A gyermekágyas időszaknak nevezett másfél hónap elteltével a legtöbb kismama elvileg boldogan elmondhatja, hogy sokkal jobban van.
Vissza a régi kerékvágásba
A gyermekágyas időszak alatt az 1 kg-os méh fokozatosan visszanyeri eredeti formáját, és megint 60-70 gr súlyú, átlagosan 7,5 cm hosszú szervvé válik. A szülés után véres, majd egyre tisztább folyás (lochia) távozik a méhből. A folyás fontos immunológiai feladatot lát el. Tele van gamma-globulinokkal és fehérvérsejtekkel, amelyek a méh fertőzések elleni védelme miatt vannak jelen. Távozásával a méh kitisztul. Az első hat hét alatt tilos minden olyan tevékenység, amivel fertőzés juthat a méhbe a még nyitott nyakcsatornán át. Így mindenféle fürdőzés, ülőfürdő tilos, ezért kell kerülni a házaséletet, azaz a közösülést is.
Az intim terület tisztán tartása az első hetekben kizárólag tiszta vizes lemosásból áll, majd a száradás után sebhintőporral szórjuk be a területet. A gáttájék sérülése esetén a varratokat a szülés utáni ötödik napon szedik ki. A hatodik hét végére a méh teljesen összehúzódik, a nyakcsatorna teljesen zárt lesz.
Kisebb-nagyobb zavarok
Sajnos bizonyos gyakorisággal olyan szövődmények is jelentkezhetnek, amelyekre valóban oda kell figyelni.
Előfordulhat, hogy a méh nem húzódik össze olyan ütemben, ahogyan kellene (szubinvolúció). Ennek egyik leggyakoribb oka, hogy ha a méhben méhlepény-maradványok vagy magzati mellékrészek maradtak, akkor ezek az ott felhalmozódó vérrel jó táptalajt adhatnak a kórokozóknak, és szinte elkerülhetetlen a fertőzés. Ez a lázzal járó gyermekágyi méhgyulladás azonos a talán közismertebb nevén gyermekágyi láznak ismert fertőzéssel, amelynek okára Semmelweis bukkant rá a XIX. században egy bécsi klinikán. Ma már gyógyítható és főképp megfelelő sterilitással megelőzhető, de oda kell figyelni az anyai szervezetben fellépő rendellenességekre is, amelyek elfertőződhetnek.
- Kapcsolódó: Regenerációs időablak szülés után
A méhlepény daganatos elfajulása akkor okoz gondot, ha nem sikerül teljesen eltávolítani a méhből a szülés után. Ha a méh vérzés kíséretében újra megnő ún. mola terhességről van szó. Csupán 1-2 sejtnyi méhlepénymaradvány is elindíthatja a szervezetben a daganatos kórfolyamatot, amely olykor a méhen kívül indul el.
A kóros sejtek jelenlétét könnyen ki lehet mutatni, mivel ezek intenzíven termelik a hcg (humán chorialis gonadotropin) nevű hormont, amit terhesség alatt a méhlepény (chorion) termel. Ha kóros hcg-szint mutatható ki a vérből, vizeletből, akkor szövettani vizsgálattal lehet igazolni a diagnózist. Ma már gyógyszer, megfelelő citosztatikum segítségével 80-90%-ban műtét nélkül is jól gyógyítható. A sikeres kezelés után nincs akadálya újabb terhességnek, és az ismétlődés kockázata minimális.
Gátsebek – eső után köpönyeg?
Melyik anya ne szeretné, ha nem vágnák? A szülészek rendszerint megnyugtató választ adnak: csak akkor vágnak majd, ha szükséges. A szülés alatt az anyának kisebb gondja is nagyobb annál, hogy miképp, csak egészségesen és minél hamarabb bújjon ki a kis jövevény. Közben szervezete bőségesen termeli saját fájdalomcsillapítóját, az endorfinokat, így nem is érzi azt a fájdalmat, amit ezek híján a szülés és a gátmetszés jelentene.
