalanság, tudtuk hogy Noel még nincs 1kg sem. Fogalmunk sem volt arról, mire számíthatunk, ha megszületik.
Megkaptam mindkét tüdőérlelőt, ami a koraszülött babáknak nagyon fontos. Hál’istennek a pici jól volt és én is, ezért a megfelelő labor és CTG eredményeknek köszönhetően a 48 óra eltelte után is tovább tudtunk várni.
2016. február 5. péntek
Az ultrahang alapján már nem volt elegendő a magzatvíz, ezért a kezelőorvos közölte, hogy császármetszéssel ki kell venni a babát!
Fél óra múlva már a műtőben voltam és délben megvolt Noel.
12 héttel korábban, 840 grammal. Akkor a műtőben láthattam egy pillanatra, nagyon pici volt, de gyönyörű, és azonnal felsírt, ahogy kivették.
A neonatológusok már várták, azonnal felvitték a koraszülött intenzív osztályra, ellátták és inkubátorba tették. Noel kezelőorvosa elmondta, hogy az ilyen pici babáknál az első 14 nap nagyon kritikus és sajnos bármi bekövetkezhet. Mivel szinte nincs immunrendszerük, ezért fokozottan veszélyeztettek a fertőzésekkel szemben.
Én a műtét után az intenzív megfigyelőbe kerültem, de az esti látogatási időre felkelhettem és férjem tolókocsival letolt megnézni őt. Sosem felejtem el…
Szörnyű érzés volt belépni a PIC osztályra, megpillantani először azt a sok pici, életéért küzdő babát, majd meglátni Noelt.
A 4-es inkubátorban feküdt, teljesen be volt bugyolálva egy melegítő takaróba! Semmi nem látszott belőle, csak a lélegeztető és infúziós csövek lógtak ki belőle. Nagyon megrázó élmény volt így látni.
Mindent megtettünk érte, amit csak tudtunk. Minden nap 200 km-t utaztunk hozzá, hogy vigyük neki az anyatejet, amire nagy szüksége volt. Rettegve mentünk minden délutáni látogatásra, hogy milyen hírekkel fogadnak az orvosok.
Lassan teltek a napok, hetek. Kezdtük felfogni, hogy mi történik. Noel túlesett a szokásos rutin vizsgálatokon, koponya, szív ultrahang, szemvizsgálatok. Szerencsére mindent rendben találtak, semmilyen beavatkozásra nem volt szüksége.
Eltelt a kritikus időszak, közben túl volt két fertőzésen, két antibiotikum kúrán, egy transzfúzión, de szépen lassan gyarapodott és már légzéstámogatásra sem volt szüksége!
2016. március 5.
Egy hónaposan foghattam meg először, leírhatatlan élmény volt nekem és neki is.
2016. március 20.
43 nap után 1380 grammosan átszállították a Péterfy Sándor utcai kórház PIC osztályára.
Továbbra is minden nap mentünk hozzá! Lassan haladtunk a cél, a 2000 grammos súly felé.
2016. április 11.
65 naposan kikerült az inkubátorból, kiságyba és egyre hihetőbbé vált, hogy nemsokára hazavihetjük.
Noel minden nap bizonyította az élni akarását és azt, hogy egy igazi kis HŐS!
2016. április 22.
A sok megpróbáltatással a háta mögött, 12 kórházban töltött hét után, 2180 grammosan, végre haza jött velünk.
Nagyon nehéz időszak volt, és még egy kicsit most is hihetetlen, hogy ez velünk történt meg. Borzasztó volt otthagyni Noelt minden nap a kórházban, közben a tesót, Nimródot otthon hagyni minden délután. Lelkileg nekünk nagyon sokat segített Nimród, vele tudtunk túljutni a mélypontokon, miatta (is) erősnek kellett lennünk.
Hittünk Noelben, ezt érezte, ez adott neki erőt és bíztunk az orvosokban, nővérekben, akik hihetetlen munkát végeznek.
2016. szeptember 13.
4 és fél hónap telt el azóta, hogy együtt van a családunk és szerencsére minden a lehető legjobban alakul. Továbbra is járunk a kötelező vizsgálatokra, de úgy néz ki, azon kívül, hogy picit kisebb mint a kortársai, semmi baja nincs, makkegészséges. Jól fejlődik, már közel 7,5 kg. Mindent tud, amit a korrigált kora szerint tudnia kell. Vidám, kiegyensúlyozott, okos csoda baba. Nagyon büszkék vagyunk rá!
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
