Ragaszkodni a “csak még egy falathoz”, vagy figyelmeztetni a gyereket arra, hogy “már elég cukrot kapott”, sokaknál a szülői lexikon részévé váltak, ha az egészséges táplálkozásról van szó. Azonban Amelia Sherry dietetikus, táplálkozási szakértő és cukorbetegség oktató a Psychology Today-en megjelent írásában arról számolt be, hogy sok szülő, akivel együtt dolgozik éppen arról számol be, hogy ezek a bevett taktikák gyakran éppen az ellenkező hatást fejtik ki, és megnehezítik, hogy a gyerekek megtanuljanak kiegyensúlyozott és pozitív módon étkezni.
Ezek a szavak ugyanis gyakran zavarodottságot és kényelmetlenséget okoznak a gyerekekben. Rosszabb esetben pedig, ha a szülő észreveszi, hogy ezek az egészséges táplálkozásra irányuló taktikák nem működnek, hajlamosak lehetnek szigorúbb szabályokat vagy korlátokat bevetni, vagy éppen teljesen feladni a dolgot.
A szakember szerint azonban nincs szükség a szabályok megduplázására, vagy az egész menü átdolgozására egy teljesen új táplálkozási megközelítéshez, helyette újra kell gondolni az ételek kapcsán használt nyelvezetet – ő ezt nevezi “szülői étel beszédnek”.
A következők is ebben segíthetnek. Sherry a lassú haladást javasolja, néhány hetente kipróbálni egy újabbat, és csak akkor tovább haladni a következőre, ha az kényelmes.
Hagyd el ezt a szót, ha az étkezésről beszélsz
Azokban a családokban, ahol a “súlyról” beszélnek, gyakoribb lehet a gyerekeknél problémás étkezési szokás (például korlátozó étkezés és falás), alacsonyabb lehet az önbecsülésük, nagyobb lehet a testükkel kapcsolatos elégedetlenség, és nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak. Ez attól függetlenül igaz, hogy a gyerek hova esik a súly-spektrumon (független a testtömeg-indexétől). A súlyról és az étkezésről folytatott beszélgetések összekapcsolása árthat a gyermeknek, akár a szülő, akár a gyerek súlyáról van szó. Ezért fontos, hogy mindenkire vonatkozóan, aki a gyermekeddel együtt eszik, legyen általános szabály, hogy az asztal mellett tilos a súlyról beszélgetni.
Alkalmazz egy minden élelmiszerhez passzoló megközelítést
Kerüld az olyan szavakat, mint a “rossz” vagy “egészségtelen”, amikor az ételekről és az italokról van szó. Ha bizonyos ételeket rosszként címkézünk fel, az bűntudatot, alacsony önbecsülést és szégyenérzetet válthat ki a gyerekekben, különösen akkor, ha valami olyasmire utal, amit igazán szeretnek, vagy gyakran kérnek belőle.
Sherry szerint minden étel tud valamennyi tápanyagot adni – és bár dönthetsz úgy, hogy inkább bizonyos ételeket kínálsz a gyerekeidnek mások helyett, ha “rossznak” nevezed azokat, amelyeket szeretnél elkerülni, az sokkal többet árthat, mint használ.
Továbbá azért is érdemes kerülni az ételek címkézését, mert ezzel akaratlanul is eltanulhatják a gyerekek, hogy magukon túl másokat, akik megeszik ezeket, szintén megítéljenek “rossznak”, “hibásnak”, vagy szégyent érdemlőnek titulálva. Ha a gyermek egy barátja vagy osztálytársa olyan uzsonnát vagy nassolnivalót eszik, amit a gyerek megtanult rosszallni, akkor igazságtalan ítéletet hozhat a gyermek felett is.
Hagyj fel a “még egy falatot” kéréssel
Amikor a gyermek azt mondja, hogy végzett, hinni kell neki! Amikor pedig azt mondja, hogy még mindig éhes, azt is igazságként kell elfogadni – még akkor is, ha úgy gondolod, hogy egy kisebb családnak elegendő mennyiséget fogyasztott el. De miért?
Egyrészt a gyerekeknél az elfogyasztott étel mennyisége étkezésről étkezésre, nassolásról nassolásra, napról napra nagyon eltérő lehet. Előfordulhat, hogy sokat esznek, máskor pedig nem esznek, így az evés mennyiségének hirtelen változása nem ad feltétlenül okot az aggodalomra.
Másrészt mindannyian olyan képességgel születtünk, hogy szabályozzuk a táplálékfelvételünket a szervezetünktől származó érzetek alapján. Ha szülőként felülírod ezt a képességet – például azzal, ha azt mondod, hogy egyen többet, pedig ő azt mondta, hogy befejezte, vagy azt mondod, hogy elég volt, amikor enne még -, azzal arra tanítod, hogy bírálja felül a teste jelzéseit, és inkább hallgasson rád. Ha a külső hatásokra kezd hallgatni a belső helyett, csökkenhet a képessége annak, hogy belsőleg szabályozza a tápanyagfelvételt.
Figyelj a hangszínre
Amikor az ételekről beszélsz a gyermekeddel, legyél kedves, gyengéd, iránymutató, és nagyon közvetlen. A gyerekek nagyobb valószínűséggel figyelnek az utasításokra, ha azt érzik, hogy tiszteletben tartják és támogatják őket, és ha egyértelműen érthető a kérés. Viszont kisebb valószínűséggel tesznek eleget a kritikus, megszégyenítő és nem egyértelmű kéréseknek. A szégyent keltő megjegyzések emellett csökkenthetik az önbecsülést, és túlevést okozhatnak.
Vezesd kíváncsisággal
Van a gyermekednek olyan étkezési szokása, amit ki nem állhatsz? Például, hogy a keményítőben gazdag ételekre, az édességre vagy a sós nassolnivalókra fókuszál, és emiatt gyakran aggódsz? Bár természetes az étkezési szokások miatti aggodalom, ha a gyermek felveszi tőled a stresszt vagy az aggodalmadat bizonyos ételek, illetve az elfogyasztott (vagy el nem fogyasztott) mennyiségek miatt, az ronthatja a helyzetet. A nagy érzelmek szabályozhatják az étkezést is, csökkenthetik vagy növelhetik az étvágyát, ami akaratlanul is még inkább hozzájárulhat a problémához, ahelyett, hogy javítana rajta.
Ilyenkor érdemes kíváncsisággal magad felé fordulni, önreflexiót végrehajtani, és feltenned a kérdést, hogy milyen aggályaid is vannak. (Félsz a súlygyarapodástól, a betegségek kockázatától, a fogszuvasodástól, mások véleményétől, stb.?) Ezután azt kérdezd meg magadtól, hogy jogosak-e az aggályaid, és végül azt, hogy az aggodalmad ront vagy segít a helyzeten? Az étkezéssel kapcsolatos félelmek és aggodalmak erőteljesek lehetnek. Ilyen esetben segíthet a párod, vagy egy szakember bevonása.
Forrás: psychologytoday.com
Kapcsolódó cikkek
