Bevallom, tinédzserkoromban, talán még fiatal felnőttkoromban nem sokat tudtam a női szervezetről. Megelégedtem a külsődleges dolgokkal, jelekkel, de hogy pontosan mi zajlik bent, azt fokozatosan értettem meg. És amint többet és többet tudtam róla, úgy nyűgözött le egyre inkább az a mértani pontosság, az a génekbe épített program, ahogyan működik.
Elképedtem rajta, hogy valójában az összes petesejtünk velünk születik, mégis havonta (általában) csak egy-egy érik meg hormonok finoman összehangolt játéka nyomán. Csodálatos, hogy a test „tudja”, történt-e megtermékenyülés vagy sem, és ha nem, akkor „intézkedik”. Mégis minden egyes hónapban szépen felkészíti a belső szerveket arra, hogy ha fogadni kellene egy kis magzatot, minden a lehető legideálisabb legyen.
Lenyűgöző, ahogyan agyunk és belső szerveink ebben együttműködnek, ahogyan serkentő és gátló parancsok jönnek-mennek. Hogy bár a petesejt csak egészen rövid ideig életképes, egészen hosszú utat tesz meg, és a spermiumok kitartásának köszönhetően ez az időszak mégiscsak megnő.
És akkor a fogantatás csodájáról még nem is beszéltünk. Hogy két ember sejtjei egyesülnek, méghozzá nem is akárhogy: egy milliós létszámú verseny eredményeként. Micsoda misztikum ez a kiválasztódás, aminek eredményeként pont az az egy személyiség jön a világra, akit az univerzum megformált! Amíg minden a maga útján történik, addig fel sem tűnik, mennyi mindennek kell stimmelnie ahhoz, hogy egy kis élet megfoganjon. Gének, életmód, szervi adottságok, lelkiállapot, megfelelő hormonműködés, fizikum… rengeteg tényező befolyásolja, hogy a teherbeesés végül sikerrel járjon. Ha azonban nem így van, akkor vizsgálatok során át szembesülhetünk ezzel a komplexitással. Ám ez jó hír is lehet, hiszen ennyi ponton javíthatunk a környezeten, ennyi módunk van pozitív irányba befolyásolni az eseményeket!
Amikor kamaszlány voltam, körülöttem anyák és lányok rutinszerűen íratták fel a fogamzásgátló gyógyszert, vagy ahogy akkor mondták: antibébi tablettát. A gyógyszeripar marketingje, és az akkori társadalmi környezet az irányba hatott, hogy meg se kérdőjelezzük a dolgokat, hanem kezeljük a kérdést a praktikum szintjén: válasszuk a lehető legegyszerűbb, „ipari” megoldást: bekapunk egy pirulát, és volt gond, nincs gond. Éveken át fogalmam sem volt róla, hogy ez a bizonyos kemikália pontosan hogyan működik. Nem számított. Az számított, hogy véd a nem kívánt terhességgel szemben.
Igazán csak akkor ástam bele magam a témába, amikor stabil párkapcsolatom lett, és komolyabban felmerült a családtervezés gondolata. Amikor átláttam, pontosan mit is tesznek velünk a hormonkészítmények, milyen drasztikusan szólnak bele a testünk működésébe, hogy leállítanak maguktól szépen és egészségesen zajló folyamatokat, akkor elborzadtam. Akkor értettem meg, hogy a tiszta, természetes fogamzásgátló módszerek tulajdonképp előszobái annak, hogy később a teherbeesés zavartalanul történhessen meg. Hogy a tudatos tervezés nem a baba gondolatával kezdődik, hanem része az az időszak is, amikor épphogy nem szeretnénk még gyermeket. Hiszen ez biztosítja, hogy amikor viszont vágyunk rá, épp a megfelelő pillanatban érkezzen, és egy egészséges működésű szervezet várja.
