Segítség, karácsony!

Csak talpalunk reggeltől estig, portörlünk, fényesítünk, suvickoljuk az ablakot, megszállottan járjuk az üzleteket, és tulajdonképpen nagyon elegünk van ebből az egészből. Jó lenne leülni kicsit, megpihenni, lassítani a tempón. Többet játszani a gyerekkel, elolvasni egy jó könyvet. Te például mit szeretnél? Csak legyintesz, hogy “Á, a karácsony nem rólam szól…”? De vajon akkor kiről? Miről?

Azok a régi szép idők…

Hát bizony, azok már elmúltak. Emlékszem apró dédanyámra, ahogy fölterítette a frissen vasalt, keményített abroszt, befonta a haját, és a legszebb kendőjében kilibbent a konyhába. Izgatott volt, de sosem feszült. Később, amíg nagyanyám vezényelte az előkészületeket, minden olyan olajozottan működött: időre megtisztult a lakás, kisült a kalács, nem repedt meg a bejgli (vagy ha mégis, hát szidtuk kicsit a sütőt…).

Aztán anyukámmal már bele kellett húznunk rendesen, ha végezni akartunk: ő a munkahelyéről rohant haza készülődni, én meg az iskolapadból. Valahol itt kezdett feladattá válni a karácsony, ám a java csak akkor következett, amikor megszülettek a gyerekeim. A Nagy Kérdés azóta is rendszeresen fölbukkan így december elején: vajon hogyan lehet könnyedén boldog karácsonyt csinálni, és nem görcsösen boldogtalant?

Ki a coach?

A coach egyfajta “edző” (a kifejezés is a sportból ered), aki kívülállóként segíti alaposan végiggondolni és tisztázni a dolgokat, legyen szó üzleti kérdésekről vagy életvezetési témákról. Munkája a coaching. A Feldmár coaching, amit Büky Dorottya is képvisel, kicsit mélyebbre ás a hagyományos coachingnál, és nagyon érzékenyen megtalálja azt a pontot, ahonnan esetleg már terápiás megoldást kell keresni az adott problémára. A coach nem terapeuta.- Az ember nagyon könnyen belecsúszik abba, hogy mindent éppen úgy akar csinálni, ahogy otthon látta. Nekem a nagymamám kézzel írt recepteskönyvet adott ajándékba, régi jól bevált receptekkel – meséli Büky Dorottya coach, a Feldmár Intézet egyik alapítója. – Gyönyörű kézírásával ott állt a teljes karácsonyi menüsor. Hát, én azt egyszer próbáltam meg végigfőzni. Brutális volt… Másképp élünk ma már.

Ezek a rituálék más korokban születtek, ez a kötelességrendszer egészen más embert kívánt. A mai nőknek nincs már meg az a hátterük, ami hosszú ideig anyáink, nagyanyáink mögött volt – mi már dolgozunk, néhány nap szabadságunk van csupán a karácsonyi időszakban. Valójában azt kell eldöntenie az embernek, hogy mi az, amit megtart abból, amiben fölnőtt, és mi az, amit el tud engedni belőle.

Ha arról szól egy karácsony, hogy mind szellemileg, mind lelkileg, emberileg lerongyolódunk, akkor pont a lényeg vész el. Én azon mesterkedem otthon, hogy minél meghittebb legyen az együttlét, és kevésbé foglalkozom a rám hagyományozott feladatok végrehajtásával.

Tedd valóban boldoggá a karácsonyodat!

Saját utakon

Nem mindig könnyű azonban szembe menni a családi elvárásokkal, főleg amikor egy házassággal, az első gyerek születésével új család is születik. Ha ilyenkor mindenki foggal-körömmel ragaszkodik a saját szokásaihoz, a karácsony könnyen rémálommá változhat. Szerencsére rajtunk áll, hogy milyen irányba tereljük az eseményeket. Dorottya szerint az önvizsgálat sokat segíthet.

– A hagyományokhoz és a kötelességekhez való viszony karácsonykor nagyon élesen megmutatkozik, hiszen jön anyuka, és megnézi például, hogy poros-e a képkeretek széle. Ha nem egyértelműek a határok, ez gondot okozhat. A tisztázáshoz meg kell vizsgálnom magamban a szüleimhez, az önmagamhoz, az önmagam számára előírt kötelességhez való viszonyt.

Fontos, hogy mindezeket mennyire tudom elengedni. Mennyire tudok együtt élni azzal a tudattal, hogy ezt most én nem úgy fogom tenni, ahogy a bennem élő anyám szerint kellene, hanem úgy, hogy mindannyiunknak a lehető legjobb legyen. A kettő nem ugyanaz!! Mert megváltozott a világ, és legfőképpen mert nem ugyanaz az ember vagyok, mint az anyám, és nem is az ő kislánya vagyok. Ha az ember eszerint él, karácsonykor is, akkor eljön az anyukája, és örül, hogy ott lehet.

Variációk karácsonyra – hogyan töltik mások a karácsonyt?

“Mi nagyon utálatosak voltunk a családjainkkal már a legelején is – legalábbis szerintük. Az ikerfiúkat nem akartuk kitenni a többszáz kilométeres autóútnak csak azért, hogy a mamánál vacsorázhassunk szenteste. Négyesben töltöttük otthon az ünnepet, csak telefonon kívántunk boldog karácsonyt a többieknek. Karácsony másnapjára viszont mindenkit meghívtunk hozzánk egy uzsonnával egybekötött ajándékozásra. Ragaszkodtam az uzsonnához, mert nehezen tudtam elképzelni, hogyan is készítenék ünnepi vacsorát tizenöt embernek két szoptatás között. Egy-két évig duzzogtak ugyan a nagymamák, mára viszont kifejezetten szeretik ezt az új rendszert.”

Mari, ikerfiai már ötévesek

Örkényi Évi fodrász már többször döntött úgy, hogy vége az ünnepi hajszának, az agyonköltekezésnek. Az ő karácsonyuk öröme, hogy kisfiával elbújnak a világ elől és élvezik a szemkápráztató környezetet, a kényeztető fürdőket, a vidám és komoly programokat egy hotelben.

Mindenről a karácsony tehet?

Valószínűleg nem… Amiről tehet, az mindössze annyi, hogy lényegéből adódóan a szeretetre, odafigyelésre irányítja a figyelmet, amiben egyre kevésbé bővelkedünk. Büky Dorottya szerint komoly lehetőség arra, hogy jól átgondoljuk a dolgainkat az ünneptől függetlenül is.

– Nem könnyű megállapítani, hogy most, csak ebben a karácsonyi két hétben görcsölünk, vagy egész évben, de érdemes! Ha változtatni szeretnél, meg kell tudnod határozni, mit akarsz, mert ebből számos más kérdés következik. Ez nem egyszerű dolog egyébként, mert a mi kultúránkban már a kicsi gyerekbe belenevelik, hogy amit ő akar, az nem biztos, hogy helyes.

Pedig mindenkiben megvan a vágy, hogy szabad legyen, szabadon dönthessen – azzal együtt, hogy ennek velejárója a következményektől való félelem. Minden egyes dolognak, amit megcsinálok, annak ellenére, hogy félek, óriási jelentősége van az életben. Ilyen például egy félelem nélküli karácsony, mert az attól fogva kisugárzik minden másra is.

Hasonló cikkek a témában:

Forrás: Kismama magazin