Őrizzünk meg valamit ezekről az alkalmakról, és tegyük kis fotóalbumba vagy ragasszuk be egy füzetbe. Így később is felidézhetjük ezeket a szép emlékeket, újra és újra elmesélhetjük az ott történteket.
Az állatkerti album első oldalára kerülhet a szép színes belépő a kert térképével, rajta egy-egy állattal, a játszótérrel. Meséljük el, merre jártunk, mit láttunk, mivel találkoztunk. Jó, ha a fényképeken nemcsak az állat, hanem egy-egy családtag vagy ő maga is rajta van. Így az is érdekes lesz később, milyen ruha volt rajta. Nyáron látja, hogy akkor a meleg kezeslábast hordta, tehát tél lehetett, egy év múlva pedig felismeri, hogy akkor még ő hordta azt, amit most az öcsi.
Biztosan elénk fújt a szél egy-egy pöttyös gyöngytyúktollat, rózsaszín flamingótollat, ezeket is ragasszuk be. Sorakoztassuk ide a kicsi rajzait, és hagyjunk néhány oldalt szabadon, hogy következő állatkerti sétánk újdonságai is itt következhessenek majd.
Hasonlóan állíthatunk össze albumot magzatkori ultrahangos képből, a kórházi karszalagjából, kisbabakori fényképekből, megőrzött hajtincséből. A kisgyerek életkorától, türelmétől függően tíz-húsz oldalas “könyveket” készítsünk. Külsejét a tartalomra jellemző csomagolópapírral borítsuk be. Mindezt a kisgyerekkel együtt vagy legalábbis előtte csináljuk, hogy sajátjának érezhesse, osztozhasson az alkotás örömében.
Míg a képeskönyv-nézegetés némileg passzív tevékenység, a képeskönyvkészítés közös munka. Személyes alkotásunk nézegetése rengeteg érzelmet felidéz és életre hív. A kisgyerek így megőrizheti apró kincseit és emlékeit, amelyeket egyébként elfeledne.
Egyedi képeskönyv
Meglepetésnek is szánhatjuk, de kisgyerekünkkel együtt is elkészíthetjük a magunk leporellóját. Vágjunk ki két különböző színű, mondjuk sötétkék és világoskék kartonból egy tíz centiméter széles és hatvan centiméter hosszú csíkot. Tíz centiméterenként hajtsuk be vonalzó mentén harmonikaszerűen. Ragasszuk össze a fehér oldalukat. Most már csak a képeket kell rárajzolnunk vagy festenünk, esetleg képes újságból kivágnunk: a két oldalra mindig egy-egy ellentétes jelentésű párt.
A könyvecske sötét oldala lehet az éjszaka, világos oldala a nappal, így alvó kisgyereket, éjjeli baglyot, holdat festünk az egyik oldalára, a másikra énekesmadarat, játszó kisgyereket, napocskát. Hasonló párosítás lehet a téli-nyári könyvecske hóemberrel, gőzölgő teával, kopasz fával, illetve úszógumival, fagyival, lombos fával. Őszi-nyári leporellóhoz is az évszakokra jellemző képeket találunk ki: sárguló falevelet, szőlőt, körtét, ibolyát, illetve rózsaszínűen virágzó fát, epret, őszirózsát, visszatérő és elrepülő gólyát.
Egyszerűbbek a hideg-meleg ellentétek: fagyi, korcsolyapálya, pohár víz – leves, napocska, fürdőkád. Kis fényképalbumot is készíthetünk ezzel a módszerrel: az egyik oldalon vannak a mama, a másik oldalon a papa kisgyerekkori fényképei vagy kisgyerekünk és kistestvére, esetleg unokatestvére képei, ha bővebb a család, egyik oldalon a férfiak, másikon a nők.
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
