Ránk van szükségük valójában (Forrás: Getty Images)
Miért húzzák az időt lefekvés előtt a gyerekek?
Már elolvastad az esti mesét. Volt fogmosás, ölelés, puszi, lekapcsoltad a villanyt, és azt hiszed, te is eldőlhetsz végre
Aztán megszólal egy kis hang a sötétből: „Anya… szomjas vagyok.”
Két perc múlva: „Pisilnem kell.”
Aztán egy ’fontos’ kérdés: „Apa, mi van, ha a dinoszauruszok mégis élnek valahol?”
A legtöbb szülő ilyenkor úgy érzi, a gyerek egyszerűen nem akar aludni. Pedig a pszichológusok szerint a helyzet ennél jóval összetettebb.
Nem bosszantani akar
Dr. Becky Kennedy gyermekpszichológus szerint a lefekvés körüli huzavona gyakran nem dac vagy manipuláció. Sokkal inkább annak a jele, hogy a gyerek nehezen viseli az esti elválást a szüleitől.
„A gyerek nem neked akar nehézséget okozni, neki nehéz a helyzet” – fogalmaz a szakember.
Az esti kérdések ilyenkor nem is feltétlenül a válaszokról szólnak. Sokkal inkább arról, hogy még néhány percet együtt lehessenek anyával vagy apával. Másképp fogalmazva: a lefekvés körüli küzdelem sokszor valójában nem alvásprobléma, hanem elválási nehézség.
A kutatásban részt vevő családok arról számoltak be, hogy a gyerekek nehezen alszanak el, gyakran felébrednek éjszaka, sokan rendszeresen átvándorolnak a szülők ágyába, vagy ragaszkodnak ahhoz, hogy valamelyik szülő addig a szobában maradjon, amíg el nem alszanak.
Ez különösen az egy- és hatéves kor közötti időszakban gyakori. Ahogy fejlődik a gyerekek képzelőereje, megjelenhet a sötéttől, a szörnyektől vagy az egyedülléttől való félelem is.
Miért pont este jut minden eszükbe?
Napközben a gyerekeket rengeteg inger éri: játszanak, tanulnak, mozognak, emberek veszik őket körül. Este azonban lelassul minden. És amikor csend lesz, a gondolatok is hangosabbá válnak.
A nap eseményei ilyenkor kezdenek igazán ülepedni, ezért nem ritka, hogy lefekvéskor bukkannak elő a kérdések, a félelmek vagy azok az érzések, amelyekre napközben nem jutott idő.
Sokszor ezért hangzik el ilyenkor az a bizonyos „életbevágó” kérdés is.
Mit tehet a szülő?
A szakértők szerint a legfontosabb, hogy ne minden egyes kérdésre próbáljunk újabb és újabb választ adni.
Dr. Becky inkább egy egészen egyszerű módszert javasol. Amikor a gyerek már sokadszor szól ki a szobából, érdemes egy pillanatra megállni, visszamenni hozzá, és azt mondani: „Na gyere, hadd öleljelek meg még egyszer. Olyan jó egy picit összebújni lefekvés előtt.”
Ez elsőre talán meglepőnek tűnik. A szakember szerint azonban éppen azért működik, hogy nem a kérdésre reagálunk, mert az igazi szükséglet nem a válasz. Sokkal inkább az, ami a kérdések mögött áll: a kapcsolódás iránti vágy.
A rutin többet számít, mint gondolnánk
Persze az ölelés önmagában nem old meg minden esti nehézséget. A kutatások szerint viszont az egyik leghatékonyabb segítség a kiszámítható esti rutin.
Ha minden este nagyjából ugyanabban a sorrendben következnek az események, a gyerek szervezete és idegrendszere is könnyebben ráhangolódik a pihenésre.
Ez az 5 apró változtatás sokat segíthet:
- mindig ugyanakkor kerüljön ágyba a gyerek,
- alakítsatok ki egy lefekvési rutint,
- hagyjatok időt az esti összebújásra, beszélgetésre,
- a gyereket álmosan, de még ébren fektessétek le, hogy megtanuljon önállóan elaludni,
- ha újabb kérdésekkel próbálja húzni az időt, először próbáljatok kapcsolódni hozzá egy öleléssel néhány nyugodt mondattal.
A szakemberek szerint az is fontos, hogy lefekvés előtt legalább egy órával már ne használjanak képernyőt a gyerekek. A telefonok, tabletek és televíziók kék fénye ugyanis gátolja a melatonin termelődését, vagyis azt a hormont, amely segíti az elalvást.
Egy jól bevált esti rutin lépései:
- egy könnyű vacsora (piciknél szoptatás vagy tápszer),
- vécézés,
- fürdés,
- fogmosás,
- egy közös mese;
- altatódal és/vagy néhány perc nyugodt beszélgetés,
- végül egy nagy ölelés.
Néha csak a közelségre van szükség
Persze lesznek esték, amikor a gyerek valóban szomjas. Vagy tényleg még egyszer ki kell mennie a mosdóba.
De ha mindig ugyanaz a forgatókönyv ismétlődik, érdemes arra is gondolni, hogy talán nem a víz hiányzik neki, hanem még néhány perc belőlünk. És néha egy ölelés többet ér, mint a válasz arra, hogy vajon alszanak-e a halak.
Kapcsolódó cikkek