Így magam nem is voltam soha hívei a mesterséges fogamzásgátlásnak. Inkább kombináltam többféle, de természetes módszert. Számolgattam, felhelyeztem, kentem, megszakítottam… inkább vállaltam pár százaléknyi kockázattal többet, mint hogy rendszeresen gyógyszerhatóanyagokat vigyek be. Talán tudatos voltam, talán csak szerencsém volt, de a dolog működött.
Amikor azonban eljött a pillanat, de a baba csak nem akart megérkezni, kétségbe estem. Sosem gondoltam volna, hogy én, aki annyira bíztam a természet egyszerűségében és nagyszerűségében, mesterséges módszerekhez kell, hogy folyamodjak, ha anya szeretnék lenni. Persze ettől függetlenül el voltam szánva mindenre. Annyira vágytam babára, hogy részemről jöhetett volna stimuláció, lombik, örökbefogadás, bármi. De… nem rohantam egyből orvoshoz. Ahogy régen, a védekezéshez sem a nőgyógyászt kerestem fel, úgy a „babagyártást” sem itt kezdtem. Elhatároztam, hogy türelmes leszek. Nem vagyok túlzottan ezoterikus gondolkodású, de úgy gondoltam, majd szép lassan megteremtek minden feltételt ahhoz, hogy egy jövevény szívesen megérkezzen hozzánk. Elkezdtem megtisztítani az életemet mindentől, ami káros, és feltölteni mindennel, ami táplál, épít. Megértettem azt is, hogy egyek vagyunk jövendő babámmal: ami őt szolgálja, az nekem is jót tesz. Vagyis nem volt más dolgom, mint egészséges életmódra váltani – minden téren (és persze kipróbálni minden rásegítő módszert, tippet, technikát, amit csak hallottunk a férjemmel).
Elmesélem egyesével.
1. Antioxidánsban gazdag ételeket ettem
Az antioxidánsok javítják az ivarsejtek minőségét azzal, hogy védelmezik őket a káros szabad gyökök ellen. Hogy mik ezek? Nekem is meg kellett tanulnom: C- és E-vitamin, folát, béta-karotin, lutein. Amik pedig tartalmazzák: gyümölcsök, zöldségek, olajos magvak, gabonák.
2. Kerültem mindent, ami mű
Próbáltam a lehető legtisztább élelmiszereket fogyasztani. Elfelejtettem a gyorsételeket, csipszet, édességet, és lehetőleg mindent, ami túlságosan feldolgozott, ami tele van adalékanyagokkal. Elsőre puritánnak hangzik, de higgyétek el, egy jó kis köleskása, zöldséges bulgur lehet nagyon is finom, és igen, a salátákat is el lehet készíteni változatosan. A húsról sem kell egyáltalán lemondani, legfeljebb a soványakat igyekeztem választani.
3. Csökkentettem a zsírbevitelt
Na jó, ez nem teljesen igaz, úgy pontos, hogy a transz-zsírsavak használatát próbáltam visszafogni. Az ezekben gazdag, és telítetlen zsírsavakban szegény étrend állítólag férfiak és nők esetében is összefügghet a meddőséggel. Arra érdemes figyelni, hogy adott termék összetevői között elöl szerepel-e a hidrogénezett vagy részben hidrogénezett növényi zsír. Ha igen, akkor biztos, hogy bőven tartalmaz transz-zsírokat.
4. Eljártunk edzeni – méghozzá együtt
Heti két-három órányi kardio mozgás állítólag jó hatással van a termékenységre, de a megerőltető sport már ellene hat. Úgyhogy mi maradtunk a sétánál, futópadnál, biciklinél. Együtt jártunk, így szórakoztatóbb is.
5. A férjem abbahagyta a dohányzást
Egyértelmű, magyarázni sem kell. Nemcsak a nő, de a férfi cigarettázása is rontja a teherbeesés esélyét, ahogyan még a táplálkozása is hat a dologra! Úgyhogy nagyon is számít nemcsak a nő, de a partnere életmódja is.
