Mit gondol, miért nehéz egy válást szépen megoldani?
A mediátor oktatóm úgy fogalmazta meg, hogy olyan emberektől várjuk el az együttműködést, akik azért válnak el, mert nem tudnak együttműködni. Akkor várjuk el tőlük, hogy tudjanak empatikusak lenni, tudjanak megfelelően, tisztelettel kommunikálni egymással, amikor a legnehezebb helyzetben vannak. Az elválás is egyfajta gyászfolyamat, és az önmagában nagyon megterhelő érzelmileg, így természetes, hogy nem minden válás sikerül szépre. Mégis úgy látom, az emberek egyre tudatosabbak, és egyre több lehetőségüket ismerik fel.
Mennyiben változtak a váláshoz kapcsolódó lehetőségek az elmúlt évtizedekben?
Régen az volt a gyakorlat, hogy ha gyerekek voltak a családban, sosem választották szét a párt egy tárgyalás alatt, hanem minimum két tárgyalásra volt szükség. Most már létezik olyan bírói gyakorlat, hogy ha a felek mindenben megegyeztek, amiben szükséges, és a gyerekek vagy a felek jogaira nézve nem jogsértő a megállapodás, akkor akár egy tárgyalás alatt is végbe tud menni a válás. A békéltető tárgyalásnak volt egy olyan célkitűzése, hogy ad egy új lehetőséget a párnak a döntésük megváltoztatására, de ez gyakran inkább nehezebbé tette a párok életét, akik minél előbb szerettek volna különválni, és hónapokat vártak a második tárgyalásra. Eleve nehéz olyat kimondani, hogy végérvényesen és helyrehozhatatlanul megromlott a házasság, pláne, ha többször meg is kell ismételni, nyilvánosan, így érzelmileg is megterhelő volt mindez. A kapcsolattartásban is nagyon sok változás történt, a régi gyakorlatban szinte kizárólag az édesapa volt az, aki kevesebb időre kapta meg a gyermeket, a „hétvégi apukák” jellemzően minden második hétvégét és a másik héten legfeljebb néhány napot tudtak együtt tölteni a gyermekkel. Ez a gyakorlat ma már sokkal kevésbé jellemző, sokkal kiegyenlítettebb a szülők közt a kapcsolattartás időtartama. Emellett mind a lakosság, mind a jogász szakmai részéről van egy igény arra, hogy közjegyző előtt is el lehessen intézni a válást, ha nincsenek gyerekek vagy a közös megegyezés már megszületett a felek között.
Mitől változhatott pozitívan a kapcsolattartás?
Ma már mindkét fél sokkal inkább szeretne több időt tölteni a gyermekével, ráadásul a váltott gondoskodással kapcsolatos információk is sokkal jobban elérhetők. A szülők ma már jobban látják a saját lehetőségeiket, és az édesapáknak sem kell annyira megijedni, hogy elég időt tudnak-e majd tölteni a gyerekükkel. Másrészt a fiatalabb generációk édesapái többnyire sokkal tevékenyebben szeretnének részt venni a család életében, az édesanyák pedig egyre inkább visszaállnak a munka világába, így, ha jól tudnak együttműködni, és meg tudnak egyezni, akkor az mindkét fél számára segítség. A válás mindenképp törés, az egész család számára egy krízishelyzetet jelent, azonban fontos, hogy ne trauma legyen. Ha együttműködik a család, a krízishelyzetet is képesek lehetnek jól megoldani.
Varga Szilvia Edit mediátor – fotó: magánarchívum
Mit gondol, van-e olyan ideális pont a pár életében, amikor jó, ha mediátorhoz fordulnak?
Nagyon fontos, hogy mindkét fél részéről meglegyen a felismerés és az elfogadás arra, hogy szükséges külső segítséget bevonni. Hiába kezdeményezi az egyik fél a dolgot, amíg a másik csak muszájból jön el, addig gyakran csak kifogást fog keresni, és állandó ellenvetésekkel fog élni a folyamat során. Tud ugyan segíteni a mediátor, hogy közelítse egymáshoz a feleket, és láttassa egy esetleges közös megállapodás előnyeit, azonban – hacsak a mediáció nem egy bíróság által elrendelt kötelezettség –, akkor önkéntes folyamat, ahol mindkét félnek egyetértésben, egyenrangú félként kell jelen lennie.
A mediátornak feladata egy lehetséges visszautat mutatni, vagy onnan kell folytatni a munkát, ahol a felek állnak?
