A lényeg az egészséges anyagcsere-állapot
E kérdések azóta merülhetnek föl egyáltalán, amióta lehetséges a cukorbetegség helyes gondozása. A cukorbeteg szervezet ugyanis védekezik, és nem engedi teherbe esni az anyát.
Normális anyagcsere mellett a méhnyálkahártya a megtermékenyített petesejt befogadására alkalmas “pihe-puha” ággyá váljék, amibe aztán a kis jövevény belehuppan, a méhnyálkahártya összezáródik fölötte, és beágyazódik. A magas vércukorszint befolyásolja a méhnyálkahártya állapotát, és a beágyazódás nem történik meg.
A magzatot veszélyeztető vetélés és koraszülés kockázata cukorbetegeknél akár a normális háromszorosa is lehet. A helyesen gondozott cukorbeteg nők fogamzó-képessége és terhessége azonban ugyanolyan, mint a normál terhességek – hangzik a megnyugtató tény Dr. Tóth Ágnes, belgyógyász-endokrinológustól, aki a MÁV Kórház és Központi Rendelőintézet (leendő Állami Egészségügyi Központ) Diabetológiai Szakambulanciájának főorvosa, és több mint 25 éve foglalkozik cukorbetegekkel, hét éve pedig cukorbeteg kismamákkal.
Kérésünkre összefoglalja a legfontosabb tudnivalókat, és lelkesen mesél tapasztalatairól, hogy megválaszolja a leendő anyákat foglalkoztató kérdéseket. Mindenek előtt azt hangsúlyozza, mennyire fontos a normális anyagcsere-állapot a fogantatáskor, és hogy, aki nem tesz meg mindent ennek megőrzéséért, az gyermeke egészségével és életével játszik.
Mit nevezünk terhességi diabétesznek?
A terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz mellitusz = GDM) olyan különböző súlyosságú, magas vércukorszintet okozó anyagcsere-zavar, amely első ízben a terhesség során kezdődik vagy akkor ismerik föl. Gesztációs diabéteszről akkor beszélünk, ha a WHO által meghatározott standard-vizsgálatnak megfelelően a terhes kismama vérében a 75 gramm glükóz elfogyasztása után két órával 7,8 mMol/liter fölötti vércukorszint mérhető. A GDM csak a terhesség alatt fennálló, átmeneti állapot.
Amennyiben korábban is volt cukorbetegség, és tudtak is róla, pregesztációs – terhesség előtti – diabéteszről beszélünk. A gesztációs diabétesz fogalma tehát nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a terhesség előtt is fennállt a cukorháztartás zavara. Ez azonban csak utólag, a szülés utáni újabb terheléses cukorvizsgálatnál fog kiderülni. Ha ugyanis akkor is magas marad a vércukorszint, valószínűsíthető, hogy a teherbeesés előtt is cukorbeteg volt az illető. A meghatározás szempontjából tehát mindegy, hogy valaki terhessége előtt cukorbeteg volt-e vagy sem.
Aki ismeri a cukorbetegség kritériumait, annak rögtön feltűnik, hogy 7,8 és 11 mMol/l közötti értéket még nem szokás cukorbetegségnek tekinteni. A WHO meghatározása értelmében ezek az úgynevezett csökkent glükóz-toleranciára jellemző értékek, ilyenkor a szervezet a normálisnál lassabban tudja felvenni a vérből a cukrot. Cukorbetegségről 11,0 mMol/l felett beszélünk. Csakhogy a várandós kismamák esetében ennél szigorúbbnak kell lennünk.
Étkezés után a vércukorszint emelkedni kezd, majd lassan csökken. Normális működésnél a vércukorszint egy bizonyos küszöböt nem lép át. A túl sok cukor ugyanis veszélyesen károsíthatja az ereket. Ezért az inzulin nevű hormon segítségével a sejtek gyorsan felveszik a szőlőcukor-molekulákat a vérből, s ezzel megakadályozzák, hogy a vércukorszint elérje a biztonsági határértéket.
Két okból szökhet a vércukor a határérték fölé, ha túl kevés inzulin termelődik, ez történik 1-es típusú diabétesz esetén, vagy ha a sejtek nem engedelmeskednek az inzulin glükóz-felvételre késztető parancsának, ez a helyzet a 2-es típusú diabéteszben.
