Szépségszerkesztőként a kozmetikumok fontos szerepet játszanak az életemben, még ha nem is járkálok folyton talpig sminkben. Odavagyok a bőrápoló termékekért, imádom, hogy különlegességeket van alkalmam kipróbálni és bemutatni az olvasóknak, és a sminkcuccok, parfümök, hajápolók is elvarázsolnak mind a mai napig. Szeretem az arckrémezéssel, masszírozással, hajfomázással töltött perceket, a krémek illatát, tapintását, a fürdőszoba egy kis oázis nekem. És bár a saját szépségápolásomhoz való hozzáállásom nem ugyanolyan, mint régen, úgy érzem, mostanra sikerült egy jó egyensúlyt találnom. A kislányom születésével áthelyeződtek a hangsúlyok, megváltoztak a prioritások, ahogy a fürdőszobában békés készülődésre szánható idő mennyisége is. Az új helyzet új trükköket, szabályokat, és új szépségkedvenceket hozott, mutatok néhányat, hátha másnak is hasznosak lehetnek.
1. Smink egyszerűbben
Mindig is a természetes, szépítő smink híve voltam, de a gyerek előtti időszámítás alatt szerettem reggelente elpepecselni azzal, hogy a lehető legszebben egységesítsem a bőröm, kiemeljem a szemem. Nem tudtam elképzelni, hogy mindezek nélkül induljak el otthonról, és eszembe sem jutott, hogy ez valaha megváltozhat. Pedig megváltozott. Nem hittem el, hogy tényleg igaz lehet, hogy az első hetekben sokszor fogat mosni sincs ideje az embernek, de valahogy így éreztem magam. Kicsit bizonytalan, aggódó első gyerekes anyukaként nem ment minden könnyedén elsőre, és bevallom, az, hogy ki vagyok-e sminkelve, sokadrangú problémának tűnt. Örültem, hogy minden szükséges dolgot összeszedtem egy-egy elinduláshoz, és nem igazán érdekelt, hogy a szempillaspirál nem kapott aznap (sem) szerepet a készülődésben. Persze szokatlan volt az arc, ami a tükörből nézett vissza rám, mikor indulás előtt egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, de a felöltöztetett picivel már nem fordultam vissza. Pár hét alatt megbarátkoztam a sminkeletlen arcommal, és megtanultam nem azon aggódni, mit gondolnak mások azt látva, hogy nem tettem fel szempillaspirált – elárulom: SEMMIT! Mert mindenki sokkal inkább saját magával van elfoglalva, mint hogy azon lamentálna, vajon én miért nem sminkeltem. És ez felszabadító érzés.
Aztán ahogy egyre jobban összeszoktunk és alakultak ki rutinok, rendszerek a közös új életünkben, a sminkelés is vissza-visszakerült a mindennapokba elsősorban BB-krémek, színezett hidratálók, tartós szempillaspirálok és üde árnyalatú rúzsok formájában. Szeretem, hogy pár mozdulattal élettelibb, egységesebb lesz a bőröm a színezett krémeknek köszönhetően, alapozót csak ritkán használok. Fontos lett, hogy a szempillaspirálom bírja a hosszú játszóterezéseket, a szemerkélő esőt és azt is, ha elszunyókálok a gyerek mellett altatásnál. És megéreztem, mekkora ereje lehet egy szép, diszkrét de vidám árnyalatú rúzsnak: üdébb, összeszedettebb külsőt ad, arcpírként is használható, és csodásan hat a hangulatomra. Mindezt ma már pár mozdulattal magamra varázsolom, amikor csak akarom. Van, akinek ez egész pici baba mellett sem okoz gondot (és én ezért csodálom őket), nekem újra be kellett vezetnem a minimálsminket, de megérte.
2. Arctisztítás időzítve
Az első hetek a teljes szétesés ijesztő, de boldog állapota volt számomra, amiben az esti szépségrituáléim húzták a (leg)rövidebbet. Oké, nem sminkeltem, ezért nem is volt szükség olyan alapos arctisztításra, de nem tagadom, ki-kimaradtak az esti bőrápolási teendők – a fogmosás élvezett prioritást, na meg persze az alvás, már amikor. Aztán amikor a bőröm látványosan problémásabb, dehidratáltabb, fakóbb lett, láttam, hogy tennem kell valamit. Igyekeztem előrehozni az arctisztító-krémező perceket például fürdetés előttre. Ez nagyon jó trükknek bizonyult: amíg a kislányom pici volt, az apukájával lett egy közös esti összebújós idejük fixen (10 percről beszélünk, mégis elég volt arra, hogy közös játékaik alakuljanak ki), nekem meg egy pici nyugim, amíg megtisztítottam, bekrémeztem a bőrömet, és ezzel kicsit letettem magamról a napi feszkót. Később, amikor már ügyesen eljátszott a gyerek a kádban fürdésnél, én mellette, oda-odapillantva letudtam az esti rituálét, és nem volt gond, ha bealudtam, amíg őt próbáltam rávenni, hogy aludjon el végre. Nagy felismerés volt, hogy ez a pár perc nekem fontos stresszlevezető (és a bőrömnek is), ezért érdemes megtalálni, hova illeszthető az esti készülődésbe.