Az mindenképp feladatunk, hogy közvetítsünk közöttük, az elmondásuk alapján pontosan összefoglaljuk az igényeiket, segítsünk megosztani a gondolataikat egymással, és közelítsük az álláspontjukat. A mediátornak azonban semmiképp nem dolga a pár békítése, ha azzal érkeztek hozzá, hogy szeretnének elválni. Nekem azzal kell őket segítenem, amire ők kérnek: ha ez a válás, akkor abban, ha pedig a házasság megmentése a cél, akkor abban. Az egy fokkal nehezebb ügy, amikor ebben a kérdésben még bizonytalanság van.
Ilyenkor a szakembernek hogyan kell kezelnie a helyzetet?
A mediátor nem mondhatja ki azt, hogy a pár mit csináljon, mindössze segíteni kell feltárni az igényeket és érzéseket, elmondani az előnyöket, hátrányokat, a lehetséges lépéseket, és ahhoz képest a párnak kell meghoznia a döntést. Jó példa erre, amikor az édesapa közelebb lakik az iskolához, ilyenkor felmerül a lehetőség, hogy nála legyen hétköznap a gyermek, míg hétvégén az édesanyánál. El tudjuk mondani a helyzet előnyeit, de azt is, hogy így az édesapának jutnak a nehezebb napok, míg az édesanyának a könnyebbek, ellenben ő így kevesebbet látja a gyermekét.
A legtöbben sosem váltak még, így nincsenek meg a megfelelő kérdéseik, azt sem tudják, min kellene egyáltalán elgondolkodni ahhoz, hogy jó döntést hozzanak. Nekünk az a feladatunk, hogy a csapongó gondolataikat összegezzük.
Melyek a tipikus dilemmák, amelyek a leggyakrabban megoldásra várnak?
A szülői felügyelet és kapcsolattartás merül fel leggyakrabban: mit jelent a közös és a kizárólagos szülői felügyelet, a kapcsolattartás, a váltott gondoskodás. Nagyon fontos az is, hogy az ünnepek, születésnapok megünneplését a felek előre megbeszéljék, illetve az, hogy az oktatási szünetekre, állami ünnepekhez kapcsolódó ünnepnapokra milyen megállapodás legyen érvényben. Gyakori dilemma szokott lenni, hogy amiben most megállapodnak a felek, mennyire lesz érvényes több év múlva. Fontos észben tartani, hogy ne csak a jelenre koncentráljunk, arra is gondolni kell, hogy öt-tíz év múlva a szülők és a gyerekek igényei is megváltozhatnak. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek hároméves korában meg kell egyezniük mindenben egészen felnőttkoráig, de bele kell építeni egy olyan gondolkodásmódot a válásba, hogy a felek képesek legyenek újra és újra leülni, és újragondolni a feltételeket. Akár azt is be lehet építeni a szerződésbe, hogy hány évente vagy milyen vitás esetben jönnek vissza a párok a mediátorhoz. Ezzel mindkét fél elköteleződik afelé, hogy békésen szeretné rendezni a felmerülő kérdéseket. Emellett a költözés – egyik vagy másik szülő, akár külföldre – körül szoktak még dilemmák lenni, illetve fontos lehet, hogy a nagyszülőknek is van kapcsolattartási joguk, erre is érdemes gondolni.
A vagyonmegosztás mennyire konfliktusos terület?
A házasság előtt és alatt szerzett külön illetve közös vagyon kérdése gyakran előkerül. Jó tudni, hogy a vagyonmegosztási szerződést mindenképp ellenjegyeztetni kell ügyvéd által. Ez nem jelenti azt, hogy a mediátor előtt nem lehet vagyoni kérdésekről beszélni, de nem minden mediátor jogász – például én sem, bár igyekszem követni a jogszabályi változásokat. Ha valakinek nagyon összetett a vagyoni helyzete, azonnal azt szoktam javasolni, hogy informálódjanak jogásznál is a tisztázandó kérdésekről.
Hogy látja, melyik az a helyzet, amikor a mediátor nem tud többet segíteni, és valóban csak perrel lehet lezárni a válást?
