Ezeket a kategóriákat ismerni éppúgy hasznos, mint tisztában lenni azzal, melyik megközelítésnek általában milyen hatása van a gyerekekre. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy egy adott szülő nevelési stílusa egy az egyben beleillene bármelyik kategóriába. Ha azonban tudatosan közelítjük meg a gyereknevelést, nem árt ismerni a kutatási eredményeket.
Különösen hasznos ez, ha arra készülünk, mi majd másmilyen szülők leszünk, mint a mieink voltak. Tapasztalatból mondom, nagyon nehéz feladat ez, és tudatosság, odafigyelés nélkül lehetetlen megoldani. Különösen hasznos ez manapság, ha olyan szülők akarunk lenni, akik bíznak a gyerekeikben, engedik őket felnőni és önállóvá válni. Ez ugyanis ma nem trendi.
A cikk forrása: Salamon Eszter: Szülő-megőrző című könyve
A gyereknevelés lehetőségét, örömét és felelősségét a szülők vegyék vissza, bármennyire is elfoglaltak a hétköznapokban. Ne adják, hárítsák át a feladatot az óvodára, iskolára. Nem tudja ellátni. A kötet szerteágazóan mutatja be e feladatot, a megválaszolandó kérdéseket, sőt még a jogi környezetre is kitekintést nyújt, pl.: Gyerekjogok gyereknyelven; ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, stb. mellyel kitűnik a hasonló népszerű kötetek között.
Napjainkban a leggyakrabban emlegetett szülői nevelési stílus a helikopter-szülőség, amit angolul egyre gyakrabban illetnek az “overparenting”, azaz túlzott szülőség névvel. Ezek a szülők igyekeznek a gyerekük életének minden mozzanatában jelen lenni, általában igyekeznek megoldani helyettük minden problémát, eltakarítani minden akadályt. Csak éppen ezzel a gyerek fokozatos függetlenné válását akadályozzák meg, sokszor alkalmatlanná teszik őket saját problémáik megoldására. Ők azok, akik előbb tudják az e-naplóból a jegyeket, mint maguk a gyerekek, de sokszor alapvető gyerekjogokat sértenek azzal, hogy rendszeresen kutakodnak gyerekeik táskájában, telefonjában, e-mailjei között is. Ez a magatartás általában a gyerek egész gyerek- és fiatalkorát végigkíséri.
Lassan szülővé válnak a helikopter-szülők gyermekei, akik a tapasztalatok szerint nehezen boldogulnak a családdal járó felelősség vállalásával. Vagy elhanyagoló szülőkké válnak, vagy maguk is helikopterré, esetleg tovább terhelik szüleiket, mert rájuk támaszkodnak. A mostani 40-50-es generáció, amelynek egy része ezeket a gyerekeket nevelte, az úgynevezett szendvics generáció. Már vannak ellátási kötelezettségeik az idős szülők felé, de elszakadni még nem tudó gyerekeik változatlanul rájuk támaszkodnak.
Megtapasztaltam, mennyire nehéz ellenállni a nyomásnak, hogy mi is ugyanúgy járjunk el, ahogy mások, de bátran állítom, hogy túlélhető. Egy zárt Facebook-csoportban, amelyiknek én is tagja vagyok, rendszeresen tesznek fel mindenféle, szülőséggel kapcsolatos kérdést. A kérdésekből és válaszokból látszik, az ottani, nagyrészt kisgyerekes szülők általában helikopter-szülők. Az érintett gyerekek nagy része Budapest egyik biztonságos és jól körülhatárolható, nagyjából 6 négyzetkilométernyi részén él – oda is jár iskolába -, ahol nagyjából mindenki mindenkit ismer. Mégis látható, hogy ezek a gyerekek egyáltalán nem önállóak. A nyár elején például többen kerestek olyan gyerekcsőszt, aki a napközis tábor végén, néhány saroknyi távolságról hazaviszi az iskolás gyerekeket, akár testvéreket, akik közül legalább az egyik már felsős.
