Idegeskedésre ezért nincs okod, ha már túllépted a kiírt időpontot, legfeljebb bosszantó, amikor már századszor kell válaszolnod a “Még mindig egyben?” kérdésre. Az érdeklődők közül biztosan sokan nem tudják, hogy csak minden tizedik baba születik éppen a kiszámított napon, és a terminus túllépése még nem feltétlenül jelent túlhordást.
Dr. Pácsa Szilvia szülész-nőgyógyász szakorvos magyarázza az időpontok kiszámítását és az összefüggést közöttük:
“A szülés várható időpontját, a terminust az utolsó menzesz első napjától számítják. A 280. napra, tehát a betöltött 40. hét végére teszik, azzal a feltételezéssel, hogy a ciklus 28 napos, és a tüszőrepedés, valamint a megtermékenyítés a ciklus 14. napján történik. Emellett a terhesség 40 hete is egy átlagolt szám. Terminustúllépésről akkor beszélünk, ha a terhesség meghaladja a betöltött 40 hetet, túlhordásról pedig akkor, ha eléri vagy meghaladja a betöltött 42 hetet. Ez a terhességek 3-12 százalékában fordul elő. A számítás nem veszi figyelembe az egyéni eltéréseket: a ciklus hossza lehet akár 30-32 napos vagy éppen rövidebb, a tüszőrepedés időpontja ekkor más lesz, de az ovulációt ezen kívül is több tényező befolyásolja, természetes változékonyságot mutat, és ennek megfelelően történhet a megtermékenyülés a valóságban máskor, mint a számítás alapján. Előfordulhat tehát, hogy nem a baba késik, hanem a terhesség tényleges kora kevesebb a számítotthoz képest.”
- Kapcsolódó: Túlhordás és terminustúllépés: mi a különbség?
Honnan tudhatjuk akkor, hogy ténylegesen hányadik hétben van a kismama, csak túllépte a kiírt időpontot, vagy már valóban több mint negyven hete van a baba a pocakjában?
“A számításnál figyelembe kell venni a ciklus tényleges hosszát, tehát annyi nappal módosítani, amennyivel eltér az átlagtól. A várandósság huszadik hetéig végzett ultrahangos vizsgálatok a magzat mérete (ülőmagasság az első trimeszterben, koponyaátmérő, hosszú csöves csontok a második trimeszter elején) alapján iránymutatóak a korára vonatkozóan. Szintén fontos támpont a magzatmozgások észlelése: első gyereknél a 18-20. héten, többediknél a 16-18. héten. Ezek az adatok együttesen pontosítják (igazolják vagy módosítják) a várandósság számított korát.”
Mi áll a túlhordás hátterében, miért fordul ez elő egyáltalán, és kiket érint leginkább?
“A túlhordás hátterében gyakran a terhességi kor téves meghatározása áll, ilyenkor tulajdonképpen nem idősebb a terhesség, tehát nincs is tényleges túrhordás. A valódi túlhordás oka az esetek többségében ismeretlen, de megfigyelték, hogy gyakoribb fiúmagzatoknál, túl kicsi vagy túl nagy magzat esetében, az először szülő nőknél, illetve, ha az előző terhességnél is előfordult. Nagyobb az esélye idősebb kismamáknál, vagy ha a terhességet egyéb betegség, például cukorbetegség kíséri.”
Azon túl, hogy az édesanya már türelmetlen, nehéz a nagy pocak és a terhességgel járó kellemetlenségek viselése, miért olyan fontos egy-két hét különbség a terhesség végén?
