Olyan jó lenne, ha a gyerekek egyszerűen csak megcsinálnák azt, amit mi, szülők kérünk tőlük – mindenféle nyafogás, dacoskodás, visszabeszélés nélkül… Egészen biztos, hogy nálatok is van olyan, amikor ez simán megtörténik – de az is, hogy ennek az ellenkezőjére is akad példa. És a dacos visszabeszélést vagy ellenszegülést nem mindig könnyű kezelni. Biztosan te is megfigyelted már magadon, hogy könnyebb türelmesnek maradnod, amikor éppen jobb passzban agy, kipihentnek érzed magad, jó kedved van. De ez nem mindig van így – és amikor épp nem a legjobb formádat hozod, egy visszabeszélő, ellenkező, goromba gyerek könnyebben ki tud hozni a sodrodból. A legtöbben (mindannyian?) így vagyunk ezzel, ahogy reagálunk a kihívást jelentő helyzetekre, az nagyban függ az aktuális erőforrásainktól, lelki és fizikai állapotunktól. Igen ám, de a gyerekek nem igazán vannak tekintettel az aktuális állapotunkra (amíg kicsik, ugyan hogyan is lehetnének), szóval nem árt felvértezni magunkat olyan taktikákkal, amelyek könnyen elsajátíthatók, és segítenek a nehéz helyzetekben, hogy ne fajuljanak veszekedéssé, kiabálássá a dolgok.
Ezt mondd a goromba gyereknek
Minden kisgyereknek van olyan fázisa, amikor próbálgatja, hogyan kommunikáljon a szüleivel és a többi emberrel. És ebbe az is beletartozik, hogy „kipróbálja”, hogyan működik a visszabeszélés, a kiabálás, a gorombáskodás. Nem tudatosan, nem erről van szó, hanem arról, hogy ez is bekerül a viselkedési repertoárjába, és néha ez az a mód, ahogy reagálni tud egy számára nehéz helyzetre. (Igen, neki az is nehéz helyzet, amikor abba kell hagyni a játékot, aludni kell menni, a kergetőzés helyett a fogmosással kell foglalkozni, el kell pakolni a játékokat.) Az egyes helyzetek kezelésében is nagyon sokat számít, hogyan reagálsz ilyenkor, és abban is, milyen kommunikációs stratégiákat, reagálásokat sajátít el a gyereked, szóval nem árt felvértezned magad, hogy ne ragadjanak el az indulatok.
A legfontosabb dolog, hogy igyekezz észben tartani: amikor a kicsi gyerek kiborul, gorombáskodik, visszabeszél, az azért történik, mert egy számára érzelmileg nehéz szituációba került, és keresi a megoldást
Ami az esetek legnagyobb részében a számára biztonságot jelentő személlyel (például veled) való szeretetteli kapcsolódás jelentene. De ő ezt nem tudja, és nem tudja kérni. Ha nem is megy mindig tökéletesen, de a nehéz szitukban igyekezz a viselkedése mögé látni, és a szükségletet keresd, arra reagálj, ne a viselkedésre. Ne de mégis hogyan? Érdemes megfogadni dr. Becky Kennedy gyereknevelésre specializálódott klinikai szakpszichológus tanácsait. Szerinte ilyen helyzetekben a legfontosabb feladatunk nekünk, szülőknek megakadályozni, hogy elfajuljon a helyzet, és higgadt mederbe terelni a kommunikációt. A szakértő ezeket a fontos mondatokat ajánlja, ha gorombán, szemtelenül beszél veled a gyereked.
1. Értelek, és nagyon mérges lehetsz, ha ilyet mondasz nekem
Ezzel segítesz neki, hogy azonosítsa az éppen rajta eluralkodó érzelmet, és megmutatod neki, hogy látod, érzed, hogyan érzi magát.
2. Tudom, hogy jó gyerek vagy, akkor is, amikor nem túl jó dolgokat mondasz
Ezzel jelzed neki, hogy nem őt magát ítéled meg, hanem azt, ahogy épp viselkedik. Ahelyett, hogy leteremtenéd, amitől ő még rosszabbul érezné magát, segítesz neki, hogy távolságot tartson az őt elöntő érzelmektől és a goromba viselkedéstől.
3. Szerintem, hogy másképp is tudnád ezt mondani nekem. Megpróbálod?
A lényeg, hogy adj neki lehetőséget arra, hogy korrigáljon, hogy nyugodtabban reagáljon, hogy maga találja meg a kedvesebb, higgadtabb, megfelelőbb megfogalmazást, és ne kényszerítsd bocsánatkérésre. Ebben a helyzetben nem erre van szükség, nem egy érzelmileg terhelt szituációban kell a gyereket önvizsgálatra kényszeríteni.
Képzeld azt, hogy ilyenkor a saját nyugalmadat, higgadtságodat tudod „kölcsön adni” a gyereknek – szóval ha te nyugodt tudsz maradni, és nem „száll el az agyad”, mert csúnyán beszélt veled a kicsi, sokkal könnyebb lesz a helyzetet kezelni.
Legyél te a felnőtt
Egyáltalán nem arról van szó, hogy ezzel engeded, hogy csúnyán beszéljen veled (vagy bárki mással). Mindössze annyiról, hogy felnőtt létedre felnőttként viselkedsz – és nem hagyod, hogy az érzelmeid, a fellobbanó dühöd, vagy épp megbántottságod, csalódottságod úrrá legyen rajtad, vagyis nem vonódsz be az érzelmeiddel is a szituációba, hanem meg tudod tartani a felnőtt nézőpontodat. És ilyenkor a gyerekednek pont erre, a fent említett „kölcsönadott nyugalomra” van szüksége. Ez egyáltalán nem könnyű (néha nagyon nehéz, néha nem sikerül, de ez természetes), és általában milyen reakció jön magától? A „Nem beszélhetsz így velem!” vagy épp a „Ma nem nézhetsz mesét!”. De ha visszaemlékszel a helyzetekre, amikor így reagáltál, fel tudod idézni, hányszor volt ez sikeres stratégia? Ha a gorombaságra gorombán, dühösen reagálsz, az még több dühöt, gorombáskodást és konfliktust szül. Szóval legközelebb próbálkozz meg a fenti mondatokkal (nem kell mindig mindegyiket szó szerint visszamondani…) – vagy bármivel, amit az adott szituációban megfelelőnek érzel, és higgadtan tudod a gyerekednek mondani. Emlékezz rá, hogy te vagy a felnőtt – neked kell felnőttként viselkedned. És arra is, hogy nem baj, ha ez nem mindig jön össze, ettől még nem leszel rossz szülő. Próbálkozz, és egyre többször tudsz majd higgadt maradni, hidd el.