Néhányan próbálkozunk, hogy megmutassuk, a probléma megoldása egy lakáskulcs. Meglátjuk, sikerrel járunk-e. Nagyon fontos lenne. A változáshoz viszont szükség lenne arra, hogy a szülők éppoly tudatosan lássák, milyen következményekkel jár választott nevelési stílusuk.
Magyarországon általában Ranschburg Jenő szülői nevelési stílus rendszerét ismerik. Eszerint négyféle stílus létezik, a meleg – engedékeny, a meleg – korlátozó, a hideg – engedékeny és a hideg – korlátozó. A besorolás és azok meghatározása szinte teljesen megegyezik azzal a nemzetközileg használt referenciarendszerhez, amely Diana Baumrind amerikai pszichológus nevéhez fűződik.
Ő két dimenzió mentén határozta meg a szülői magatartás jellemzőit, aszerint, hogy mennyire reagál a szülő a gyerekre, illetve hogy milyen mértékben állít követelményeket a gyerek elé. Érdekesség, hogy eredetileg csak három nevelési stílust definiált 1966-ban, a negyediket, az elhanyagoló szülőt 1983-ban Eleanor Maccoby és John Martin tették hozzá a rendszerhez.
Az elhanyagoló szülő kevés elvárást támaszt a gyerekével szemben. Életükben nincs rendszer, kevés érdeklődést mutatnak a gyerekeik iránt, de kevés érzelmi támogatást is nyújtanak. Gyerekeiknek gyakran vannak problémái az önkontrollal, szociális képességeik is gyengék. Ezt a szülőtípust a hatvanas években még nem azonosították, bár nyilvánvalóan létezett, erősen arisztokratikus szülői magatartásformaként.
Az ilyen szülők gyerekei gyakran követelőzőek és szófogadatlanok. Az alkohol- és drogproblémákkal küzdő, esetleg a törvénnyel is összeütközésbe kerülő fiatalok között több az ilyen szülők gyereke.
Az elnéző, megengedő szülők kevés elvárást támasztanak, de érzelmileg erősen kötődnek a gyerekeikhez, erősen bevonódnak az életükbe. Gyerekeik gyakran impulzívak, éretlenek, híján vannak az önkontrollnak, de nehezükre esik a másokkal való udvarias viselkedés is. Ezt a szülői nevelési stílust a rendszerben kevésnek definiálták.
Az ilyen szülők kevéssé várják el az érett viselkedést, nem kontrollálják gyerekeik életét, ugyanakkor különösen nagy melegséggel közelednek a gyerekekhez, hangsúlyt fektetnek a gyerek autonómiájára. Sokan azért válnak ilyenné, mert nem tudják, hogyan gyakoroljanak kontrollt, nincsenek ehhez megfelelő eszközeik. Alapvetően erőforrásnak tekintik magukat, a szülőt kevéssé tekintik aktív szereplőnek a gyerek nevelésében, hajlamosak arra, hogy a gyerekeik rabszolgájává váljanak.
Gyerekeik gyakran agresszívak, hajlamosak a főnökösködésre, önközpontúak, ám kevéssé önállóak, és iskolai teljesítményük is gyakran alacsony.
Az autoriter szülők általában rugalmatlanok és hajlamosak a büntetésre, nem mutatnak melegséget a gyerekeik felé, nem reagálnak rájuk. Gyerekeiknek gyakran vannak kommunikációs problémái, könnyen kiborulnak, agresszívek lehetnek. Ez a típusú szülő a túl sok kategóriába tartozik.
Az ilyen szülők rendszert és szabályokat állítanak fel, amit azonban gyakran nem kommunikálnak megfelelően. Magas követelményeket támasztanak, meghatározzák az irányokat, és nem nyitottak a gyerekek velük ellentétes véleményére. Elvárják, hogy a gyerekek kérdés nélkül elfogadják az értékítéletüket, döntéseiket, az általuk meghatározott célokat. A kontroll fenntartása érdekében erős eszközöket is alkalmaznak.
