Az anyák meg tudják különböztetni a síráshangokat akkor is, ha első gyereküket nevelik, s nincs a hátuk mögött sokévi tapasztalat. Mintha beprogramozták volna őket erre. A különböző problémák különböző hanghatással járnak, eltekintve az újszülöttektől, akiknek minden nagyon fontos és nagyon sürgős. Ők heves sírással reagálnak minden problémára és azonnali intézkedést követelnek. Néhány hét múlva már másképp hangzik a sírás, attól függően, mi az oka: fájdalom, kényelmetlenségérzés, egyedüllét, éhség, ingerhiány, ingertúltengés vagy a nagyobbacskáknál a csalódás.
A sírásfajták közül a fájdalom okozta a legsürgetőbb. A rémült, éles hang azonnal megteszi a hatását, az anya rohan gyermekéhez, és ez így van jól. Egy pici csecsemő nem tudhatja, mennyire súlyos a baj, egyet tehet: ordít, ahogy a torkán kifér. A kényelmetlenség (diszkomfort) érzet már nem okoz ilyen heves sírást. A baba valamiért nem érzi magát egészen jól, de a baj nem nagy és könnyen orvosolható: lehet, hogy csak pelenkát kell cserélni, melege van vagy fázik.
Sokszor az egyedüllét a sírás oka. A csecsemő társas lény, szereti állandóan maga mellett tudni oltalmazóit. Ha sokáig van egyedül és elbizonytalanodik, a keserves sírás addig tart, míg újra ölbe veszik. Fontos neki a szoros testi kapcsolat, de nemcsak olyankor, amikor vigaszra szorul. Napközben is igényli a dédelgetést, és ha ezt megkapja, derűs, békés kisbaba lesz.
Ha az evés ideje kicsit eltolódik, annak biztosan sírás a vége. Ha valamiért nem elkerülhetetlen, ne várassuk meg a babát. Legyen kialakult evésrendje, ne várjunk arra, hogy majd ő jelzi, amikor éhes. Ha ekkor állunk neki ételt készíteni, mire végzünk, már annyira felpörgeti magát, hogy lehetetlen lesz megetetni. Az evés a kisbaba mindennapjainak hangsúlyos pontja. Ha jó hangulatban megfelelő minőségű és mennyiségű ételt kap, jó étvágyú kis haspók lesz.
Nagyobbacska csecsemőknél fordul elő ritkábban az ingerhiány; az ingertúltengés miatti sírás gyakoribb. Az ingerhiány viszonylag egyszerű probléma: adjunk a babának korának megfelelő játékot. Az egészséges, kiegyensúlyozott gyerek minden iránt érdeklődik, egy üres flakontól a szappantartóig. Ha viszont túl sok minden van körülötte, azt sem tudja, mihez nyúljon. Az egyik játék érdekesebb, mint a másik, és mindegyiket egyszerre szeretné tanulmányozni. Megfogja az egyiket, de már nyúl a másikért, és tulajdonképpena sok inger hatására elfárad.
Nagyobb lesz az öröm, ha fokozatosan adjuk oda neki a játékokat. Ingertúltengést a környezet is okozhat. Ha séta közben túl erősen süt a nap vagy hosszabb ideig hangosan szól a tévé, nyugtalan lesz, és előbb-utóbb sírva tiltakozik.
A csalódottság miatti sírás a nagyobbacska babákra jellemző. Ha hiába nyújtóznak valamiért, nem érik el, mit tehetnének: sírva fakadnak. Ez az állapot nem tart túl sokáig, gyorsan fejlődnek, és már nem sokáig jelent akadályt egy magasabban lévő tárgy.
A gyerekpszichológusok szerint a sírást soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, a gyerek “önkifejezésének” vagy “feszültséglevezetésnek” tekinteni. A sírásnak mindig oka van, segélykérésnek fogjuk fel. A sírás a szülőnek is gyötrelem, ha nem sikerül kideríteni az okát. Ha minden nyilvánvaló ok kizárása után még mindig bömböl a baba, fokozódik a feszültség a szülőben is. Az ő feszültsége átragad, fokozza a babáét, és a helyzet egyre rosszabb lesz.
Az ilyen heves sírás leggyakrabban a szülőtől való túl hosszú elválás következménye. A teljesen elbizonytalanodott csecsemőt csak oldott, szoros testi kapcsolattal lehet megbékíteni. Fontos, hogy a vigasztaló nyugodt legyen, mert a feszült, ideges ember testbeszédével feszültséget és idegességet közvetít. Nem kis feladat, hogy a szülő nyugodt maradjon és biztonságos, derűs hangulatot keltsen,de ha sikerül, hihetetlenül rövid idő alatt csodát tesz.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
