Te is többször vetted már észre, hogy a kisgyermeked szeret ”fejen állni”? (Ha nem is olyan módon persze, hogy a lábai is a levegőben vannak, hanem inkább mint egy mély előre hajlás, amikor a feje teteje közelít a padlóhoz, vagy akár meg is érinti azt.) Vajon mi lehet az oka annak, hogy szívesebben kémlelik a világot fejjel lefelé?
Amellett, hogy ez az egyike a totyogósok különleges és aranyos szokásainak, még a fejlődésükre nézve is pozitív hatással lehet!
Ennek az érdekes viselkedésnek az okai erősen neurológiai eredetűek, mondta el Dr. Jill Creighton, a Stony Brook Medicine ambuláns gyermekgyógyászatának klinikai gyermekgyógyász adjunktusa és orvos-igazgatója a Romper portálnak, és hozzátette, hogy az agyfejlődés és a tanulás a gyerekeknél a környezetükkel való interakció során történik.
„Amikor fejjel lefelé van a gyermek, az egy módja annak, hogy tanuljon a testéről és azokról az érzetekről, amelyek abban a testhelyzetben érik. Fejleszti a testtudatot, ami magába foglalja az érzékszervi- és izommemóriát is, és segíti a tájékozódást a későbbi mozgása során.”
Amikor ebben a fejjel-lefelé testhelyzetben van a gyermek, az stimulálja a vesztibuláris rendszerét (az egyensúlyközpontját) – ez a test szenzoros rendszerének része, és segít meghatározni azt, hogy a test hol helyezkedik el az adott környezetben, a környezetéhez képest. A gyermek agya és vesztibuláris rendszere egy tanulási folyamatban vesz részt, amely magába foglalja a környezettel való interakciót, illetve a szenzoros és motoros kapcsolatok kiépítését az agyban. A tanulmányok szerint a vesztibuláris információ ilyen jellegű fejlesztése a korai életszakaszban összefüggésbe hozható a későbbi magasabb kognitív teljesítménnyel.
Azonban Creighton szerint emellett a fejjel lefelé néző testhelyzetnek megnyugtató hatása is lehet a gyerekekre. „Vannak gyerekek, akik az aktív játék közben választják ezt a testhelyzetet, míg mások megnyugtatónak találják pihenés közben. Ne felejtsük el, hogy a terhesség utolsó heteiben vagy hónapjaiban a gyermek fejjel lefelé van a szülőcsatornában” – mondta a szakember. Lehetnek olyan gyerekek, akik szívesen térnek vissza ehhez a pozícióhoz, mert ez békés, megnyugtató és kényelmes a számukra.
A fej lefelé tartása, a „fejen állás” hozzájárul az egyensúlyozáshoz szükséges izmok fejlődéséhez is, és olyan erős agyi kapcsolódásokat kialakítani, amelyek segítik az izmokat a fej függőlegesen tartásában, és idegi visszajelzést adnak a gyermeknek a mozgásáról az adott környezetében.
Dr. Mayra Mendez pszichoterapeuta szerint a kisgyermekkori számos szenzoros élmény közül a fejjel lefelé testhelyzet, a gurulás, az ugrálás és a futás különösen aktiválni tudják az agyi stimulációt. Érzelmi szempontból pedig a fejenállás nyugtató hatású, csökkenti a hisztit, és a dührohamokat. Kognitív szempontból támogatja az ok-okozati összefüggések fejlődését, a kritikai gondolkodást, a problémamegoldást és a stresszkezelést.
A szakértő hozzátette, hogy ebben a testhelyzetben a gyermek alternatív szögből és perspektívából láthatja a világot, ami az intelligencia fejlődésére is jótékony hatással van.
Forrás: romper.com
Kapcsolódó cikkek
