Ahogyan eljön a tavasz, kisüt a nap, nem bírunk magunkkal, és folyton a szabadban lennénk. Játszóterezünk, házi krétával aszfaltra rajzolunk, virágokat szedünk, és préselünk, sétálunk a városban, és elmegyünk a kirakodóvásárokba, búcsúkba.
A gyerekkorom óta sok minden változott, de a vattacukor, és a kakasos nyalóka íze ugyanaz maradt. Emlékszem a kakasos nyalóka utánozhatatlan piros színére, és arra, hogyha nem jól nyaltuk, jól elvágta a nyelvünket. De nem telhetett el május elseje körhinta, és nyalóka nélkül.
Ami pedig szintén nem változott az az, hogy ezeket a gyerekek ma is nagyon szeretik. Bár azt a piros ízt nem tudom előállítani, de nyalókát házilag mi is készíthetünk. A mézes verziót mutatom, ami hidegebb, torokfájós időkben is jól jön majd, de most csak megédesíti a napsütést.
Amire szükséged lesz:
A mézet lassú tűzön melegítjük, kb. 8-10 percig. Először jól felhabzik, majd elkezd karamellizálódni, sűrűsödni. Óvatosan kell melegíteni, mert könnyen megég. Én kevergettem, és ha nagyon beindult, időnként félrehúztam a tűzről.
Az állagát úgy ellenőriztem, hogy egy kicsit hideg tányérra cseppentettem. Amikor szépen megdermedt, nem volt nyúlós, folyós, és még kellőképpen világos volt a színe, akkor jó volt. Ha erősen megbarnul, az már nem jó ízű lesz.
Ha jónak ítéljük, cseppentsük sütőpapírra, a még folyékony nyalókákba hurkapálcikákat tegyünk. Várjuk meg, míg megköt, aztán lehet kicsit nyalakodni. (A receptet pedig tegyük el az őszi időszakra is.)
A cikk írójának blogját itt találod!
További ötletek otthoni alkotáshoz:
Kapcsolódó cikkek
