Sokáig szoptattam, két és fél évig, igény szerint. A legcsodásabb időszak volt: éjszaka összebújni a gyerekemmel, hallani a cuppogást, megélni azt a misztikus dolgot, hogy a saját testemből táplálom. Látni, ahogy elszendereg a mellemen, miközben egy kis tej csordogál az arcán. Élete ötödik szava a sziszi volt. Fontos volt, hogy tápláljam, nekem és neki is. Semmihez sem fogható élmény, amiért kőkeményen megküzdöttünk.
A nagy többség úgy fut neki, hogy szoptatni akar, mert pontosan tudja, hogy ezt kell tennie, a baba érdekében. Akkor még fogalma sincs senkinek arról, hogy a szoptatás az anyának is fontos, fantasztikus élmény lehet, önismereti út, testi-lelki táplálék. Ez csak közben derül ki. És a többség egyáltalán nem készül rá. Maximum a szülésig látnak el a nők, meg a babaruhákig, a kiságyig, az eszközök beszerzéséig, de hogy mi lesz utána, az homályos. Velem sem volt ez másképp. Szoptatni mindenki tud, aki akar, majd megy nekem is, majd felhívom a barátnőm, majd a kórházban segítenek, majd lesz valahogy. És persze valahogy mindig lesz, és tápszeren is fel lehet nőni.
Van néhány dolog, amit tudnod kell azokról, akikről azt hiszed ja, nekik könnyű, szoptatnak és kész.
1. Nem biztos, hogy könnyen ment
Sőt, inkább arra szavazz magadban, hogy küzdelmes hetek, hónapok gyümölcse az, amit most úgy látsz, könnyű neki, csak akarnia kellett. Hát minden volt, csak könnyű nem. Fájdalmas első alkalmak, durván mellett fejő nővér, rosszul szopó csecsemő, tápszert felíró háziorvos, elavult, rossz tanácsok, rengeteg sírás, kevés alvás, fejés, szoptatás, fejés, szoptatás, szoptatós sör, szoptatós tea, szoptatós ételek, fejés, szoptatás, sírás, kiborulás, tejcsatorna elzáródás, hőemelkedés, mellmasszírozás, meleg vizes zuhanyozás, sírás, fejés, szoptatás, szoptatás, szoptatás. És aztán igen: megy, megindult, boldogság.
2. Hagyjuk már abba az ősanyázást
Legújabb kori szitok szavunk egyike lett az ősanya. Lesajnáló, pejoratív felhanggal. Aki igény szerint szoptat, minden nyekkre a mellére teszi a gyereket, az biztosan 1, csak a gyereknek él, 2, nem törődik senki mással, 3, valójában nem is a gyerekről, hanem róla szól a szoptatás, 4, lenézi azokat, akik nem szoptatnak, 5, szőrös lábbal, elhanyagoltan, de állati felsőbbrendűen sétálgat az éppen most is szopó gyerekével.Hagyjuk ezt, olyan méltatlan és olyan előítéletes.Lehet, hogy fáradt, lehet, hogy nem értékeli senki az erőfeszítéseit. És igen, nem mindenkinek olyan fontos, hogy egy pár hetes csecsemő mellett a frizurájára is gondja legyen. Az is lehet, hogy korábban sem ez volt élete fő mozgatórugója. Nem vagyunk egyformák. A szoptatás természetesen nem csak a babáról szól, de elsősorban róla. Az ősanyázás megint egy olyan minősítés, ami nem összeköti az anyákat, hanem szétválasztja őket. Pedig akár szoptatsz, akár nem, a kisbabás lét még egymástól nagyon eltérő nőknek is hasonló problémával, nehézséggel és örömökkel jár együtt. Jó lenne inkább arra figyelni, ami összeköt minket, nem?
3. De, kértünk segítséget
Ez az egyik legfontosabb dolog, amit a szoptatási nehézségek megtanítottak nekem: merjek segítséget kérni és el is tudjam fogadni. A szoptatásra nem kell nagyon görcsösen készülni előre, ma már tudom, de egy szoptatási tanácsadó elérhetősége legyen kéznél. Nekem Bogi segített, a La Leche Ligától, akinek egész életemben hálás leszek. Nem csak a jó tanácsokért, sőt, furcsa mód a legkevésbé a segítség szakmai részéért. Azért a bánásmódért, odafigyelésért, szeretetért, biztatásért, amit tőle kaptam. Ha ő nincs, egészen biztos vagyok abban, hogy nem sikerült volna.
4. Szerencsés vagy, ilyen az alkatod
Nem, nem alkati kérdés, és semmi köze a szerencséhez. A nők egy nagyon csekély – úgy 3-4 – százalékának nincsenek tejmirigyei. A maradék 96 százalék biológiai értelemben képes szoptatni. Persze nem szoptat az anyák 96 százaléka. De akkor mi történik menet közben? Sok minden lehet: rossz tanácsok, lenőtt babanyelv, nem támogató környezet, hogy csak néhányat említsünk. Annyi tej termelődik, amennyire a babának szüksége van, feltéve, ha nem korlátozzuk a szoptatások gyakoriságát, időtartamát. Magyarán, ha a baba minden nyekkre mellre kerül, kezdetben akár hússzor is naponta. Igen, hússzor, nappal és éjjel is. És akkor beáll az a bizonyos kereslet-kínálat. Ez egy küzdelmes út, és akik végigküzdötték, akár úgy is, hogy közben sebes mellekkel, gátsebbel/császáros sebbel és egy kis szülés utáni depresszióval fűszerezték ezt az egyébként is embert próbáló időszakot, azoknak kérlek, ne mondd legyintve, hogy alkati kérdés. Ezzel lenullázod a küzdelmüket, amire jogosan lehetnek büszkék.
