Nem minden gyermek nevelkedik hagyományos, kétszülős családokban és ez nem jelenti azt, hogy hátrányos helyzetből indulnának. Egy kutatás nemek szerint vizsgálta meg a szülő-gyerek kapcsolat hosszú távú hatásait. Lássuk, mit mondanak a kutatások arról, hogy az apa milyen szerepet játszik lánya felnőttkori párkapcsolatával, étkezési szokásival vagy mentális jólétével kapcsolatban.
Engedi gyereknek lenni
Egy felelős és érett szülőnek alapvető, hogy nem támaszkodik a saját gyerekére, hogy saját bizonytalanságát orvosolja. A kutatás, amelyet 500 nő bevonásával végeztek úgy találta, hogy azok a nők, akiket gyermekkorukban parentifikáltak, azaz saját szülőjük szüleivé kellett válniuk, felnőttként sokkal kevésbé elégedettek a párkapcsolatukkal és annak biztonságával, mint azok a nők, akik nem voltak parentifikált gyerekek.
Melegség, elfogadás, jelenlét
Egy tanulmányban, amely depressziós kamasz lányokat vizsgált az eredmények arra mutattak rá, hogy az apáknak milyen óriási szerepük van lányuk mentális jólétében. Azok a lányok, akiknél depressziót diagnosztizáltak, lényegesen többen számoltak be arról, hogy apjuk elutasítóan, elhanyagolóan viselkedett velük. Az érdekesség, hogy az eredmények függetlenek voltak attól, hogy a lány szülei házasok voltak-e vagy elváltak. A tanulmány arra is rámutatott, hogy rossz vagy nem elégséges kommunikáció jellemezte a depressziós kamaszlányok és apáik kapcsolatát, és ebben az apák is egyetértettek lányaikkal. Ugyanakkor a melegség és a szülői kötődés hiányát már nem érzékelték ezek az apák, szemben lányaikkal.
Közös fizikai aktivitás
Egy másik kutatásba apákat és lányaikat vontak be, egy 9 hónapos, a szülői készségeket fejlesztő programba. Azoknál a lányoknál, akik apjukkal együtt vettek részt ebben a képzési programban, a szociális-érzelmi kompetencia, a döntéshozatali képességek, a társadalmi tudatosság, a párkapcsolati készségek, a személyes felelősség és az önmenedzsment képessége nagy fejlődést mutatott a 9 hónap elteltével.
Megbízhatóság, jóindulat és az autonómia biztosítása
Egy kutatás eredménye azt mutatta, hogy a pszichés problémáktól szenvedő nők nagyobb valószínűséggel írták le apjukat kevésbé gondoskodónak, túlságosan féltőnek, barátságtalannak, sőt fenyítésre hajlamosnak. Különösen azok a nők, akiknél étkezési zavart diagnosztizálták az apjukat távolinak és önzőnek jellemezték.
Sőt, azok a nők, akik szerint az apjuk állandóan kontrollálta és kevésbé szerette őket, nagyobb valószínűséggel küzdöttek étkezési zavarokkal, depresszióval, mint azok a nők, akik viszonylag gondoskodó apáról számoltak be. Erre egy másik tanulmány is bizonyítékot talált: a szorongó, testképükkel elégedetlen nők rendszerint olyan apákról számoltak be, akik nem voltak támogatók és nem adtak autonómiát a lányaiknak.
Részvétel és kommunikáció
Valószínűleg nem meglepő, hogy az apa részvétele és kommunikációja olyan viselkedésmód, amely fontos az apa-lánya kapcsolatban. Egy tanulmány azt kérte meg lányoktól, hogy nevezzenek meg elmúlt egy hónapból 5 olyan tevékenységet, amelyeket az apjukkal közösen végeztek és 4 közös beszédtémát. A tanulmányból az is kiderül, hogy nem számított, hogy az apa vér szerinti vagy nem a biológiai apa volt-e.
(A cikk a psychologytoday.com cikke alapján készült)
Kapcsolódó cikkek
