A leggyakoribb problémák között ott van az elérhető fogamzásgátlás hiánya és a kulturális bevésődések miatt vállalt sok gyerek, akiket a végzettség nélküli szülők gyakran képtelenek eltartani. Ők találkoznak a legtöbb előítélettel – minek szül, ha nem tudja eltartani őket -, amik sajnos a kicsikre is kihatnak. Holott a gyerekek nem tehetnek arról, hová vitték haza őket a kórházból. Nekik meleg otthonra, megfelelő ruházatra és bőséges ételre van szükségük, nem bántásra olyasmi miatt, amiről nem tehetnek.
Örökbefogadás másképp
“Gyakori nehezítő tényező az is, hogy a szegényebb régiókban egy elhagyatott zsákfaluban egyáltalán nincs munkalehetőség, legfeljebb közmunka van. Most például van egy olyan segítségre szoruló kétgyerekes családunk, amely egy kis borsodi faluban él, és hiába van szakmája az anyának, ott helyben nem tud elhelyezkedni. Alkalmi munkákból tartják el magukat a közmunka mellett, minden támogatásnak örülnek. Nemrég bejárati ajtót és egy kályhát kaptak, de anyagi támogatáshoz és rengeteg tartós élelmiszerhez is rendszeresen hozzájutnak” – mondja el Gémes Márti, a Segítek Egy Családot program önkéntese.
Ez egy civil szervezet, ahol önkéntesek segítenek a rászorulóknak abban, hogy megfelelő támogatás érkezzen hozzájuk közvetlen módon. A támogató lehet magánember, de egyre gyakoribb, hogy cégek vagy más közösségek fogadnak örökbe egy-egy nehéz sorsú családot. A segítség lehet alkalmi, de vannak, akik tartósan támogatják az általuk választottakat.
“Megjelenik a dolgos, középfokú végzettségű szülőkhöz érkező halmozottan sérült, beteg gyerek, aki miatt az egyik szülő tartósan keresőképtelenné válik, nem ritkán egyedül is marad. Így van ez egy kiskunfélegyházi családunkkal is, ahol az ötvenes éveiben járó anyának egy halmozottan sérült, harmincéves fia van, akit egyedül nevel, mert az apa még csecsemőkorban magukra hagyta őket. Dolgozni nem tud elmenni, gyakran még a gyógyszertárba se jut el. A fiú intézményi elhelyezése gyakorlatilag lehetetlen, nagyon nehéz a helyzetük. Borzasztóan hálás volt, amikor egy optikus támogató megoldotta a szemüveg-helyzetüket” – meséli Márti.
Miért nem megy el dolgozni…
Gyakori jelenség az is, amit klasszikus anyai szegénységnek is hívhatunk, és amihez nem kell sem sok gyerek, sem tartós betegség éppen ezért sajnos Magyarországon is széles tömegeket érint. Az érintett nő általában szegény családból jön sok testvérrel, ahol nincs értékelhető örökség vagy segítő anyagi háttér. Esetleg bántalmazó családból érkezik, mint például az egyik segített anya, Dóra, ezért nincs kapcsolat a szülőkkel. A tipikus életút szerint az illető nő képességreinek megfelelő végzettsége nincs, viszont hamar munkába áll, hogy a nehéz háttértől függetlenedni tudjon. Mivel nincs mintája az egészséges kapcsolatra, bántalmazó társat vonz, akitől hamar gyermeke születik. Az ilyen apa gyakran eltűnik a család életéből, a kapcsolatot teljesen megszakítja, jó ha gyerektartást fizet. Jogi képviseletre azonban nem futja.
Ez az élethelyzet aztán a friss anyát megindítja a lejtőn. Dóra lehetőségeit – támogató nagyszülői háttér és együttműködő szülőtárs híján – például erősen limitálta, hogy a gyerek körüli logisztika és a kezdetben gyakran betegeskedő kicsi ápolása egyedül rá hárul, így legfeljebb a 250-280 ezer forint közötti egy műszakos nettó munkabért hozó állások maradnak számára. Hamar megbízhatatlan munkaerőnek bélyegzik, rendszeresen kirúgják az állásából. Amikor aztán a régió összes üzeme kiesik a pixisből (vagy mert kiteszik a szűrét, vagy mert eleve fel se vették, hiszen 7-kor nyit és 5-kor zár a bölcsőde, óvodai), jönnek a hitelek, elvégre az albérletet, a rezsit, az étkezést és az alapvető szolgáltatásokat ki kell fizetni. A személyi kölcsönök némelyikén olyan uzsorakamat van, hogy a túlterhelt, segítség nélküli gyereknevelés mellett alkalmi munkákra kényszerülő édesanya ezeket már képtelen visszafizetni. Halmozódnak, duzzadnak a végtelenségig.