Ha igaz volna, hogy az orvosok csak indokolt esetben segítenek gátmetszéssel, akkor annak is igaznak kellene lennie, hogy nálunk csaknem mindenkinek szüksége van rá. Mivel a gyermekágyi időszakban csaknem minden kismama bajlódik a gátsebével, miközben Angliában mindössze a szülések 15-20%-ánál kerül sor gátmetszésre. Megfelelő gátvédelem mellett legfeljebb olyan mikrorepedések keletkeznek a szülőcsatorna nyílásánál, amelyek nagyon gyorsan elmúlnak, és említésre méltó problémát nem okoznak.
Vannak már egyes szülészeti osztályok, ahol türelmes szülésznők kísérik a gátvédelemben zajló eseményt, és csak akkor hívják az orvost, ha valóban indokolt. Ugyanígy a jó szülészorvos is levezetheti a komplikációmentes szülést egyetlen vágás nélkül, de sajnos a statisztika azt mutatja, hogy “szeretnek” vágni. Ezzel pedig az esetek mintegy 80%-ában a gyerekkel egy olyan probléma is születik, ami elkerülhető lett volna. Ilyenkor ugyanis már az is kérdés, hogyan látják el és hogyan gyógyul a műtéti seb.
Sebgyógyulás – sebellátás
A sebet vagy magától felszívódó vagy eltávolítandó szállal varrják. Az előbbi magától felszívódik a gyermekágyi időszak végére, de az a hátránya, hogy csak nedvesen rugalmas, márpedig a fertőzés elkerülése miatt szükséges sebhintőpor hatására megszáradva már hegesedést indíthat el, ami nyilván nem kedvező. A gátsebet szakszerűen és helyesen ellátva az tökéletesen gyógyul.
Ilyenkor az orvos kivehető selyemszállal dolgozik, és mélyen zárja a sebet. Kozmetikai öltésekkel, milliméterre pontosan illesztve a sebszéleket akár teljesen el lehet tüntetni a szülési sérülést. A helyes sebellátás nem az esztétikai szempontok miatt fontos, még csak nem is a legközelebbi szülés miatt, hanem hogy a lehetőleg hegmentesen gyógyuló szövetek vérellátása megfelelő legyen, és főként, hogy örömteli maradhasson a házasélet.
A seb esetleges enyhe gennyes gyulladása legtöbbször csak nagyon enyhe és a varratkiszedéssel az ötödik napon meg is szűnik. Fontos a csak tiszta vizes tisztálkodás és a sebhintőpor használata, más teendő nincs.
A berepedt nyakcsatornát rendszerint csak az utolsó tervezett gyermek után szokták plasztikai műtéttel véglegesen rendezni.
Maradandó gondok
Szerencsére a szülés normál esetben semmi maradandó kóros elváltozást nem hagy hátra. A nehéz, – és sajnos olykor orvosok által siettetett – szülés azonban a hüvely elülső vagy hátsó falának sérülésével járhat, melynek legsúlyosabb formája a méh előreesése. Ez csak műtéttel és a méh működőképességének megőrzése mellett csak nehezen gyógyítható.
Ritkán, de talán gyakrabban mint tudunk róla, előfordulhat, hogy szülés után az orgazmus alatt a nő elájul. Ezt a különös, többször ismétlődő tünetet Allen-Masters szindrómának nevezik, és a bolygó ideg működésével összefüggésben kiváltott hashártya-reflexről van szó. Akkor szokott előfordulni, ha a szülésnél segédkező orvos vagy bába a hasfalra nehezedve próbál segíteni a gyermek kitolásában, és az ideg megsérül. Műtéti úton gyógyítható.
Inkontinencia
A terhesség alatti időszakhoz képest, amikor a kismamák 30-50%-ának vannak kisebb-nagyobb vizelettartási nehézségei, a szülés után a probléma magától rendeződni látszik, miután a hólyagra nem nehezedik rá a baba, a méhlepény és a magzatvíz súlya. Normális lefolyású szülés után csak a nők negyedénél marad fenn bizonyos mértékű inkontinencia, ami idővel tovább csökken. A szülés és főként a terhesség csak észlelhetővé teszi az amúgy is meglévő izomgyengeséget. A császárosokat kevésbé sújtja a kellemetlenség. Egyet azonban érdemes megszívlelni: ha egyszer jelentkezik, akkor mindenképpen olyan izom- és/vagy idegsérülés történt, ami előbb-utóbb megint hajlamosít.