Fotó: Getty Images
3. Fényvédelem mindenek előtt
A fiatalkori feltétlen napimádásom már a terhesség előtt óvatos strandolássá változott egy egyik napról a másikra kialakuló, aztán évről évre visszatérő napallergia miatt, de a babás és kisgyerekes időszak még óvatosabbá tett. Minden lehetséges módszerrel igyekeztem védeni a kislánykám finom bőrét a tolakodó napsugaraktól: szuper fizikai szűrős, hipoallergén és bio naptejek, sapik, lenge felsők, árnyék – és közben megtanultam, hogy a saját védelmem sem maradhat el. Játszótéren lepirult orr, babakocsizás közben leégett kar, viszketőre vörösödött fejbőr a választéknál – felkészültnek hittem magam, de átéltem jó pár kellemetlen napbalesetet. És végre elfogadtam, hogy ez van, érzékeny a bőröm, nem lehet megfeledkezni róla egy percre sem. Ha csak az van kéznél, akkor a gyerek naptej is tökéletes megoldás, de egészen szuper felnőtt fényvédők is vannak már: semmi ragacsos érzés, csak könnyű állag, gyors beszívódás – én az ilyeneket szeretem. És az új kedvenceim az arcra való speciális naptejek lettek: a színezett verziók nyáron hidratáló helyett tökéletesek, a fényvédő-arcápoló hibridek pedig a mindennapokra ideálisak: magas faktorszámú védelmet adnak, és közben a bőrnek is hatékony ápolást és anti-aginget nyújtanak. Egy lépéssel kevesbben megoldható a bőrápolás és -védelem, szuper!
4. A gyorsaság a titok
Sokkal időtakarékosabb és hatékonyabb lettem a fürdőszobában, főleg az első években. Megtanultam pár perc alatt hajat mosni (hosszú, festett, odafigyelést igénylő hajam van): higítom a sampont, úgy könnyebb eloszlatni, havonta egyszer teszek fel pakolást hosszabb időre, a többi alkalommal a balzsam után még kiöblítést nem igénylő hajápolót használok. Lett egy nagyobb teljesítményű hajszárítóm, amivel nem csak az én tincseimet, hanem a kislányom haját is gyorsabban tudom megszárítani (még így is küzdünk, mi lenne velem enélkül?!?). Beszereztem egy hajszárítós körkefét, amivel tényleg sokkal könnyebb formázni a hajam, mint előtte bármivel, és a gőzölős hajvasaló is rengeteg időt spórol nekem, mert szuperkönnyen és gyorsan rendbe szedhetők vele a vastag szálú, szöszösödésre hajlamos, nehezen megregulázható tincseim. Épp emiatt nekem a hajmosás elég nagy macera, de megtanultam nem nyűgként, hanem szükséges alapként tekinteni rá. A férjem is szereti a hosszú, ápolt hajamat, és a kislányomnak is nagyon tetszik – pici korában úgy aludt el, hogy a copfomat fogta. Kicsit kényelmetlen, de elképesztően aranyos szokás, és bár mára már leszokott erről, azt azóta is együtt tanulgatjuk, hogy a hosszú haj bizony extra gondoskodást igényel.
Ilyen vagyok anyaként?
5. Ahogy ő lát engem
Magazinszerkesztőként és szépségszakmai újságíróként elég erős összehasonlítási alapom volt és van, és tisztában voltam vele mindig is, hogy nem vagyok épp modellalkat, de teljesen oké voltam ezzel. Ám ahogy a szülés után és az azt követő években elkezdtek gyarapodni a karikák a szemem alatt, és a kilók az egyéb területeken, az egyre jobban zavart. Ám a kislányomnak köszönhetően csodás felismeréseket kaptam. Amikor ő lerajzol és királylánynak lát csodaszép szőke hajjal, az igazi önbizalombomba. (Oké, most már nagy, a királylányok már nem menők, de én nagyon szerettem a hercegnős korszakot, és azt, hogy az ő rajzlapján én is hercegnővé válhattam.) Ő nem a ráncokat veszi észre a szemem alatt, hanem azt, hogy milyen jó simogatni az arcomat. Elég egy rúzst feltennem, hogy azt mondja: milyen szép vagy, anya (aztán hozzáteszi, hogy ugye én is kipróbálhatom a rúzsodat???). Elbűvöli a „szemalattizó” vagyis a szempillaspirál, ahogy ő hívta kicsiként, de akkor is szépnek lát, ha nem festem a szemem. És a legjobb, hogy MENŐNEK is gondol – a fenti rajz mutatja, mennyire cool vagyok például az ő chibi rajzstílusában megörökítve, „kirándulás közben”. Bár valóban ennyire laza lennék – és annak is érezném magam!
Kapcsolódó cikkek
