Égből pottyant csoda
Nálunk itthon az angyalkák hozzák az ajándékot, a nagymamáknál meg a Jézuska. Amikor Matyival annak idején elkezdtük a karácsonyosdit, saját nagyon jó, szép, izgalmas karácsonyi emlékeink alapján döntöttünk a “titkolózás” mellett. Mi mindig sétálni mentünk a nagyapámmal szenteste délután, és mire hazaértünk, ott állt a fa, alatta az ajándékokkal. A nagymamáéknál a mai napig úgy csempésszük oda az ajándékokat a fa alá, és állítom, nem csak a gyerekek kedvéért kérdezgetjük, hogy vajon mit hozott a Jézuska.
Hogy miért nem mondjuk el az igazat? Mert kellenek a csodás dolgok a hétköznapok után; mert fontos, hogy a karácsonyi ajándék lényege ne maga az ajándék legyen, hanem annál sokkal több.
Két-három éve beszélgettünk Matyival arról, hogy szerinte ki hozza az ajándékokat:
M: – Anya, mondd meg igazán, kitől kapjuk az ajándékokat, az angyalkáktól vagy tőletek?
A: – Szerinted kitől?
M: – Lehet, hogy az angyalkáktól, de inkább azt hiszem, hogy tőletek.
A: – Te mit szeretnél, ki adjon neked ajándékot?
M: – Az angyalkák!
Azóta sem kérdezte meg újra, biztos vagyok abban, hogy tudja az igazat, de asszisztál a dolgokhoz, és az öccsének nagy lendülettel magyarázza, hogy milyen cselesen juttatják a lakásba az ajándékot az angyalkák. Ezek után eszembe nem jutna tudományos alapokra helyezni a kérdést…
Varga Hedvig (34)
A nyolcéves Matyi és a négyéves Zsiga édesanyja
Nem színészkedünk
Én úgy érzem, hogy becsapnám a gyerekeket, színészkednék, ha bevonnám a dologba a Jézuskát. Nem mintha nem beszélnénk róla egyáltalán, de inkább olyanformán, mint egy nagyon fontos mesehősről. Ez nagyon megragadja őket, szívesen hallgatják a karácsonyi mesegyűjtemények meséit is, tisztában vannak azokkal az értékekkel, amelyeket ez a történet hordoz. Ez az én gyerekkoromban is így történt.
Mindig együtt díszítettük a fát, azután elmentünk sétálni apukámmal, és mire hazaértünk, már ott voltak az ajándékok. Nem nagyon beszéltünk arról, hogy ki hozta, meglepetés volt. Ahogy nőttünk, előkerült a kérdés, hogy mit szeretnénk karácsonyra, ezzel tisztázódott is, hogy ki veszi. Ez a saját családunkban is hasonlóan folytatódik. A szokások persze megvannak, gyertyagyújtás, csillagszórók, együtt éneklés, közös vacsora, enélkül számunkra sem karácsony a karácsony.
Én abban látom a mi családunk karácsonyozásának erősségét, hogy nagyon figyelünk arra, ki mit kap. Tényleg személyre szóló ajándékok kerülnek a fa alá, soha sehol egy drága, de használhatatlan játék, dezodor vagy zokni. Nálunk talán ez adja a meghittséget, az egymás iránti figyelem. Bevallom, kicsit irigylem is azokat a családokat, akiknél a hit is áthatja az ünnepeket. Szívesen élnék így, de ez nem akarat kérdése.
Gelencsér Judit (37)
A tízéves Marci, a hétéves Gergő és a kétéves Janka édesanyja
Kapcsolódó cikkeink karácsony témában:
5 nélkülözhetetlen dolog a karácsonyi hangulathoz
Az első karácsony a babával? – 3 hasznos tipp
Szuper tippek: így lepd meg a családodat karácsonykor
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