6. Alig ittam alkoholt
Nem fogok hazudni: nem hagytam el teljesen, de igyekeztem minimális alkoholt fogyasztani. Legfeljebb hétvégente engedtem meg magamnak egy-két sört, vagy pohár fröccsöt. Nyáron nagyon jól tud esni, úgyhogy erről nehéz lett volna teljesen lemondanom, de az orvosom szerint ennyi belefér még a babatervezés időszakában is.
7. Igyekeztem kevesebbet stresszelni
Azzal nem nagyon tudtam mit kezdeni, hogy stresszes a munkám, de legalább próbáltam nem nézni híradót, nem nyitni meg szörnyű cikkeket. Nehéz, mert a hosszan tartó eredménytelenség babakérdésben önmagában elég stresszes, a már említett séták kicsit ezt is enyhítették. Igyekeztem minél több időt zöld környezetben lenni. Ja, és jógára is terveztem bejelentkezni, de végül erre már nem került sor…
8. Szorgalmasan szedtem a várandósvitamint
Igen, tudom, az étrend-kiegészítők nem helyettesítik az egészséges étrendet, viszont szerintem sokat segítenek akkor, ha nem tudunk friss zöldséget, gyümölcsöt enni kilószám. Egy jó kis multivitamin egyébként a párodnak sem árt! Úgy olvastam, hogy leginkább a cink, a folsav, a jód, a vas és a D-vitamin segít a babaprojektben.
9. Nem tekintettük feladatnak a szexet
Talán ez a legnehezebb. Hiszen eredményt szeretnénk, mielőbb, miközben tudjuk, hogy az együttlétek nem lehetnek programozottak, letudottak, lazának kéne lennünk… Annak utánaolvastunk, hogy nincs értelme túlságosan sűríteni az alkalmakat, hiszen a túl gyakori ejakulációval csökken a spermiumok száma. Két-háromnaponta bőven elég együtt lenni, persze, inkább a peteérés napjaiban (de nem kizárólagosan).
Mindenesetre néha kivettünk egy hosszú hétvégét. A lakástól távol valahogy könnyebben engedtük el magunkat. Na jó, azért a foglalásokat az ovuláció környékére időzítettük…
10. Fogytam
Szerencsére nem sokat kellett, de hittem benne, hogy minél jól érzem magam a bőrömben, annál jobb lesz egyszerűen minden. A lelkiállapotomon, nyugalmamon keresztül talán a termékenységi mutatóm is. Egyébként érdekes, hogy sem a túl magas, sem a túl alacsony testsúly nem ideális: 18,5 és 25 közötti BMI indexet mondják optimálisnak. A zsírsejtek ugyanis ösztrogént termelnek, és minél jelentősebb a túlsúly, annál több lesz az ösztrogén a szervezetben, és egy ponton túl hormonális fogamzásgátlóként működik.
11. Nem dőltünk be eszement praktikáknak (egy ponton túl)
Igen, mi is próbálgattuk a pozíciókat, és álltam gyertyaállásba, de inkább csak nevettünk ezeken a trükkökön. Ahogyan nem ettem rengeteg ananászt sem, és nem használtam tojásfehérjét sem – igen, ott… Vettem viszont egy krémet, ami állítólag segíti a spermiumok mozgását, és egy kelyhet, ami közvetlenül a méhnyakhoz juttatja őket. Igen, már ilyen is létezik.
Na, nem húzom tovább, mondom az eredményt: nem tudom, melyik pont nyomán, de… tavaly márciusban megszületett a kisfiunk. Épen, egészségesen, tíz hónapnyi próbálkozás után. Végül nem volt szükség orvosi beavatkozásra – persze az sem lett volna tragédia. Talán a cinknek köszönhetjük, talán mégis a gyertyaállásnak, ki tudja… talán csak szerencsénk volt. De azóta is bámulattal tekintünk arra a kis csodára, aki most is itt szuszog mellettem a kiságyban.
Kapcsolódó cikkek