“Optimális esetben a magzat akkor születik meg, amikor elérte az ehhez szükséges érettséget. Az elöregedett méhlepény már nem képes maradéktalanul ellátni funkcióját. Túlhordott magzatoknál gyakrabban fordulnak elő a szülés után görcsök, légzési elégtelenség, alacsonyabb ötperces Apgar-érték. A terminus túllépése után nő a magzati, anyai és szülés közbeni szövődmények kockázata. A 41. héttől kezdve emelkedik a perinatalis halálozás, a 42. héten legalább kétszer gyakrabban (4-7 eset/1000 szülés) fordul elő méhen belüli elhalás, korai újszülöttkori halálozás, valamint az első életévben bekövetkező halálozás, mint az időre születetteknél, a 43. hétre pedig ez a gyakoriság megnégyszereződik.
Szülés közben nagyobb arányban fordulhat elő fájásgyengeség, a magzat mérete miatt téraránytalanság, elakadás, anyánál harmad-negyedfokú gátrepedés, magzatnál mekóniumos magzatvíz tüdőbe jutása, szívműködési rendellenesség, illetve ezek következtében vagy megelőzésére császármetszés. Ezeknek a szövődményeknek a kiküszöbölésére nagyon pontos iránymutatást ad a szakmai szabályozás a negyvenedik hét utáni terhesgondozás idejében. Fontos diagnosztizálni, hogy az adott esetben a terminus túllépése valódi túlhordást jelent-e, illetve fontos a magzat és az anya állapotának szoros nyomon követése, és szükség esetén a szülés megindítása.”
Mire számíthat a kismama, ha túl van a negyvenedik héten? Meddig lehet várni, hogy magától meginduljon a szülés, és hogyan zajlik az indított szülés?
“Túlhordás esetén két lehetőség között kell mérlegelni: várakozás vagy szülésindukció. Utóbbi akkor indokolt, ha a magzat számára a méhen belüli körülmények nagyobb kockázatot jelentenének, mint a szülés és az újszülöttkori állapot. A 40. és 41. hét közötti napokat türelmi időnek tekinthetjük, ha az anya és a magzat állapota is megfelelő. Naponta, kétnaponta ellenőrzik a magzat állapotát CTG-vizsgálattal, ultrahangos vizsgálattal, flowmetria méréssel, a magzatvíz mennyiségét és tisztaságát, a lepény állapotát.
- Kapcsolódó: 3 kérdés a túlhordásról
A 41. hét végén befektetik a kismamát, és megindítják a szülést. Ha az anya és a magzat állapota engedi, természetes szülést indítanak gyógyszeres (prosztaglandinos) méhszájérleléssel és/vagy oxitocinos fájásindítással. Lehet, hogy ez eredményes lesz, beindul a szülés, és ugyanúgy folyik le, mint spontán indulás után. Az is előfordulhat, hogy nem reagál az anya szervezete az indításra.
Amennyiben minden rendben van, további folyamatos ellenőrzés mellett lehet még várni a szülés másodszori beindításával a 42. hétig. Túlhordáskor és szülésindukció után is átélhet az anya “szép szülés élményt”, és akkor sem kell erről lemondania, ha végül császármetszésre kerül sor. Ilyenkor különösen fontos, hogy az anya és az orvos jól kommunikáljon egymással, egymást megértve, a kockázatokat és a vágyakat mérlegelve együtt hozzák meg a döntést.”
Alkalmazhatók-e természetes módszerek a szülés beindítására?
“A kismamák által számon tartott természetes módszerek közül vannak kipróbálható, akár még eredményt is hozó javaslatok. Eredményes lehet például a nem durva(!) szex alacsony kockázatú és problémamentes terhesség esetén, hiszen az orgazmus kiválthat méhösszehúzódásokat, amit támogat az ilyenkor felszabaduló oxitocin is, a méhszáj érlelésében pedig szerepet játszhat az ondó prosztaglandin tartalma. Az elesés veszélyét kizáró mozgás, lépcsőzés, intenzívebb gyaloglás szintén eredményes lehet, kevésbé meggyőző a málnalevél tea hatása. Nem megengedett semmi olyan durva módszer, ami a terhességet veszélyeztetné.
Szakértő: dr. Pácsa Szilvia szülész-nőgyógyász szakorvos
Kapcsolódó cikkek