A következő lépés a mélybe az a pont, amikor már a tartozások összege olyan magas, hogy az anya – ha állást is talál – nem tud legális vállalkozást vinni vagy elmenni alkalmazotti státuszba, mert a bevételének már több mint a felét inkasszózná a bank hosszú éveken át. A fizetés pedig – magas végzettség híján – olyan kicsi, hogy a fennmaradó összeg nem elegendő a megélhetéshez. Ilyenkor maradnak a feketemunkák, amelyeknek a végén vagy van fizetés, vagy nincs – szerencse dolga. Dóra például magánházaknál takarít, de tudunk olyanokról is, akik étteremben mosogatnak vagy kerti idénymunkát végeznek – mondja Márti. A képlet sajnos itt is egyszerű: az illető vagy tudja állandóan, napi szinten végezni a feladatait, vagy épp lebetegszik a gyerek, bezárják a bölcsődét, óvodát járvány miatt, beáll a tavaszi, nyári szünet – és akkor nincs kereset se. Ha pedig folyamatosan ismétlődik a probléma, keresnek helyette – itt is, akár az alkalmazotti munkák esetében – megbízhatóbb munkaerőt, mondjuk egy gyermektelen férfit. És ezennel meg is érkeztünk a mélyszegénységhez, amelyben már nincsenek választási lehetőségek, csak kényszerpályák.
Az utolsó szakasz, ami ilyenkor bekövetkezik, nem olyan ritka, mint hinnénk, a Segítek egy Családot munkatársai gyakran találkoznak ezzel is: beüt egy súlyos, nem ritkán tartós betegség az állandó stressz és rettegés alatt élő anyánál, esetleg az ezt a feszültséget érzékelő gyereknél. Innentől minden bejövő pénz a kezelésekre és a gyógyszerekre megy, de a kereseti források – fizikai és mentális alkalmasság híján – egyre szűkülnek. Ha ezen a ponton nem kap segítséget a család, sokszor már nincs visszaút. Bekövetkezik az, amitől az egész társadalom, a szociálisan legkevésbé érzékenyek is borzonganak: prostitúció, illegális tevékenységek, függőségek, hajléktalanság, öngyilkossági kísérlet, a gyermek gondozásba vétele.
Mi volna a megoldás?
A megoldás alapja egy sokkal jobban működő szociális rendszer. Olyan, amelyben nem csak szociális bérlakások és szakmai továbbképzések vannak a nehéz sorsú anyák számára, de jobban odafigyelnek a gyerekfelügyelet óvodán, iskolán túli megoldására is, hiszen esetükben nincs, aki segítsen. Szükség volna olyan adókedvezményre, amely a gyerek felső tagozatos koráig – amíg önjáró nem lesz – teljesítményarányosan vonja le a járulékokat, így nem kerül adósságspirálba az anya, ugyanakkor feketemunkára se kényszerül. Hasznos volna az alanyi jogon járó, ingyenes jogi tanácsadás és képviselet, mert sokan még a kapcsolatot megszakító, külföldön eltűnő férjeiktől sem váltak el, hogy egyáltalán gyerektartásra legyenek kötelezhetőek az apák, vagy egyedülálló kedvezményekre legyenek jogosultak az anyák.
Nincsenek egyszerű helyzetben a civil szervezetek sem. A Segítek Egy Családot programhoz a legtöbben a családsegítő ajánlásával jutnak el. Gyakori probléma azonban az, hogy a szociális szférában dolgozó szakemberek túlterheltek, sokan közülük kiégettek, és gyakorlatilag lemondtak már arról, hogy védenceiknek jobb soruk lehet. Emiatt aztán sok nehéz helyzetben lévő anya kimondottan fél a családsegítő szakembertől, akitől legjobb tudomása szerint annyit várható, hogy védelembe veszi a gyerek(eket)et, egy hosszú és bonyolult, bürokratikus folyamatnak utat nyitva ezzel, aminek a végén akár a gyerek kiemelése is opció lehet a családból. Egy nagyobbacska gyereket már nem szívesen fogadnak örökbe, és ha ő is család nélkül nő fel, jó eséllyel ismétli majd édesanyja sorsát. Vagyis újratermeli magát a nyomor.
A hátrányos helyzetből érkező, egyedülálló kisgyerekes anya – különösen, ha tartósan beteg gyereket nevel – a társadalom leginkább sebezhető tagja. Pénzkereső képessége a megfelelő végzettség és gyerektől távol tölthető idő híján csekély, de az egész társadalom jobban járna azzal, ha nem feketemunkára vagy – rosszabb esetben – bűnszervezetekbe kényszerülne, hanem segítséget kapna az államtól, az önkormányzattól, a civil szervezetektől. A dolog részben talán rajtunk, hétköznapi embereken is múlik: bárcsak kevésbé ítélkeznénk, kevesebbet ostoroznánk azokat az anyákat, akiket – sokszor önhibájukon kívül – megérint az anyai szegénység, miközben erőn felül tesznek azért, hogy a gyereküknek mindene meglegyen.
Címlapképünk illusztráció.
Kapcsolódó cikkek
