Idővel megtanul majd osztozkodni
A kisfiad játszótársa átmegy hozzátok? Rengeteg játékotok van, és mindegy, melyikért nyúl a játszótárs, kisfiad azonnal lecsap rá, még akkor is, ha tudod, azt a játékot nem is szereti? Kezdődik a harc, és a szórakozás és nevetés helyét hamarosan átveszi a hisztizés és a könnyek – írja a Today’s Parent.
Ismerős, ugye? Ne aggódj, nem csak nálatok van ez így. A “valamit közösen használunk” fogalmát a legtöbb kisgyerek nem érti. Sokkal inkább tudják, hogy mit jelent az, hogy valami az “enyém”. Az osztozkodás egy tanult viselkedésforma, akkor sajátítja el a gyermek, amikor a szociális, az érzelmi és kognitív képessége is eléri ezt a szintet.
A legtöbb kisgyerek még nem érti, mit jelent megosztozni valamin. Ha akar valamit, azt elveszi, ilyen egyszerű. Egy óvodás azonban már képes arra, hogy osztozzon, egy négyéves gyermek már bele tudja képzelni magát a játszótársa helyzetébe. Kérdezd meg tőle: “te mit éreznél, ha a barátodnak rengeteg játéka lenne, de egyet sem adna neked oda?” Egy négyéves gyerek már érti ezt, egy kétévesnek hiába magyaráznád.
Sokszor maguk a szülők is helytelenül használják az osztozkodás fogalmát, ami a gyerekek számára zavaró lehet. Ha például egy játékon kell megosztozni, az azt jelenti, hogy egyszer az egyik, aztán a másik gyerek játszhat vele. Ha egy kekszen, akkor az azt jelenti, hogy azt a fél kekszet, amit odaadott, már soha többé nem kapja vissza a gyerek. Fontos, hogy a szülő pontosan fogalmazzon.
De miért is akarjuk, hogy a gyermekeink osztozkodjanak? Sokszor csak azért ragaszkodunk az osztozáshoz, mert kínosan érezzük magunkat, ha a gyerekünk nem adja oda a játékát egy játszótársának. Ilyenkor jobb nem erőltetni a dolgot. Ahelyett, hogy dühösen rászólnál a gyerekedre, hogy adja oda a játékát másnak is, tedd inkább a következőket:
1. Kezdd el időben. Attól kezdve, hogy a kisbabád képes arra, hogy megfogjon egy tárgyat, játssz vele: kérd el tőle a tárgyat, majd add vissza neki, és közben mondd, hogy “most az enyém”, “most a tiéd”. Ez az osztozkodás elsajátításának első lépcsőfoka.
2. Mutass példát. Gyakoroljátok az osztozást otthon, játékosan. Mondd neki, hogy egy ölelésért cserébe megosztod vele a kanapét, vagy egyetek meg egy fagylaltot együtt: “egy falat neked, egy falat nekem”.
3. Óvatosan a társasozással. A társasjáték, a versenyzés jó. De nem biztos, hogy az a jó játék a 3 évesek számára, ahol csak egy győztes lehet. Válasszatok olyan játékot, aminek nincsenek vesztesei, csak győztesei.
4. Legyen nálad egy stopper, amikor jön a játszópajtás. Ha lejárt az idő, és az óra jelez, a gyermekednek át kell adnia a játékot a barátjának. Ha a barátja ideje lejár, ő visszaadja a játékot és így tovább.
5. Dicsérd meg, ha megoszt valamit. És ne csak annyit mondj, hogy “nagyon jó fiú vagy”, hanem így mondd: “láttad, mennyire örült a barátod, amikor odaadtad neki a teherautót? Annyira tetszett neki!” Ha így fogalmazol, felhívod a figyelmét a részletekre és arra, hogy milyen szép dolgot tett azzal, hogy megosztotta a játékát.
Kapcsolódó cikkek:
- Mikor tanulnak meg a gyerekek osztozkodni?
- 9 ok, ami miatt nem erőszakolom rá a gyerekre az osztozkodást
- 29 taktika, ami működik a kisgyerekeknél
Kapcsolódó cikkek
