Baba

Miért mérik a gyerekek fejkerületét?

A gyerekek napról napra változnak. Fejlődésüknek általánosan elfogadott, normális üteme van, amely a koponya növekedésére is érvényes.
2018. November 14.
Miért mérik a gyerekek fejkerületét?

A gyerekek megfelelő növekedésének ritmusát azért érdemes ellenőrizni, mert ezzel fejlettségükön túl általános egészségi állapotukról, tápláltságukról, bizonyos esetekben pedig kezelésük sikerességéről is képet alkothatnak orvosaik, gondozóik. Az általános ellenőrzési gyakorlat egyik eleme a fejkerület megmérése is – a magasság és a súly meghatározása mellett. Az így nyert három adat viszonya dönti el, hogy kell-e, és ha szükséges, milyen módszerekkel kell foglalkozniuk további szakembereknek a gyerekkel.

Gyorsan változó koponyák

Legnagyobb jelentősége a vizsgálatnak kétéves kor alatt van, amikor a gyerekek agyának és ezzel párhuzamosan koponyacsontjának mérete lényegében állandóan és lendületesen változik. Ezzel együtt még óvodáskorban is mérni szokták a fejkerületet, mert az eredmény ekkor is képet ad a gyerekek fejlődéséről. (Hat hónapos korig egyébként a fejkerület általában nagyobb, mint a mellkasé, hat hónapos kor és kétéves kor között méretük nagyjából megegyezik, később pedig a mellkas mérete lesz nagyobb.)Használd a baba fejlődése kalkulátorunkat, hogy nyomon tudd követni kisbabád fejlődését!

A fejkerület mérése már az újszülöttek vizsgálatainak is részét képezi, általában egyhetes korban végzik. Normális fejlődés esetén ezután az első két évben nagyjából háromhavonta szokták ismételni a mérést – nagyon fontos is, hogy ismételjék, hiszen ebben az életszakaszban, ha például három hónap alatt semmilyen növekedés nem észlelhető a fejkerületben, akkor mindenképp további vizsgálatok szükségesek. (Már észlelt neurológiai vagy koponyát érintő rendellenességek esetén a vizsgálatot gyakrabban is elvégezhetik.)

Kisebb eltérés még belefér

Az általános irányú vizsgálódás mellett a mérés specifikusan a koponya és az agy fejlődésének rendellenességeire is rámutathat. Komolyan kell venni akár negatív, akár pozitív mértékben tér el az életkorhoz társított, normálisnak elfogadott értékektől.

Ha például abnormális mértékű növekedést mérnek a fejnél, akkor ez jelezheti (de szerencsére csak rendkívül ritkán) az agyfolyadék mennyiségének felszaporodását, azaz a hydrocephalust (vízfejűséget), amely a fejben kialakult nyomás növekedésével jár, ennek pedig megterhelő következményei lehetnek (hányás, általános rossz közérzet).

Jelezhet ez az állapot ugyanakkor vérzést, ám öröklődő makrokefáliát (nagyfejűséget) is, amely viszont nem igényel további kezelést, és nem is jelent problémát, csak egyik jellemzője lesz a gyereknek a sok közül.

A normálisnál sokkal kisebb méretű fej pedig felveti az agyfejlődés problémáját és további vizsgálatokat igényel, de érdemes megjegyezni, hogy friss utánkövetéses vizsgálatok szerint a kisebb fejméretű gyerekek 85 százalékának későbbi fejlődése teljesen problémamentes. Bárhogyan is, a mérés mindenképp az első lépés a megfelelő diagnózis irányában, amelyet szükség esetén ismételt mérés, valamint CT-, illetve MR-vizsgálat is követhet.

Figyeljünk oda mi is, hogy a védőnő vagy az orvos alaposan, odafigyelve végezze a mérést, amelynek eredményét aztán napra pontosan le kell jegyezni a gyerek súlyával és aktuális magasságával együtt. Az értéket ezután összevetik a növekedési görbe (percentilis görbe) nemzetközileg elfogadott normális, életkorhoz illő értékeivel.

Ha ez alapján gyerekünk az átlagosnál kicsit lassabban vagy épp gyorsabban növekszik, de még a normál tartományban van, akkor nincs szó problémáról – megtörténhet, hogy pontatlan volt a mérés, leginkább pedig csak újabb jele ez annak, hogy minden gyerek más és más ütemben fejlődik.

Kapcsolódó cikkeink a gyermek fejlődése témában: