A nyár az év legjobb időszaka – leginkább akkor, amikor szabadságon tudsz lenni. De a nyári szünetnek azok a részei, amikor neked dolgoznod kellene, vagy csak pihennél egy kicsit, a gyereknek meg csendben el kéne foglalnia magát, nem biztos, hogy mindig olyan békésen sikerülnek. Sok szülő érzi úgy, hogy nem is vakáció a vakáció, ha nem zsúfolja tele programokkal, és hogy a gyereknek az a jó, ha minél több dolgot próbálhat ki, ismerhet meg a nyáron. Pedig ez koránt sincs így, sőt.
Kell a kikapcs
Biztosan te is észrevetted a gyerekeiden, hogy az iskolaév végére elfáradtak, kimerültek. Ahogy az ovisok is. Az intézményekben, bármilyen jól is érzik magukat a kicsik, alkalmazkodni, viselkedni kell, időrendet tartani, szabályokat követni. Az igazi pihenés ezek után számukra valójában az, amikor tényleg nem kell semmit csinálni, nem kell időre odaérni sehová. Na de a nagy szabadságot egy idő után nem tudják majd, hogyan töltsék ki – és itt jön a képbe az unatkozni hagyás. Ilyenkor jó, ha nem kapcsol be a programszervező éned, és lehetőséget adsz egy kicsit a gyereknek arra, hogy kitalálja, hogyan foglalja el magát. A dolog egyszerűnek hangzik, de valójában egyáltalán nem az. Könnyen fordul vitatkozásba, veszekedésbe – pedig a békés pihenős napoktól épp nem ezt várná az ember. A gyerek nyafog, hogy unatkozik, amitől te stresszes leszel, aztána gyerek ettől már nyűgös ÉS stresszes… Eli Harwood, az Attachmentnerd Instagram-oldal terapeuta szerzője így próbálja önálló tevékenységre, „kreatív unatkozásra” ösztönözni a nyolcéves gyerekét – érdemes egy próbát tenni vele!
1. Legyenek céljaitok
Először is nyíltan beszélt minderről a gyerekkel. Megbeszélték, hogy különféle céljaik vannak nyárra: könyvek, amiket el akarnak olvasni, helyek, ahová el akarnak menni, és közöttük van az is, hogy a kicsi megtanulja kezelni az unatkozós időszakokat, és valami kreatívat kihozni belőle.
2. Tervezzetek
Aztán nekiálltak nagyjából megtervezni a napokat – attól, hogy nyár van, a napoknak még lehet bizonyos rendszere, struktúrája, még ha nem is túl szigorú – ez segít a gyerekeknek elhelyezni a tevékenységeiket az időben, és biztonságot, kiszámíthatóságot is ad. (Természetesen itt nem a nyaralós, hanem az otthon töltött napokról van szó.) Ez legyen egy egészen egyszerű lista, olyanokkal például, hogy ébredés után reggeli vagy épp öltözködés következik, miben segít a gyerek, mikor van képernyőidő, és mikor van „szabad” idő, amikor neki kell kitalálnia, mit csinál.
3. Hagyjatok üresjáratot
Az unatkozás ugyanis akkor a legkínzóbb a gyerekeknek, amikor nem tudják, meddig tart az az időszak, amit nekik maguknak kellene megtölteniük tartalommal. De ha látják, hogy ez is csak egy rövid rész a napból, máris könnyebb lesz nekik. Ha meghatározott „tervezetlen” időszakok vannak, amikor neki kell megterveznie, mit csináljon, az sokkal tolerálhatóbb a gyerek számára.
4. Ötleteljetek
Végül pedig csináltak egy listát, mi mindent lehet csinálni, amikor jön az unalom… Ezt nyugodtan csináljátok meg ti is azokkal a tevékenységekkel, amik nálatok népszerűek. Amikor épp olyan időszak van, amikor neki kell elfoglalnia magát, és unatkozik, olvassa el a listát – ami kicsit több, mint egy egyszerű lista, mert az elején egy rövid kis gyakorlat is van, így néz ki:
- Ha úgy érzed, hogy unatkozol, figyeld meg azt is, mit érzel a testedben. Vedd észre, ha nyugtalan vagy feszült vagy ettől.
- Lélegezz lassan, nyugodtan, és emlékeztesd magad arra, hogy az unalom és a feszültség elmúlik, ahogy elkezdesz mozogni.
- Csinálj húsz terpesz-zár ugrást vagy guggolást vagy négyütemű fekvőtámaszt.
- Kezdj el csinálni valamit a listából.
Még egy fontos dolog, amit Eli megbeszélt a fiával: hogy az ő, Eli feladata, hogy támogassa a gyereket, amikor épp nem tudja, hogy mit kezdjen magával, de nem az, hogy kitalálja helyette, mit lehetne csinálni. Ez utóbbi a gyerek feladata: ebben a meghatározott időben neki kell elfoglalnia magát valami olyasmivel, amit szívesen csinál.
A videó legcukibb része, amikor a terapeuta anyuka elmondta a mondanivalóját, majd őszintén sóhajt egyet, és azt mondja: kívánjatok szerencsét! Jó látni, amikor egy szakember is elismeri: a gyereknevelés folyamatos próbálkozások és újratervezések sorozata, és nem baj, ha nem minden napunk rózsaszín, békés és cukimuki. Fontos, hogy legyél együttérző magaddal és a gyerekekkel szemben is: ha valami nem sikerült elsőre, következőnek majd fog. Vagy utána. De az önhibáztatás nem visz előre. Nevessetek inkább egyet, és másnap próbáljátok újra!
Forrás: Instagram.com/attachmentnerd
Kapcsolódó cikkek