Sok olyan eset fordul elő, amikor az egyik fél válni akar, a másik pedig nem. A válókeresetet bárki beadhatja a másik jóváhagyása nélkül is, ehhez nem kell közös megegyezésre jutni, azonban a mediátor nem tud addig segíteni, amíg az egyik fél nem ugyanazt szeretné, mint a másik. A másik nem mediálható eset, amikor erőszak vagy bántalmazás gyanúja forog fent. Amikor érzékeljük, hogy az egyik felet megfélemlíti a másik, vagy nagyon egyenlőtlenek az erőviszonyok. A mediációban egyenrangú félként, partnerként kell benne lenni a folyamatban.
Milyen állomásokon megy keresztül az a pár, aki a lehetőségekhez képest szépen szeretne elválni?
Ez lehet egy egészen gyors folyamat is. Mondjuk, első lépésként keresnek egy mediátort, kötnek vele egy megbízási szerződést, és feltárják a problémáikat, élethelyzetüket. Együtt összeszedjük azokat a pontokat, amelyekben mindenképp meg kell egyezniük, azokat a tételeket, amelyeket bele kell venni a közös megegyezéssel történő szerződéskötésbe. Ideális esetben egy mediációs ülés három órán át tart, és általában néhány alkalom elég szokott lenni ahhoz, hogy a megállapodás megszülessen, de vannak olyan párok, ahol egyetlen ülés is elég. Ezután megírjuk a szerződést, melyet benyújthatnak a válókeresethez. Az már a mediátortól függ, hogy vállalja-e azt, hogy a keresetlevél megírásában és a dokumentumok becsatolásában is segít a feleknek. A válóperhez tartozó illetéket ráadásul lehet csökkenteni a mediátori díj összegével, maximum az illeték feléig. A mediátor abban is a pár segítségére lehet, hogy ha formailag, alakilag és tartalmilag megfelelő szerződést készít, akkor a bíróság már nem fogja részletesen kifaggatni a feleket annak tartalmáról, így gyakran már egy tárgyalásból meg is lehet a válás.
Találkozik-e tipikus tévhitekkel?
Az egyik legerősebb tévhit édesapaként az, hogy „úgyis az anyának fogják ítélni a gyermeket”, az apák jogait nem védik. Szerencsére ez ma már egyáltalán nincs így. A vagyonjog kérdésében is sok a fals információ, például a tévhittel ellentétben a jog biztosítja azt, hogy nem lehet kisemmizni azt a szülőt, aki adott esetben gyermeknevelés miatt otthon volt, és nem dolgozott. Ehhez kapcsolódnak a közös vagyonnal, a házasság előtt és alatt szerzett vagyonnal kapcsolatos tévhitek is. Az is fontos, hogy a köztudatban még mindig a láthatás kifejezés szerepel, pedig ezt már nagyon régóta kapcsolattartásnak nevezzük.
A mediáció minden esetben tud segíteni a pároknak?
Úgy fogalmaznék, hogy ha jól végezzük a munkánkat, a mediáció semmiképp sem árt. Legfeljebb az lesz a végkifejlet, hogy mégsem tudtak megállapodni, de az biztos, hogy legalább egy párbeszéd elindul, igényt teremtettünk az együttműködésre és a kommunikációra. Ha valaki még nem is tudja teljesen pontosan, hogy mit szeretne, a kérdésekkel és tapasztalatokkal mindenképp tudjuk őt is támogatni.
A válás mindig egy gyászfolyamat, azonban nagyon fontos, hogy ne hazudjuk el az éveket, amik mögöttünk állnak. Ilyenkor sok negatív érzés, akár harag is fortyoghat bennünk, hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni azt is, hogy egyáltalán mit kerestünk egymás mellett annyi éven át, szerettük-e egymást valaha. Ezeket a gondolatokat, az elmúlt évek értékeit nagyon fontos a helyére rakni. Ha van gyermek, akkor pedig különösen számít ez a megközelítés, hiszen ő még akár abban is elbizonytalanodhat, hogy szerették-e egymást valaha a szülei, akarták-e őt egyáltalán.
Mi a helyzet akkor, ha valakinek nincs pénze mediációra?
Ha valakit a mediáció költségei aggasztanak, mindenképp érdemes azzal összehasonlítani, hogy egy hosszadalmas peres eljárás milyen drága lehet. Ám akinek valóban szűk a pénztárcája, annak van lehetősége olyan mediátort választani, aki önkéntes alapon vállalja az ügyet, esetleg alapítványon keresztül is el lehet jutni szakemberhez, sőt, a bíróságon és a gyermekjóléti szolgálatokon keresztül is van lehetőség kirendelt mediátort kérni.
Kapcsolódó cikkek