A terhesség alatt, mivel a fejlődő méhlepény (placenta) segítségével az anya és a magzat szoros egységet alkot, az anya szervezetének kettő-négyszer több inzulint kell termelnie, mint egyébként. Ilyenkor, amikor az anya a 22-24. hét táján elér egy bizonyos súlyt, kiderülhet, hogy nem képes fokozni a termelést: kialakulhat a gesztációs diabétesz. A normálisan induló terhességek 4-7,7 százalékában van ez így.
Visszatérve a GDM kritériumaira, kismamáknál azért indokolt a szigorúság, mert abnormálisan magas vércukorszintnél a különböző fejlődési rendellenességektől a koraszülésen vagy a túlsúlyos baba miatt szükséges császármetszésen át számtalan súlyos szövődmény veszélye megnő. A vércukorszint az étkezés után egy órával a legmagasabb, ez a csúcsérték a kismamáknál nem lehet 7 mMol/l fölött.
Hogyan induljon neki egy cukorbeteg nő a gyermekvállalásnak?
Korábban a diabéteszes nők nem estek teherbe, vagy képtelenek voltak a terhesség kihordására. Ma már tudjuk, hogy a teherbeesésnek és egészséges gyerek születésének akkor van esélye, ha a nő anyagcseréje és hormonháztartása normális. Először is ez csodálatos! Ilyen tudás birtokában cukorbetegnek egyszerűen megengedhetetlen a nem tervezett, váratlan gyermekáldás.
A lényeg a tervezett fogamzás. A cukorbeteg nő a fogamzás kívánt ideje előtt három hónappal keresse fel nőgyógyászát, és menjen el terhes-gondozásban jártas diabetológushoz, hogy megfelelő gondozásban részesüljön, mert csakis normoglikémiás (az egészséges cukoranyagcsere körülményeit megközelítő) anyagcsere-állapot mellett szabad teherbe esnie.
Ez azt jelenti, hogy HbA1c szintjének (a HbA1C a vörösvértesthez kötött vércukorszintet mutatja, mely arányos a vérben mért vércukorszinttel, és három hónapra visszamenően “emlékszik vissza” a vércukorértékekre.) fogantatáskor és azt követően 6 % körülinek kell lennie, a vércukorszintnek már a fogantatás előtti három hónaptól kezdve és egész nap 3,5 és 7 mMol/l között kell maradnia, hogy minél kevésbé károsodjon a magzat.
A terhesség első hat hetében fejlődnek ki a magzat szervei, ilyenkor a legérzékenyebb az anya magas vércukorszintjének mérgező hatására. (A HbA1c 6,5 % alatt számít normálisnak, 7-8%-nál a fejlődési rendellenességek fokozott kockázatára figyelmeztetik a kismamát, 9 fölött pedig már javasolják neki a terhesség-megszakítást.)
Egyes típusú diabétesz esetén a leendő anya eleve inzulinnal él. A 2-es típusú cukorbeteg nőnek – inzulinkezeléssel vagy anélkül – ugyanúgy előre terveznie kell a terhességét. Tablettás kezelést magzatkárosító veszélye miatt a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, ilyenkor is inzulinra térünk át. Azoknál a kismamáknál, akik ún. pregesztációs gondozás alatt álltak, az első három hónapban újra be kell állítani az inzulint.
Nem veszélyesen késői a terhességi diabétesz kiderítésére a 22-24. héten előírt glükóz-terheléses vércukor-vizsgálat?
A vizsgálat időzítése azon alapul, hogy a GDM bizonyos fejlettségű placenta és az anya egy bizonyos testsúly-gyarapodása után szokott kialakulni, de valóban, a vércukor ez előtt is lehet magas. Márpedig akkor fennáll a koraszülés és egyéb károsodások veszélye. Többnyire azért előre kiszűrhetők a GDM által veszélyeztetett anyák: a túlsúly, ismert zsíranyagcsere-zavar, a 35 év feletti életkor alapján, vagy, ha a kismama korábban már 4 kilónál súlyosabb csecsemőt szült, toxémiás volt, többször vetélt, illetve ha az előző babaváráskor is volt már terhességi diabétesze vagy magas vérnyomása.
Az ilyen anyáknak azt szoktam mondani, hogy amint átsuhan az agyában az újabb babagyártás gondolata, azonnal kezdjen megfelelő diétába. Ilyenkor már a terhesség 9-12. hetében ajánlott elvégezni a terheléses vércukor-vizsgálatot.
