vas vaspótlás vashiány

Mutatjuk, milyen buktatókat érdemes elkerülnünk ahhoz, hogy biztosan elegendő vas szívódjon fel a szervezetünkben, és ne legyünk vashiányosak.

Kellemetlen mellékhatások – idő előtt elhagyott készítmény

A vaskészítmények szedését sokan idő előtt abbahagyják a többféle mellékhatás és kényelmetlenség miatt. Ezek közé tartozik egyebek között a széklet feketés elszíneződése, a vas bevételéhez társuló kellemetlen, fémes íz, valamint az, hogy a folyadék formátumú készítmények elszínezhetik a fogakat és az ínyt is (ezeket érdemes emiatt inkább vízben vagy gyümölcslében elkeverve, szívószállal fogyasztani).

Komolyabb problémát jelenthet azonban, hogy a vas általában az üres gyomorból szívódik fel a legjobban, de az így bevett – főként vas-szulfát tartalmú készítmények – fogyasztása gyomorégést, gyomorgörcsöket, hányingert és székrekedést okozhat a kismamáknak. Mivel ezek a mellékhatások tovább szaporíthatják a várandóssággal járó egyéb kellemetlen tüneteket, így a kismamáknak különösen nagy gondot okozhat ezeknek a készítményeknek a használata. Van, aki két étkezés között igyekszik bevenni a vaspótlót, de a székrekedést bőséges folyadékbevitellel, illetve székletlágyítók használatával, aszalt gyümölcsök fogyasztásával is mérsékelhetjük. Sokan azonban inkább abbahagyják a vaspótló készítmények szedését, ezzel pedig a saját és a magzatuk egészségét is kockáztatják.

Későn elkezdett vaspótlás

A WHO adatai szerint a várandós nők 41,8 százaléka vérszegény, és ezt a vérszegénységet a kismamák közel felénél a vashiány okozza. Emiatt a világszervezet azt javasolja, hogy a kismamák a várandósság kezdetétől pótolják a vasat (valamint a folsavat), amit a szoptatás idején se hagyjanak abba. A vasbevitel napi javasolt adagja 30-60 mg, folsavból pedig 400 µg.

Mivel sokaknál eleve vashiányos állapotban történik meg a fogantatás, vagy csak várandósságuk későbbi szakaszában kezdik el a vasat pótolni, így a vashiány okozta vérszegénység kockázatának jobban ki lesznek téve.

Nem megfelelő vastartalmú készítmények

Nem árt tudni azt sem, hogy a vaskészítményekből a vasnak csak a töredéke, kb. 10 százaléka szívódik fel. Ahhoz tehát, hogy a vashiányt megelőzzük, a szervezetünk a számára szükséges napi 1-2 mg vashoz – terhességben ennek duplájához – hozzájussunk, naponta legalább 10-20 mg, terheseknek 30-60 mg elemi vas bevitele szükséges. A vas(II)-ionokat tartalmazó vassó-készítmények esetében figyelnünk kell arra is, hogy C-vitaminnal együtt, lehetőleg éhgyomorra (vagy étkezés előtt fél órával, esetleg étkezés után 2 órával) vegyük be ezeket, ugyanis, ha nem így teszünk, akkor a vas hasznosulása nem lesz megfelelő. Sajnos azonban – ahogy erre cikkünk elején is kitértünk – ezek a készítmények éhgyomorra alkalmazva kellemetlen mellékhatásokkal járhatnak, ezért a kismamák inkább étkezéssel egybekötve veszik be őket – a vas megfelelő hasznosulását kockáztatva.

Vaspótlás buktatók nélkül

Hogyan számolhatunk le a vaspótlással járó kellemetlen tünetekkel? És mi a teendőnk, hogy elegendő vashoz jussunk várandósan is?

Ha jobban hasznosuló, kedvezőbb mellékhatásprofillal rendelkező vaspótlóra szeretnénk inkább váltani, akkor érdemesebb magas vastartalmú, korszerűbb, kíméletesebb, vas(III)-ionokat tartalmazó gyógyszerformulát választanunk. Ezt ugyanis étkezéstől függetlenül, C-vitamin nélkül is bevehetjük, nem kell aggódnunk amiatt sem, hogy más gyógyszerek, terhesvitaminok befolyásolják a felszívódását, valamint a mellékhatások is enyhébbek, amelyek étkezéskor bevéve még tovább enyhíthetők.

Kapcsolódó cikk