– Másra sem vágytam jobban, csak hogy elmúljon a fájdalmam, közben pedig attól rettegtem, hogy a férjem már soha nem fog úgy nézni rám, mint korábban – mondta el az anyuka a Parents.com portálnak.
Az édesanya már szégyenkezve ment be férjével harmadszorra is a kórházba – szűk leggingse alatt még mindig felnőtt pelenkát hordott, és a hideg borogatást, amit a szülés után kapott a nővérektől. A lánya születése után öt nappal erős, fájdalmas görcsök kezdték gyötörni, de amikor telefonált a kórházba, a nőgyógyász azt mondta neki, hogy ez teljesen normális. Ezután kétszer járta meg a sürgősségit, ahol erős fájdalomcsillapítót, hashajtót és aranyér kenőcsöt is kapott. – Próbáltam azt mondogatni magamnak, hogy ez egy teljesen normális dolog a szülés után – de valahogy nem éreztem annak – fogalmazott az édesanya.
A harmadik kórházi látogatás alkalmával, amíg az orvosra kellett várnia a szobában, az anyuka inkább elbújt a függöny mögé, hogy meg tudja törölni magát – nem akarta, hogy férje így lássa. – Úgy éreztem, hogy már a saját férjem előtt is elsüllyedek szégyenemben, nem bírtam a szemébe nézni, mert amiatt aggódtam, hogy tud-e még valaha úgy nézni rám, mint korábban – vallotta be.
Senki sem készítette fel őt erre, és persze tudta, hogy időbe telik, mire elmúlik a vérzés, és a varratok is begyógyulnak – de kiszáradtan, görcsösen, kimerülten már nagyon nehezére esett tartania magát. – Két napja nem ettem, és öt napja nem voltam wc-n, és a gátmetszés helye égetően fájt a krémtől, amit az aranyérre kaptam. Egy órával később, amikor az orvos ismét megvizsgált, kiderült, hogy mégsem aranyérről van szó – mondta az anyuka. Ekkor ismerte fel az orvos, hogy székletpangással küzd – egy nagyobb széklettömeg ragadt be a belekbe. Ez a probléma súlyos esetben akár halálos kimenetelű is lehet, ezért kell komolyan venni a szülés utáni székrekedést. Az édesanya esetében manuálisan kellett eltávolítani a beragadt székletet, és beöntést is adtak neki.
Az anyuka dühöt és csalódottságot érzett, amiért többször félrediagnosztizálták. – Alig vártam, hogy véget érjen a fájdalmam, de a kezelés alatt nem tudtam másra gondolni, csak arra, a férjemnek mi járhat a fejében. Alig mertem a szemébe nézni, de amikor mégis rápillantottam, nem azt láttam, hogy el van borzadva, hanem azt, hogy aggódó és együttérző az arca, miközben a kislányunkat a jobb karjában tartotta, míg a ballal megfogta az enyémet – emlékezett vissza.
“Ne aggódj, itt vagyok, rendben leszel” – így biztatta a férje, amitől azonnal el is múlt a szégyenérzete. – Ismét rájöttem, hogy kár szégyellni a hasonló dolgokat, és segítséget kell kérni, ha úgy érezzük, valami nincs rendben, hiszen nagyon komoly baj is lehet. Ahogy a kislányomra néztem, miután már otthon voltam, azt is beláttam, hogy ahhoz, hogy tudjak róla gondoskodni, óvni az ő kis szervezetét – tette hozzá -, a sajátomra is vigyáznom kell.
Forrás: parents.com
Kapcsolódó írásaink: