Adrienn egy kilencéves kisfiú édesanyja. Döbbenten mesélt legutóbbi élményéről, melyet egy gyerekzsúron tapasztalt. „Születésnapi ünnepségre volt hivatalos a kisfiam. Nagyon jól érezték magukat a gyerekek, sokat játszottak kültéren, aztán félrevonultak beszélgetni. Messziről néztük őket a többi szülővel, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik fiú a fa törzsénél félreérthetetlen mozdulatokat tesz. Csak akkor kérdeztem meg a kisfiamat, amikor hazaindultunk, el sem tudtam képzelni, miről lehetett szó, arra gondoltam, hogy biztos csak én képzelek bele felnőttes dolgokat. Kiderült, hogy nem: a másik kisfiú épp azt mutatta be a többieknek, amit egy videóban látott, és el is magyarázta, hogy a pasik „így dugják meg a nőket”. Szóltam a szüleinek, akik azt mondták, el sem tudják képzelni, hol láthatott ilyen tartalmat a gyerek, ami szerintem önmagában sokat elmond a problémáról.”
A felvilágosítás kikerült a felnőttek kezéből
Ha korban eggyel feljebb lépünk, némiképp változik a képlet. A serdülőkor egy hihetetlen érzékeny és sérülékeny periódus, de egyben az újdonságkeresés és a függőségek kialakulásának időszaka is. Ekkor már egyre inkább a kortársak válnak meghatározóvá, és a libidó is éledezik. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus szerint a fiatalokat pont ebben a korban érik olyan hatások a digitális térben, ami könnyen kiüresíti őket mind érzelmileg, mind fizikailag. A pornótartalmak ma már egymásra licitálnak a szélsőségekben, egyre inkább parafil (vagyis nem átlagos, a többség által elfogadott) irányba tolódnak el. A felnőttek egyik legfontosabb feladata ilyenkor az, hogy tájékozódjanak a ma elérhető tartalmakról, és beszélgessenek a szexualitásról a gyerekekkel. Fontos lenne tudniuk, hogy valójában hol tartanak a fiatalok. Mára ugyanis elévült a gólyamese, a bibe és a porzó…
„Sokszor megkapom azt a kérdést, hogy mikor kell felvilágosítani a fiatalokat. Sajnos azt látom, hogy ez teljesen kikerült a felnőttek irányítása alól. Ma már a leggyakoribb az, hogy egy kortárs gyermek vagy idősebb testvér mutatja meg ezeket a tartalmakat a kisebbeknek. Ne gondoljuk azt, hogy az a 18-as karika bármelyik fiatalt is visszariasztja, sőt! Annál izgalmasabb. Ilyenkor a legtanulékonyabbak a fiatalok, az agy szivacsként működik, és sajnos a szexuális tartalmak könnyen beleéghetnek az idegrendszerbe. Amikor azonban a látottak válnak elvárttá, az akár egy életen át meghatározhatja a preferenciákat” – magyarázza a szexuálpszichológus.
Nem a tiltás a megoldás
Az utóbbi negyven évben hatalmas változás figyelhető meg. A digitális tartalmak elterjedése előtt a hozzáférés valamennyire korlátozott volt, legalább a szexuális tematikájú tartalmakat szerkesztették, illetve késői vetítésük miatt a legtöbb fiatal nem találkozott velük. Ez a korlát Steigervald Krisztián generációkutató szerint a digitális térben mára lényegében megszűnt – már egész fiatal korban elérhető szinte minden, ahogy az internethozzáférés megvan – ez pedig már nagyjából hét-nyolcéves korban jellemző. Kontrollálni pedig sehogy sem lehet, más megoldást kell választani a szakértő szerint.
„Egy bizonyos életkor után bármiféle korlátozás kontraproduktívvá válik. A kontroll akkor működik, ha önmagunkon kezdjük: ha mi, szülők bármilyen függést mutatunk bármelyik digitális eszközzel szemben, akkor a gyereken gyakorolt kontrollnak sincs semmilyen értelme. A pornófüggőség ráadásul egy élvezetfüggőség, ha szülőként sem vagyunk rendben ezen a téren, akkor nem fogunk tudni segíteni gyerekünknek sem. Egyfajta belső hajtóerő kell ahhoz, hogy példát mutassunk, és a szülőknek is látványosan korlátozniuk kellene magukat a digitális térben. 2023-ban ez egy nagyon nehéz feladat.”
Egyre szélsőségesebb tartalmak, egyre fiatalabb gyerekek
A szexuálpszichológusnak nem egy olyan esete volt, ahol már óvodáskorú kisgyermekek egymáson akarták kipróbálni a „látottakat” az óvodában, vagyis azt, amit valamelyik idősebb testvér mutatott. Olyan üggyel is találkozott, ahol két testvér együtt nézett felnőttfilmet otthon, majd egymással utánozták. A kisebb gyerekek ugyan még nem értik abban a pillanatban, hogy mi történik, azonban amikor később szembesülnek vele, fájdalmat, megalázottságot, bűntudatot élnek át.
