“A gyerekek játékai között akad jó pár olyan, amit a felnőttek egyszerűen nem értenek. Az egyik ilyen az, amikor felfelé szaladnak a csúszdán, ahelyett, hogy szépen lecsúsznának. Szóval a mi szemszögünkből nézve a rossz oldalról, a téves irányból közelítenek” – írja Fabio Porporato pszichológus és pszichomotorikával foglalkozó szakember, aki sok érdekes dolgot lát a játszótéren, amikor kislányával arra jár.
“Tegnap elvittem Adelet a parkba, és ahogy az lenni szokott, és a szülők most sem tagadták meg önmagukat: folyton rászóltak a gyerekeikre, mert azt akarták, hogy úgy használják a játékokat, ahogy azt szerintük kell. És persze nem hiányoztak a rosszmájú megjegyzések sem. “Biztos nem tervezte ezt a gyereket!” – mondta egyikük, miközben egy “rosszul játszó” gyerek anyukáját nézte.”
A pszichológus szerint a felnőttek többsége képtelen úgy gondolkodni, mint a gyerekek, és a világot is egészen más szemmel nézi – ami pedig talán ennél is szomorúbb, hogy közben azt várja el a kisebbektől, hogy ők is ezt tegyék. “Mindig mosolyogva hallgatom a szülők megjegyzéseit, intelmeit és figyelmeztetéseit, sőt időnként szidalmait, amikor a gyerekek felfelé szaladgálnak a csúszdán.”
- Kapcsolódó cikk: 9 mondat, amit nem kellene használnod, a gyermeked fegyelmezésekor
Gyakran hallani a “Nem onnan kell felmenni!” és a “Nem a jó oldalról próbálkozol!” mondatokat, megfűszerezve a “Mindjárt leesel!” és a “Ha nem hagyod abba azonnal, indulunk haza!” frázisokkal. A szakértő azonban azt írja, hogy amióta pszichomotorikával foglalkozik, nem szabja meg a gyerekének, hogy hogyan használja a játékokat: “Semmi sem rossz vagy téves a gyerekek játékában, csak veszélyes és kevésbé veszélyes akcióik vannak. Ha tényleg közel állnak ahhoz, hogy megsérüljenek vagy kárt tegyenek másban, valóban fontos, hogy figyelmeztessük őket, az azonban nem szerencsés, ha már kicsi koruktól kezdve mi mondjuk meg nekik, hogy hogyan kell játszani. Mielőtt ezt tennénk, érdemes feltenni magunknak a kérdést: Biztos útját kell állnom egy felfedező játéknak?”
Fabio Porporato szerint azon túl, hogy a csúszdán felfelé tartva rengeteg szenzo-motoros inger éri a gyerekeket, egy mélyebb jelentéssel is bír ez a játék: amíg nem sodorja őket veszélybe, érdemes hagyni a gyerekeknek, hogy megvalósítsák az ötleteiket, hogy kipróbálják, milyen, ha valamit ellentétesen használnak, hogy próbára tegyék a képességeiket, s hogy olykor-olykor szembe menjenek a felnőttek elvárásaival.
- Kapcsolódó cikk: Így működik a pozitív fegyelmezés
A pszichológus szerint a felnőttek közül sokan mereven gondolkodnak akkor is, ha játékról van szó: “Kissé ellentmondásosnak érzem, hogy szinte mindenki különleges, egyedi képességekkel rendelkező gyereket szeretne manapság, közben mégis mi felnőttek mondjuk meg nekik kicsi koruktól kezdve, hogy mit hogyan kell csinálni, a játékot is beleértve.”
A szakértő azt ajánlja, hogy mielőtt rászólnánk a gyerekekre, gondoljuk át, hogy veszélyes-e, amit tesznek, okozhat-e testi vagy tárgyi sérülést a játékuk, s ha a válasz nem, akkor álljuk meg a fegyelmezést. “Amikor lentről felfelé futva érnek fel a csúszda tetejére, igazi kincseket találnak: csodás felfedezéseket tesznek, hiszen megtapasztalják a bátorságot, az elszántságot, a kitartást és a szabad játék örömét!”
A pszichológus arra is biztatja a felnőtteket, hogy néha ők is szaladjanak felfelé a csúszdán – ha a valóságban nem is, legalább fejben: “Ha képesek vagyunk arra, hogy több irányból közelítsünk meg egy célt, ha más nézőpontból tekintünk az életünkre, olyan új lehetőségek nyílhatnak meg előttünk, amelyeket sosem fedeztünk volna fel, ha ragaszkodtunk volna a jól berögzült irányokhoz, s ha nem mertünk volna egy kis kockázatot vállalni.”
Kapcsolódó cikkek