5. Szeretnénk segíteni
Jó, nem mindenki teszi ezt jól. És igen, sokan vannak, akik csak okoskodnak. De ezt jól ismerheted más helyzetekből is, ez nem a szoptatás téma sajátossága. De a szoptató anyák jelentős része szeretne segíteni azoknak a nőknek, akik éppen most küzdenek, éppen most vannak a mélyponton. Pont azért, mert nekik is megvolt ez a küzdelem, ismerik a helyzetet, jól emlékeznek még a nehézségekre és arra is, mi mozdította ki őket belőle.
6. Ekkora gyereket még mindig…?!
Jól emlékszem néhány hasonló mondatra, pillantásra. Szerencsére nem szegezték nekem sokszor ezt a kérdést. Erre nehéz türelemmel válaszolni. Kit sért, ha egy totyogó gyerek még szopik? Ez lehet az egyik válasz, a másik pedig a hivatalos WHO ajánlás citálása, de akkor megint ugyanott tartunk, hogy ősanya, meg lenézés, meg csak magáról és nem is a babáról szól a szoptatás. A helyzet az, hogy a gyerek dönt arról, meddig szeretne szopni. Nyilván vannak kivételes helyzetek, amikor muszáj meghozni azt a döntést az anyának, hogy ő irányítja a folyamatot és pontot tesz ennek az időszaknak a végére. De általában nem így történik. Van egy szép dinamikája a szoptatásnak, ami természetesen alakul és mind időtartamban, mind a szoptatások gyakoriságának számában csökkenő tendenciát mutat. És érzelmileg is másról szól egy öthónapos baba és egy kétéves gyerek szoptatási igénye. Ha nekik jó, hadd szoptassa az anya a nagyobbacska gyerekét is.
7. Nyilvános helyen?
Vannak anyák, akik szerint az otthon magányában a legjobb szoptatni, vészhelyzetben egy félreeső helyen, kicsit elbújva, gyerek fejét és anya mellét letakarva egy textilpelenkával. Jól teszik. Vannak anyák, akik szerint a szoptatás annyira természetes dolog, hogy nem kell rejtőzködni, szégyenkezni, megfelelő rutinnal és kis odafigyeléssel az ég adta világon semmi nem látszik a női mellből (annál biztosan nem több, mint egy mélyen dekoltált ruhában), ők a nyilvános szoptatást tartják természetesnek. Jól teszik. Ebben a kérdésben csak és kizárólag az anya dönthet, hagyjuk meg neki a döntés szabadságát.A szoptatás nem feltétlenül ütemezhető előre, hiszen nem csak a táplálásról szól. Érzelmi szükséglet is egyben, megnyugtatás, ellazulás. Ezt nem lehet előre programozni. De ebben sem vagyunk egyformák, valakinek egyszerűen nem megy mások jelenlétében a szoptatás, mert túlságosan intim helyzetként éli meg. Ők bizonyára megtalálták azt a módját a megnyugtatásnak, vigasztalásnak, ami nem a szoptatáshoz kötődik. Másoknál pedig lehetséges, hogy pont ez nem működik, nem válik be semmi, csak a cici. Egy dolgot egészen biztosan egy nő sem akar, aki nyilvános helyen szoptat: a mellét senki nem akarja mutogatni.
8. Megvannak a magunk nehézségei
Attól, hogy úgy látod, milyen könnyedén megy valakinek a szoptatás és milyen összhang van a babája és közte, még ne hidd, hogy nincsenek nehézségeik. Lehet, hogy már nagyon fárasztó, hogy másfél éve minden éjszaka megébred egyszer a baba és szopizni szeretne. Lehet, hogy a fogak kibújásával erőteljesebb és valamivel kellemetlenebb lett a szoptatás. Lehet, hogy a szoptatás elvesztette az intimitását és ez összezavarja az anyát. Lehet, hogy nehézséget okoz az anya szexuális életében, hogy a mellének több funkciója is van. Lehet, hogy újra gyermeket vár és egyre fájdalmasabb és fárasztóbb a nagyot szoptatni, de elválasztani sem akarja. Lehet, hogy a környezete rosszalja, hogy még mindig szoptat, ez pedig elszomorítja és elbizonytalanítja az anyát.
9. Szeretünk szoptatni
Igen, sokan vagyunk úgy, hogy szerettük, szeretjük a szoptatást. Van abban valami földöntúli, hogy a saját tested táplálja a babádat. Főleg az első hónapokban kicsit olyan, mintha még mindig egyek lennétek. Van valami, ami csak a tiétek. Egy titkos nyelv. Egy plusz csatorna, ami összeköt. Egy külön világ, amiben megszűnik minden, nincs külvilág, nincs senki más, csak te és a babád. Imádtam, hogy olyan könnyű volt általa az élet, csak mentünk és, ha kellett tudtam, hogy bármikor, bárhol megszoptathatom. Mintha időnélküli szabadságban lettünk volna.
10. Szerintünk sem vagy rosszabb anya
Hidd el, attól, hogy valaki szoptat, még nem tekinti rosszabb anyának azt, aki tápszerrel eteti a gyermekét. Az, hogy ki milyen anya, egészen biztosan nem az dönti el, hogy szoptat vagy sem. Soha senki nem tudhatja a másikról, hogyan milyen élethelyzetben van, miért alakult úgy, hogy nem szoptat, vagy miért hozta meg ezt a döntést.Kapcsolódó cikkeink szoptatás témában:
Kapcsolódó cikkek
