Kérdés: A baba valódi igényei?
Három deci tápszert kap naponta a kisfiam, aki most éppen egy hónapos. Orvosi tanácsra kezdtünk pótlást adni, ugyanis vége-hossza nem volt a szoptatásoknak. Igaz, a kórházban igény szerinti táplálást javasoltak, de nálunk ez nem működött. Az én kicsi fiam ugyanis állandóan mellen vagy kézben akart lenni. A gyermekorvos szerint azért, mert sosem tudott igazán jóllakni.
Megmértem néha, tényleg volt, hogy csak húsz grammot mutatott a mérleg. Így kezdtünk el tápszert adni, de sajnos egyre többre van szükség. A kezdeti száz grammot már megháromszoroztuk, a tejem meg egyre kevesebb. Van még innen visszaút?
V. Angéla, e-mail
W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC válasza:
Kedves Angéla!
Természetesen van visszaút, hiszen a tejmennyiséget a szoptatás bármely időszakában növelni lehet gyakoribb szoptatással, fejéssel és a pótlás mennyiségének fokozatos, naponta körülbelül 50 grammos csökkentésével. A tejtermelődés nagyon egyszerű elvek alapján működik: a kereslet határozza meg a kínálatot. Minél ritkábban szoptat valaki, annál kevesebb teje lesz. De voltaképpen nem is ez az érdekes, hanem az, hogy miért ez az egyik leggyakoribb kérdés, amit a szoptatási tanácsadóknak feltesznek.
Sokan vagyunk vele úgy, hogy amikor az első kisbabánk megszületik, fogalmunk sincs arról, mire is vállalkoztunk, milyen egy újszülött. Csak eszik és alszik? Igen, ilyen is van. De sokkal többen vannak azok, akik pont olyanok, mint a te kisfiad, Angéla: állandóan mellen és kézben akarnak lenni.
Ez persze a legtöbb esetben egy picit azért mégis túlzó kijelentésnek bizonyul, és inkább arról van szó, hogy a baba nem bír ki három órát a következő szoptatásig. Ennek úgyszintén egyszerű okai vannak: az anyatej gyorsan emésztődik, hamar üres lesz a pocak, másrészt pedig a baba fejlődése, diónyi gyomormérete miatt előnyös, ha viszonylag kisebb adagokat eszik.
Az állandó testkontaktusigény mögött a fajunkra jellemző és a főemelősöknél is megfigyelhető megkapaszkodási ösztön rejlik. A csecsemő még magatehetetlen, fejletlen lény. Nem az őzhöz hasonlít, amely fut már születése után közvetlenül is, ha kell. Évekre (évtizedekre?) van szüksége ahhoz, hogy szülei nélkül is boldogulhasson. Természetes hát, hogy kezdetben azonnal megszólalnak a vészharangok, ha leteszik.
A kardfogú tigrisek korában az jelentette az egyedüli biztonságot, ha anyja a testén hordozta őt. Ösztöneink, a velünk született program mit sem változott az elmúlt évezredek során. Mégis hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, honnan jöttünk, mit hozunk magunkkal a távoli múltból.
Az igény szerinti szoptatást azért érdemes volna még egyszer megpróbálni. Ne mérd, mennyit szopik, mert ennek nincs jelentősége, elegendő, ha a súlyát ellenőrzöd. Ha hízik hetente legalább 12-15 dekát, nyugodt lehetsz. Persze lehetséges, hogy ennek érdekében naponta tíz-tizennégy alkalommal is mellre kell tenned, vagy még ennél is gyakrabban, és minden alkalommal, mindkét melleddel meg kell kínálnod (a másodikkal lehetőleg csak akkor, ha az elsőt már alaposan kiürítette). Ez azonban teljesen normális jelenség, nem annak a jele, hogy a gyerek éhezne.
Nincs jelentősége annak, hogy egy kiragadott alkalommal mennyit szopik a baba. Ha húsz grammot, hát annyit. A mérés teljesen felesleges hercehurca, és csak egy dologra jó egy ilyen szituációban: arra, hogy ürügyet szolgáltasson a tápszer adására. Pedig nem ez volt a célod!
Később, az értelmi és mozgásfejlődés megindulásával nagy valószínűséggel ritkulni fog a szoptatások száma. Kinyílik a világ a baba számára, kilép majd abból a csecsemőkre jellemző állapotból, amikor csak a mama vagy a papa létezik számára. nem ritka, hogy az egyévest csak éjszaka lehet szoptatni, mert nappal nem ér rá.
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
