Együtt stresszelsz a felvételiző kamaszoddal, majd’ megszakad a szíved az osztályában a helyét nem találó kisiskolásodért, észben tartod a nagyszülők orvosi időpontjait és velük aggódsz, hogy minden rendben van-e, meghallgatod a szomszéd búját-baját – nem csoda, hogy érzelmileg teljesen ki vagy készülve. Segíteni szeretnél, de mégsem megy, sőt, egyre fáradtabbnak érzed magad már csak attól is, hogy megpróbálod… Mi a megoldás? Szalai Balázs mindfulness-oktató és coach tanácsai hasznodra lehetnek, ha úgy érzed, mindenki más gondjait is a válladon cipeled a sajátjaid mellett.
„Teljesen természetes, hogy a hozzánk közel állók érzelmi állapota hat ránk, emberként így vagyunk bedrótozva. De tudunk tenni azért, hogy ez ne terheljen túl bennünket, sőt akár pozitívba is tudjuk fordítani a helyzetet.”
Én hogy vagyok?
Nagyon hasznos, ha időnként becsekkolunk magunkba, hogy általánosságban hogy vagyunk: jól érezzük magunkat, netán ki vagyunk billenve, esetleg már túl is vagyunk terhelődve. Már az hatalmas lépés, ha felismerjük és elismerjük, ha nem vagyunk jól. Ilyenkor az első és legfontosabb dolgunk, hogy feltöltsük a saját elemeinket. Sokszor idézett példa, hogy a repülőn is először a saját oxigénmaszkot kell felvenni, mielőtt elkezdenénk segíteni másoknak. Sokunknak ez nehéz lehet, akár még bűntudattal is járhat, de épp ezért fontos megértenünk, hogy nem tudunk adni, ha nincs miből, és úgy tudunk igazán hasznosak lenni, ha odafigyelünk magunkra is. (Ez persze ennél nagyobb téma, egy egész nyolc hetes tanfolyam épül az önegyüttérzés fejlesztésére, de az első lépés mindig az, hogy észrevesszük és tudatosítjuk a mintáinkat.)
Kinek a problémája?
Ha úgy érezzük, ki vagyunk billenve, érdemes feltenni a kérdést: „Ez az én problémám egyáltalán?” Megeshet, hogy rájövünk, hogy nem, hanem hatott ránk valaki más érzelmi állapota vagy akár egy általános hangulat a munkahelyen, utcán közlekedve. (Gondoljunk csak arra, hogyan érünk haza, amikor „mindenki bolond” az utakon, vagy fél órát zötykölődtünk a buszon csupa savanyú arcú emberrel.) Sokszor már pusztán az segít, ha ezt tudatosítjuk, illetve az elengedésében, magunk megnyugtatásában is segít, ha tudjuk, hogy ez a stressz nem is a miénk.
Legyünk a biztos pont
A hozzánk közel állókkal kapcsolatban sokszor felfedezhetjük magunkban azt a mintát, hiedelmet, hogy azt gondoljuk, valamiképp azzal segítünk nekik, ha „együtt érzünk” velünk, „osztozunk a fájdalmukban”, azaz lényegében ugyanazokat az érzelmeket éljük át, mint ők (még ha nem is feltétlenül ugyanazzal az intenzitással). Ez a minta annyira mélyen belénk lehet ivódva, hogy egyenesen bűntudatunk van, ha ilyen helyzetben nem érezzük mi magunk is rosszul magunkat, mintha ilyenkor nem lennénk elég jó barátok, családtagok, sőt elég jó emberek. Ha ezt felfedezzük, érdemes ezzel dolgozni.
Fontos megérteni, hogy a segítség, az együttérzés nem az, ha összeroskadunk a másikkal együtt. Éppen az ellenkezője: azzal segítünk igazán, ha mi magunk meg tudunk marad a saját integritásunkban, egyensúlyunkban.
Ez nem jelenti azt, hogy kizárjuk vagy lekicsinyeljük az illető fájdalmát – látjuk és elismerjük azt, de nem követjük őt oda. Ilyenkor tudunk igazán ott lenni a másiknak, mint biztos pont, akire tud támaszkodni.
Belső erő
Ez nem könnyű. Vékony a határ aközött, hogy hagyjuk, hogy hasson ránk valaki fájdalma, de megmaradjunk a saját belső egyensúlyunkban, erőnkben, és aközött, hogy elborítson minket is — különösen családon belül vagy gyerekekkel. De az első lépés emlékeztetni magunkat arra, hogy a dolgunk nem az, hogy mi is rosszul érezzük magunkat, hanem hogy segítsünk, ott legyünk neki (viszonylag) stabilan. Ez sokszor nem fog sikerülni, de ha mindezt szem előtt tartjuk, egyre inkább igen. Ha meg tudjuk tenni (és ez sokszor bátorságot igényel), hogy megengedjük, hogy hasson ránk – de ne borítson, ne gyengítsen el – valaki fájdalma, akkor különös dolog történik: természetesen megjelenik mindaz a belső erő, együttérzés, emberi melegség, amivel „beépített módon” rendelkezünk. Olyan belső mélységekhez, erőforrásokhoz férünk hozzá, amikhez különben csak nehezen.
Kapcsolódó cikkek