Mennyiben különbözik a diabéteszes kismamák kezelése a nem terhes cukorbetegekétől?
Már említettem, hogy nem szedhetnek tablettát. A szintetikus inzulinokkal kevés még a tapasztalat, van, amelyiket már használhatják a kismamák. Diétázni minden cukorbetegnek kell, de a kismama arra is ügyeljen, hogy napi 150 gramm szénhidrátnál kevesebbet nem fogyaszthat, nehogy éhezési aceton jelentkezzen vizeletében, mert az ilyen mértékű éhezés már gátolja a baba fejlődését.
Ha az étkezés utáni egyórás vércukorszint rendre 7,0 mMol/l fölé emelkedik, már inzulinpótlására kerül sor. Gyakori, hogy elég egy-háromszori gyors hatású inzulin, tartós hatású inzulinra nincs mindig szükség éjszakára.
Igaz, nem csak a kismamáknak, de leginkább a reggeli utáni vércukorértékre kell figyelni, ilyenkor szokott a vércukor a megengedett érték fölé szökni. Ez a stressz-hormon, a kortizol napszaki ritmusából adódik. A hormon szintje reggel magasabb, ezért a vércukor viszonylag kevesebb szénhidrát bevitele után is magasabbra szökik. Fontos viszont, hogy azok a kismamák is tudják ezt, akik a terhességi diabétesz kapcsán találkoznak a jelenséggel először. Ezért szoktuk javasolni, hogy ha reggel rendszeresen magasabb vércukrot mérnek, iktassanak be egy reggeli utáni sétát.
Kismamás sajátság viszont, hogy alacsonyabb vércukorértékeket mérnek étkezés előtt, akár 2,7-3 mMol/l körülit is. Ez még nem veszélyes. Ha nem okoz panaszt, nem kell tőle megijedni. Természetesen a baba és a mama egészsége érdekében mindig az ideális anyagcsere-állapot megtartására törekszünk, azaz, hogy vércukorszintjük 3,5 és 7 mMol/l között legyen. Fontos tudni, hogy az otthoni vércukormérők nem laboratóriumi pontosságúak, pár tized eltérés lehetséges.
Mi a tapasztalata a vetéléssel és a terhesség-megszakítással?
A kismama szervezetét érő ártalmakon túl a legsúlyosabb veszély az, hogy a méhlepény működési rendellenességei, illetve különböző magzati károsodások miatt a magzat elhal, vagy fejlődési rendellenességekkel jöhet világra. A terhesség-megszakítás nagyon nehéz döntés.
Mindenesetre szakmailag rossz szénhidrát-anyagcserénél indokolt lehet, és emiatt jogszabály teszi lehetővé a terhesség-megszakítás ingyenességét. Nálam még nem fordult elő, hogy cukorbeteg kismamának ilyen döntést kellett volna hoznia. Volt egy esetem, amikor pajzsmirigybetegségre szedett magzatkárosító gyógyszer miatt javasolt lett volna az abortusz, de az anya nem egyezett bele. Kilenc nagyon izgalmas hónap után egészséges gyermeknek adott életet.
Azért meg kell mondani, hogy soha nem lehet előre tudni, milyen ártalmakat hoz magával az anyaméhben veszélyes anyagcsere-körülmények között cseperedő gyermek. A magatartászavaroktól kezdve az értelmi fogyatékosságig nagyon sok minden előfordulhat.
Mitől függ, hogy a cukorbeteg kismamának császáros szülést javasolnak-e?
A császármetszést főként a baba mérete indokolhatja. Megfelelő szénhidrát-anyagcsere mellett ugyanolyan feltételekkel szülhet a nő, mint az egészséges várandós. Vannak fokozott kockázattal járó terhességek, ilyen a családi hajlam, a túlsúly, a kismama kora, az előző terhesség lefolyása.
Amikor kismamákkal kezdtem foglalkozni, mintegy 40% volt a császározott cukros kismamák aránya. Helyes gondozás mellett ma már nincs különbség cukorbeteg és a nem cukorbeteg várandósok között. Azonkívül a császármetszés is műtét! A cukorbetegség ma már nem akadálya a műtéteknek, de alatta és utána a cukorbeteg állapot külön odafigyelést igényel. Fokozott a sebfertőzés veszélye, lassabb a sebgyógyulás.
A cikk második részét itt olvashatja el.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