A fiatal szervezet, főként, ha rendszeres nemi életet él, az orgazmusnak köszönhetően – ami a medencetájék izmainak leghatékonyabb edzője – hamar regenerálja az érintett izmokat, de később a változás korában, illetve a szexuális élet intenzitásának csökkenésével a vizelettartási nehézség várhatóan megint kiújul. A jövőjükre gondoló érintettek igyekeznek minél hamarabb segíteni szervezetüknek a gyógyulásban. Erre a legalkalmasabb az inkontinencia-torna, aminek a kezdési időpontjáról megoszlanak a vélemények.
A szülés utáni hatodik hetet érdemes kivárni a gyakorlatok kíméletes elkezdésével, amelyeket tanfolyamon, videokazettáról, könyvből lehet elsajátítani. Kezdetben még csak nagyon mérsékelt intenzitással, lassan szabad végezni a gyakorlatokat. A medencefenék izmainak finom tornáztatása a terület vérellátását javítva elősegíti, gyorsítja a sérülések gyógyulását. Ha műtéti sebek is vannak, akkor ezek gyógyulását meg kell várni.
Nemi élet
Miután említettük az orgazmus izomtréningező, az inkontinencia szempontjából gyógyító hatását, joggal felmerülhet a kérdés, hogy meddig kell várni a szexuális élettel. Eltekintve attól, hogy a kismama mikor áll készen lelkileg az együttlétre, célszerű betartani a hat hetes szünetet. Egyre többen mondják, hogy ez nem merev szabály, és ez igaz is. De minden olyan történés, sérülés, műtét, ami lágy részeket érint, nem véletlenül igényel az orvosi gyakorlatnak megfelelően hat hét regenerációt. Igaz ez a szülésre is. Az orgazmus egyébként segíti a méh összehúzódását is, de a közösüléssel – mint említettük – a fertőzésveszély miatt a nyakcsatorna teljes záródásáig várni kell.
Természetesen ez nem jelenti a testi közeledés, gyengédség tilalmát. Akár az orgazmussal sem kell megvárni a gyermekágyi időszak hivatalos leteltét.
A harmonikus párkapcsolatban természetesen kialakul, hogy a nő mit kíván a hat hét letelte előtt, és mennyivel utána tér vissza vágya a nemi életre. A szoptatás alatti hormonális viszonyok egyébként némileg csökkentik a libidót, ez megint csak természetes.
Cél a lapos has?
Az első három hónapban kerülni kell minden olyan mozgást vagy tevékenységet, ami haspréssel jár, így nem szabad nehezet emelni, cipelni. Megfelelő táplálkozással meg kell akadályozni a székrekedést, mert attól is a medencetájék izmainak megerőltető préselésével akarunk megszabadulni.
Azonban semmiféle intenzív hasizomtornába ne kezdjünk, mert ahelyett, hogy lapos hasat eredményezne, csak növeli a hastájékon a nyomást, és megterheli a szöveteket, késleltetve regenerálódásukat. A szakemberek sem képviselnek egységes álláspontot, mikor milyen tornával kezdjünk. A gyermekágy ideje elég jó támpont, ezt követően pedig minél hamarabb és minél fokozatosabban kezdjük el megmozgatni a hasfal és medencetájék izmait, annál jobb.
Már a tornát megelőző időszakban is lehet azonban figyelni a testre. Üléskor és állva érdemes figyelni, hogy a testtartás egyenes legyen, kellemes és jó függőleges medencével az oldalfekvés is.
Kapcsolódó cikkeink szülés utáni regenerálódás témában:
- Új szer készül a gyermekágyi regenerálódás gyorsításához
- Szülés után is adódhatnak problémák
- Gyermekágyi folyás – mire figyelj szülés után?
Forrás: Madarász Utcai Gyermekkórház és Babaszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