„Pár éve kijött a PornHub vizsgálata, hogy melyek a leggyakoribb keresések. Az Amerikai Egyesült Államok bizonyos részeiben a nevelőszülő és nevelt gyermek közti szexuális kapcsolatra kerestek rá a legtöbben. Azok a szülők, akikkel én találkozom, egy másik pornóműfajon nőttek föl, amikor még nagyjából olyasmiket mutattak, ami két felnőtt ember között nagyrészt megvalósítható. Amit akkor mi hardcore-nak hittünk, az ma már szinte „rom-com” (romantikus vígjáték). Nem tudhatjuk még, hogy merre fog ez a töméntelen mennyiségű agresszió kifutni. Az mindenesetre intő jel, hogy amikor a COVID-19 után visszatértek a gimnazisták az iskolapadba, a Nemzetközi Szexuális Medicina Társaságtól kaptunk egy figyelmeztető körüzenetet, hogy hihetetlen mértékben megemelkedett az egymás elleni szexuális erőszakok száma a fiatalok között.”
A szakértő véleménye szerint nagyon veszélyes, hogy a gyerekek lassan a pornót hiszik valóságnak. Meg vannak győződve arról, hogy a nemet mondás az előjáték része. A legtöbbjüket már csak az extrém és szélsőséges tartalmak izgatják, és egy tárgyiasított, érzelemmentes szexet hisznek ideálisnak.
A kisfiúk izgalmasnak találták a pornót, a lányokból inkább undort váltott ki
Steigervald Krisztián szintén úgy véli, a probléma nem csak a fiatalokat érinti, hiszen a magyar társadalomra kifejezetten jellemző a pornófüggőség, főleg az X generáció tagjainál kimutatható. A mostani 40-45 éves férfiak jelentős része pornófüggő (Forrás: Dr Kapitány- Fövény Máté: Ezerarcú függőség), ők pedig egyben a mai fiatal gyerekek és kamaszok szülei.
„Az X generáció szülei többségében tabusították a témát, nem tudtak erről beszélni, pedig már akkor is voltak másolt VHS kazetták. A mai fiatalok szülei, jellemzően az X generáció tagjai azonban maguk is küzdenek ezzel a problémával, így ők emiatt sem tudnak nyíltan beszélni a gyerekeikkel” – fogalmaz a szakember.
Hevesi Krisztina emellett érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet: a pornó ugyanis paradox helyzetet teremt. Míg a kisfiúkat már gyerekkorban is jobban érdekli a téma, addig a kislányokból inkább undort vált ki. Azonban felnőtt korban a rendszeresen és egyre gyakrabban pornót néző férfiaknál gyakran áll be egyfajta funkcióromlás, miközben ha a nő néz pornót, ott inkább fordított a hatás: nála rendszerint több fantáziát, izgalmat hoz be.
„A férfiak egy idő után kevésbé lesznek érzékenyek a finomabb ingerekre, megemelkedik az ingerküszöb, és a szélsőséges, újszerű és extrém pornográf tartalmak válnak egyre inkább izgatóvá – magyarázza a szakember. – A partnerrel való szex kevéssé juttat izgalomhoz, mint a felnőttfilmek gyorsan változó képei, ami egyben a párkapcsolat értékének a leminősítéséhez, és a kapcsolatok megromlásához és felbomlásához is vezet. Az egyik tanulmány konklúziója az volt, hogy a pornó olyan műfaj, amit férfiak gyártanak férfiak részére arról, ahogyan a férfiak szeretik a szexet.”
Mit tehetünk?
- Készíts ún. digitális szerződést otthon, ami mindenkire vonatkozik – a szülőre is. A szerződés leírja, hogy ki milyen eszközt mikor és hogyan használhat. Ebbe a gyermeket is jobban be lehet vonni, és keretet ad a digitális térben töltött időnek.
- Tudd meg, mi történik az interneten! Nem védheted meg gyermeked, ha nincsenek meg az ismereteid a digitális világról.
- Ismerd meg gyermeked digitális terét! Mutass érdeklődést iránta, kivel beszélget, kiket követ – mindezt nem kritizálva!
- Próbáld megérteni, milyen tartalmakat néz, és miért az érdekli. Próbáld ki, amit ő, mert csak ekkor fogtok tudni partneri viszonyban beszélgetni, és ekkor fogsz tudni arról is felelős szülőként dönteni, hogy hogyan és mitől kell megvédened.
- A tinédzserlét mindig is arról szólt, hogy az ember hibázik. Szülőként ne azt akard elérni, hogy sose hibázzon, hiszen ez a fejlődése szerves része. Törekedj arra, hogy az elkövetett hibák súlyosságát csökkentsd, és kezeld úgy ezeket, hogy ne végződjenek tragédiával.
Az általunk megkérdezett két szakember egyetért abban, hogy az egyik legelső feladatunk lenne beszélgetni a gyerekekkel a pornóról, a szexualitásról, azonban ahhoz össztársadalmi szinten nincsenek szülői mintázataink, hogy hogyan lehetne ezeket a témákat megvitatni családon belül. Sajnos ugyanis a családok még mindig nagyon keveset kommunikálnak érdemben, ráadásul legkevésbé a „kínos” témákról tudnak beszélni – miközben gondolataink és időnk jelentős részét is elfoglalja a szexualitás, az intimitás, ami eredetileg egy természetes dolog lenne. Arról nem beszélve, hogy akikért aggódunk, azokat is ezen a módon hoztuk létre…