Az első fizetésemből porcelán körmöket csináltattam magamnak – akkor még az volt a menő. Egyáltalán nem volt rá szükségem: erős, soha be nem szakadó, szép formájú körmöm van. De elképesztőn vágytam rá, hiszen minden általam akkor trendinek tartott nő ilyet viselt. A mai ízlésemmel már ormótlannak és rondának látom a vastag, virágokkal vagy indákkal díszített francia műkörmöket, de akkor nagyon boldog voltam velük. Egy ideig. Néhány évnek kellett eltelnie, hogy megfogalmazódjon bennem: én ezt nem akarom. Pontosabban én nem ezt akarom. Akkoriban kezdett trendivé válni a géllakkozás, és elég sokáig szemeztem vele, mire először megcsináltattam. És nagyon sokáig élveztem a tartósan szép, pontosabban tartósan színes köröm előnyeit. A covid miatt ért véget leginkább a géllakkos karrierem, az első karantén idején félig lenőtt, mikor lazítottak a szigorításokon, leszedettem az egészet. És soha többé nem tetettem vissza, nem is fogom már. Ez az időszak segített nekem megfogalmazni, miért nem nekem való már a géllakkozás sem – bár változatlanul tetszik a műfaj. Bejönnek az élénk színek, a nem (nagyon) tompuló csillogás, a rendezettség, jól ápoltság hatása – de én már nem akarom ezt viselni. 5 okot is tudok, miért.
1. Időhiány
Fokozatosan vallottam be magamnak, hogy egyszerűen sajnálom erre az időt. Utazással együtt minimum 3 órát vesz el, de inkább többet – most olyan élethelyzetben vagyok, annyi feladattal, hogy ezt az időt másra szeretném használni. Igen, nézhetném úgy is, hogy nem sok idő azért, hogy 2-3 hétig rendezett legyen a kezem, hibátlan a lakkom. De valójában már egy hét után látszott a lenövés (elég gyorsan nő a körmöm az átlaghoz képest), és nagyon zavart még 1,5-2 hétig, mire eljutottam a körmöshöz, szóval a tökéletes köröm illúziója csak egy ideig volt meg, utána inkább zavaró tényező volt (bár rajtam kívül más nemigen vette észre, vagy nem foglalkozott vele, de engem kikészített az a fél-egy-két milliméter a körmöm aljánál.)
2. Miért nem tökéletes?
Sajnos nem találtam meg hosszú távon azt a körmöst, akinek elég rugalmas a munkaideje a laza-hektikus időbeosztásomhoz, elég közel van az otthonomhoz, és az általam szeretett precizitással dolgozik. Olyan helyre jártam, ahol rugalmasan tudtak fogadni, de nem volt állandó körmös, a szerencsén múlt, kihez kerül az ember. És találkoztam igazi profikkal, de olyanokkal is, aki után legszívesebben újra megcsináltam volna a körmöm. És az az igazság, hogy a legapróbb egyenetlenség, hiba, ráfestés a bőrre elképesztően zavar, folyton odavonzza a tekintetem. Ez az én „bogaram”, de ha nem tökéletes az a köröm (márpedig gyakrabban volt itt-ott tökéletlen, mint hibátlan), akkor abszolút kidobott pénznek, időnek éreztem az egészet. És a kis hibák sokszor nem ott, a helyszínen tűnnek fel (és amúgy sem igazán van idő javításra), hanem otthon, amikor már késő korrigálni.
3. A körmöm nem szereti
A porcelántól a szupererős, ellenálló körmöm törni kezdett, be-beszakadt – mint utóbb megtudtam, a porcelán erős, de rugalmatlan anyag, könnyen törik. Szóval nálam épp az ellenkező hatást érte el, mint amiért a legtöbben készíttetik, hogy megerősítsék a gyenge körmeiket. (Persze vannak ma már egészen profi megerősítő technikák a zselétől kezdve az akrilon át a speciális gélig, de mivel alapból nem volt erre szükségem, nem kísérleteztem velük, inkább leszedettem és hagytam, hogy visszaerősödjön a körmöm.) A géllakk sem tett jót a körmöm állapotának: foltos, meggyengült, lemezes volt, mikor végleg lekerült róla a gélréteg, és kellett néhány hónap, mire rendbe jött. Pedig oldható verziót viseltem, mégis maga a gél és az eltávolítási procedúra is alaposan megviselte, nem volt jó látni. Tudom, hogy van, akinek a gyenge, vékony körme csak erősítéssel tud nagyobbra, formásabbra nőni, és azt is, hogy egy ügyes szakember segít a körmöket rendben, épen tartani, nálam azonban ez nem jött össze. A körmöm pedig köszöni, de szabadon hagyva érzi magát a legjobban.
4. UV-riadó
Szépségszerkesztőként rengeteget olvastam, számos előadást hallgattam az UV-sugárzás káros hatásairól és az UV-védelem fontosságáról. És arra jutottam, hogy teljesen felesleges terhelésnek teszem ki magam két-három hetente. Szakértők szerint a géllakkozás, pontosabban az UV-lámpa használata növelheti a körömágyi melanoma kialakulásának kockázatát. Nagyon világos a bőröm, oda kell rá figyelni nem csak nyáron, ezért nálam valóban fontos szempont az UV-terhelés minimalizálása. Ráadásul ez a sugárzás nagyban felelős a bőr öregedéséért is – még egy nyomós érv, hogy szkippeljem az UV-lámpát.
5. Már nem tetszik annyira
Nagyon sokat változott az ízlésem az évek során, és amíg régen örömmel nézegettem az élénk piros vagy pink, szuperfényes körmeimet, mostanra idegennek érzem ezeket a színeket magamon. Máson továbbra is tetszik, és az is hiányzik, hogy valaki profin kezelje a körömágy körüli bőrt, kialakítsa a jó formát, de sokkal komfortosabb a natúr körmöm, a manikűrt meg igyekszem én megoldani. Néha felteszek egy natúr, sheer vagyis alig látható, természetes színű körömlakkot, ami olyan hatású, mintha a saját körmöm lenne, csak a lehető legeslegjobb formájában, és örömmel viselem egy hétig, aztán amikor újra kellene kezdeni a formázás-rendbehozás-lakkozás procedúrát, vagy bevállalom ismét, vagy nem.
Számomra felszabadító érzés, hogy ki tudom mondani: nem lakkozom, géllakkoztatom többet a körmöm, mert oké úgy, ahogy van, és nem akarom potenciális allergéneknek kitenni magam, amikor úgyis annyi van körülöttem. Ettől függetlenül elismeréssel nézegetem a másokon látott vibráló pirosakat, különleges kékeket, varázslatos pinkeket és még a fehéret, feketét is megcsodálom, de már egyáltalán nem érzem azt, hogy nekem is azonnal be kellene jelentkeznem.
Kapcsolódó cikkek