Gyerekeik általában elég jól teljesítenek az iskolában, iskolai magatartási probléma is ritkábban fordul elő náluk. Hajlamosak a hangulatingadozásokra, könnyen méregbe gurulnak, a szociális készségeik gyengébbek, az önbecsülésük alacsony, ezért vagy ettől hajlamosabbak depresszióra.
A hiteles szülők általában pontos kereteket és szabályokat határoznak meg, ám ezt átlátható módon teszik. A keretek valamennyi mozgásteret mindig hagynak a gyerekek számára. A kereteken belül erős a kontroll, de elvárják a gyerekeiktől, hogy életkoruknak megfelelően, éretten viselkedjenek.
Hangsúlyt fektetnek a jó kommunikációra és a támogató fegyelmezésre, ugyanakkor tiszteletben tartják, kikérik és értékelik a gyerek véleményét. Aktív részesei gyerekeik életének, erős érzelmi támogatást nyújtanak nekik. Baumrind rendszerében ezeket a szülőket éppen jó szülőnek nevezik.
Gyerekeik általában jól teljesítenek az iskolában, önállóak, kíváncsiak, magabiztosak, teljesítményközpontúak, és együtt tudnak működni felnőttekkel is. Érzelmileg stabilak, barátságosak, önkontrolljuk jó, akárcsak szociális kompetenciáik.
A kamaszkort azok a gyerekek vészelik át általában a legkönnyebben, akiknek a szülei korábban következetesen alkalmaztak szabályokat észszerű mennyiségben, bevonták a gyerekeket az őket érintő döntések meghozatalába. Elfogadják, hogy az életkor előrehaladtával egyre több autonómiára van szükségük, de figyelemmel kísérik mindennapjaikat, tudnak arról, mikor merre járnak.
Kulcsfontosságú, hogy a kereteket fokozatosan lazítsuk, maradjunk részesei a gyerek életének, és ami talán a legnehezebb egy végtelenül idegesítő kamasz esetében, teremtsünk körülötte meleg, támogató légkört. (Az a szülő, aki azt állítja, hogy még sosem érzett késztetést a gyereke nyakának kitekerésére, annak vagy nem volt még kamasz gyereke, vagy hazudik – állapítottuk meg néhány éve, hasonló korú gyerekeket nevelgető barátnőimmel.)
A válás is hatást gyakorolhat a szülők nevelési stílusára. Egy válás mindenképpen stresszhelyzet, jelentős változás a gyerek számára, ezért érdemes különösen fontos tudatosan figyelni arra, hogyan viselkedünk velük, mennyire változik meg a hozzáállásunk. A kutatások szerint a gyerekfelügyeletet gyakorló anyák hajlamosabbak a korábbiaknál kevésbé reagálva nevelni a gyerekeket, miközben gyakran ingadoznak az erős és gyenge kontroll között, ami különösen azoknak a gyerekeknek okoz törést az életében, akihez korábban az ún. hiteles nevelési stílusban közeledtek. A vasárnapi apukák hajlamosak lényegesen megengedőbbé válni. Számukra, a korlátozott érintkezés miatt, nagyon nehéz a hiteles szülői stílus alkalmazása.
A cikk “Salamon Eszter: Szülő-megőrző – Kalauz a nevelés, oktatás és gyerekjog világához szülőknek” könyvéből származik. A kötetet megtalálják a boltokban és webáruházakban.
Kapcsolódó cikkeink szülőség témában:
- Koncentrálj erre a 4 dologra, és jobb szülő leszel
- A helikopter szülőnek szorongó lesz a gyereke?
- A nárcisztikus anya ismérvei
Kapcsolódó cikkek
