Milyenek a kétévesek? A legtöbb kétéves egy kis energiabomba. Addig nem hagyják abba a futkározást, ugrálást amíg már majdnem összeesnek. Fontos is, hogy sokat mozogjanak, játszanak, ezért szülőként meg kell teremtenünk a biztonságos feltételeket ahhoz, hogy kibontakozhassanak.
De a kisgyermekekről azt is érdemes tudni, hogy könnyen túlstimulálódnak, ilyenkor nehezen nyugodnak meg.
A kisgyermekek az összes érzékszervükkel fedezik fel a világot – különösen az érintés érzékével. Fejlődő motoros képességeik azonban impulzív természetükkel párosulva ügyetlenkedéshez vagy durvasághoz vezethet, nem szándékosan. Ezért fontos, hogy megtanítsuk őket arra, hogyan érintsenek meg dolgokat finoman.
A kétévesekre az is jellemző, hogy szeretik érvényesíteni függetlenségüket: sokszor fogja mondani, hogy “nem!”, a motoros képességeit pedig arra használja, hogy elszaladjon előled.
Mindezen sajátosságaik miatt a kétéveseknek figyelemre és fegyelemre, határokra van szükségük, olyanokra, amelyek elősegítik önállóságukat és segítik őket a szociális viselkedésben is.
A kétévesekre jellemző továbbá, hogy nagy egyéni eltérések lehetnek a beszédfejlődésük terén, de még azok a kétévesek is, akik képesek megértetni magukat, az érzéseiket nehezen (vagy egyáltalán nem tudják még) fejezik ki. Ezért a testükkel kommunikálnak, a korlátozott verbális képességeik sokszor vezetnek dühöngéshez, dühkitöréshez, hisztihez. Hasonlóan az érzelmek túlcsordulása, a kommunikáció nehézségei vagy a konfliktusok megoldásához szükséges készségek hiánya odavezethet, hogy a kisgyermek agresszív, üt, harap vagy megdob valamivel. Persze attól, hogy tudjuk mit miért csinál, még nem kell tolerálni némán a végtelenségig, sőt, éppen a reakcióinkból sajátítja majd el a kisgyermek, hogyan érdemes viselkedni.
- Kapcsolódó: A kétévesek nem rémesek
Fegyelmezési stratégiák
Bár a fegyelmezési stratégiákat a gyermek igényeihez kell igazítani, az alábbi taktikák általában hatékonyak.
Mutassuk meg, ne csak mondjukHa a szoba másik végéből azt mondjuk, hogy “Gyengéden simogasd a kutyát”, az valószínűleg nem segít. Ehelyett mutassa meg, hogy ez mit jelent: menjünk oda, fogjuk meg a gyerek kezét és finoman simogassuk meg együtt a kutyát, miközben el is mondjuk, hogy most éppen finoman simogatunk.
Dönthessen ő is
Nyilván itt nem óriási dolgokra kell gondolni, mondjuk arra, hogy melyik mesét szeretné hallani elalvás előtt. Ezzel azt mutatod neki, hogy képesnek érzed arra, hogy kézben tartson dolgokat.
Távolítsd el a kritikus helyzetből
Néha a kicsik egyszerűen nem képesek úgy viselkedni, ahogy szerintünk kéne, és ha megpróbáljuk erőltetni, az valószínűleg nem fog jól végződni. Például, ha hisztirohamot kap a gyerek a boltban, akkor érdemes a harc vagy rimánkodás helyett, egyszerűen előbb abbahagyni a vásárlást, azaz kilépni a helyzetből.
Dicsérd meg, ha jó viselkedik
Ha jót cselekszik vagy jól viselkedik, dicsérjük meg. Ne csak mindig a rosszat vegyük észre. Motiválttá tehetjük a gyereket, ha megdicsérjük a cselekedetéért.
Van amikor az segít, ha nem figyelsz oda
A hiszti, a nyafogás és a sikoltozás gyakran rosszabbodhat, ha túl sok figyelmet fordítasz rájuk, mert ezzel tulajdonképpen csak pozitív megerősítést mutatsz. Néha az a legjobb válasz, ha szándékosan figyelmen kívül hagyod a viselkedését. Nézz másfelé, tegyél úgy, mintha nem hallanád a nyafogását vagy kiabálását, vagy csinálj úgy, mintha valami mással, lennél elfoglalva, például egy könyvvel.
Amint gyermeked abbahagyja a rossz viselkedést, újra elkezdhetsz figyelni rá. Mondhatsz valami olyasmit, hogy “Ó, most már csendben vagy. Ezek szerint már szeretnél kimenni játszani.”Ha túl komolyan vesszük vagy túl erősen reagálunk egy-egy hisztire, nyafogásra, akkor mi magunk tulajdonítunk neki nagy jelentőséget.Az érzelmi túlcsordulást a szülő úgy is ügyesen terelgetheti, ha van egy szigorú napirend (ami nem azt jelenti, hogy ettől eltérni soha nem szabad), ami jól strukturálja a család, a gyerek életét, jól kiszámítható számára is. Következetesen mindig ugyanabban a sorrendben követik egymást a napi tevékenységek és kb. ugyanabban az időben van az alvás, az uzsonna, a játék, stb. Sok gyereknek az is segít, ha az egyik tevékenységről a másikra való átmenetben egy pici figyelmeztetés van: ez lehet bármi, éneklés vagy olyan kifejezések, amelyeket a gyerek megért (ne használjunk olyasmit, hogy még van 5 perced játszani – ezt egy ekkora gyerek nem érti).Járjunk sokat a szabadba kirándulni, sétálni, játszani. De gondoljuk át jól, hogy kipihent és jóllakott gyerekkel induljunk neki, ezzel is elkerülhetjük a nehézségeket.Fontos tudatosítani, hogy a kisgyerekek utánzással tanulnak, nem abból, amit szajkózunk nekik. Hiába mondjuk azt százszor, hogy “köszönd meg szépen”, ha mi magunk nem tesszük, akkor a gyerek sem fogja elsajátítani ezeket az illemszabályokat.
Kommunikációs tippek
Felesleges hosszú magyarázatokba bocsátkozni, sem odafigyelni nem tud hosszasan egy kétéves, sem értelmezni nem tudja a kimerítő magyarázatokat. Röviden, a lényeget fogalmazzuk meg, pl. Nem szabad megütni másokat, mert az fáj neki.Bármennyire is frusztráló lehet újra és újra elmondani a gyermekének, hogy pl. ne dobáljon el dolgokat, vagy napi tíz hisztit nyugodtan kezelni, mégis az a legjobb, ha türelmesek maradunk. Így tanítjuk meg neki, hogyan kezelje az érzelmeit.Ha nagyon nehéz nyugodtnak maradnod, vegyél egy mély lélegzetet, adj magadnak egy kis időt, vagy számoljon el tízig. Mindenképpen szakíts időt arra, hogy magaddal is törődj. A stresszkezelés fontos a szülőségben és abban is segít, hogy hatékonyan terelgesd a kisgyermeked.(Cikk forrása: verywellfamily.com)
Kapcsolódó cikkek
