Emma 9 éves korában, évekkel a barátai előtt – és ami még rosszabb, a nővére előtt – serdülni kezdett, a mellei növekedésnek indultak, hónapokon belül pedig elkezdett menstruálni is. Annyira szégyellte, ami vele történik, hogy nem mondta el senkinek, sem a szüleinek, sem a barátainak.
“Úgy éreztem, a testem elárult” – mondta Emma a psychologytoday.com-nak. “Olyan dolgokat tett a testem, amiket nem értettem.”
Emma testvére azt mondta a lánynak, hogy azért lett nagyobb a melle, mert kövér. A gyerekek az iskolában Emmát csúfolták és pufóknak nevezték. A bántások mellett Emmának olyan betétet kellett használnia, amit nem az ő méreteire terveztek, olyan mosdóban kellett betétet cserélnie, amiben nem volt szemetes. “Ma már biztos máshogy van, de az 1980-as években ez így volt. Meglehetősen kicsi voltam.”
Emma most 44 éves. A korai pubertásnak tudja be, hogy túl korán kezdett szexuális életet élni, később drogokat fogyasztani, anorexiás és bulimiás lett és az öncsonkításig is eljutott.
“Utáltam a testemet. Azt hiszem, ez mind menekülés volt” – mondja Emma. Először 11 éves korában szexelt egy vele egykorú fiúval. Ezután többnyire néhány évvel idősebb fiúkkal volt.
“Éreztem késztetést, akartam szexelni, de valójában fogalmam sem volt mi is az. Ez egyszerűen egy ösztönszerű dolog volt” – mondja. “Nem tudtam mi történik velem, senki nem ült le és nem beszélgetett velem erről. Nagyon tudatlan voltam.”
Az anorexia és a bulimia a testében bekövetkezett változások visszaszorításának egyik módja volt. “Nem akartam táplálni ezt a rossz és nevetséges testet” – emlékszik vissza. A melle valóban kisebb lett, de a menstruációja nem maradt abba.
Az éhezéstől szédült, amit Emma szeretett. “Olyan érzés, mintha leválnál magadról, az életedről és az érzelmeidről. Ezt a menekülést kerestem” – mondja. A marihuánához és a speedhez fordult, hogy elmeneküljön az önutálat elől. Vagdosta magát, talán azért, hogy elhárítsa azokat az érzelmi fájdalmakat, amelyekre nem voltak szavai.
“Jó, kedves szüleim voltak, jó iskolába jártam és nem voltak nehézségeim, de úgy éreztem, mintha a poklok poklát élném át. Rettenetes premenstruációs szindrómám volt, ezek a hormonális változások nyomorulttá tettek.”
A pubertás egy olyan biológiai átalakulás, amely nemcsak a reproduktív szerveket kapcsolja be, hanem az alvási ciklusokban, az arc szerkezetében, a hangban, a zsíreloszlásban, a testszőrzetben és a magasságban is változást hoz – bárki számára nehéz út lehet. Ráadásul éppen abban a korban, amikor a fiatalok olyanok akarnak lenni, mint mindenki más, a testük olyan módon változik, hogy azok messze nem állnak az ő kontrolljuk alatt. A pubertás megtöri az önképet, bizonytalanná tesz, hajlamosít a szorongásra és a depresszióra – különösen, de nem kizárólag a lányoknál.
Akik korán érnek, azoknak a gyerekeknek rémisztő lehet a felnőttkor felé vezető út, elsősorban azért, mert a testi fejlődés nem jár szinkronban az értelmi éréssel. A hormonális változások aktiválják az agy szubkortális területeit, felpörgetik az érzelmi részért felelős amygdala neuroncsoportot, amelynek fejlődése felelős a harag, a félelem, az izgatottság és a szexuális vonzalom megjelenéséért. Miközben a prefrontális kéreg nem fejlődik ilyen mértékben. Emellett fokozzák az érzékenységet a társas visszajelzések területén. Nehéz kezelni az összes biológiai, társadalmi és érzelmi változást, amikor az agyunk, még csak kisiskolás.
- Kapcsolódó: Egyre hamarabb kezdenek nőiesedni a kislányok
A lányok terhe
Jane Mendle a Cornell Egyetem pszichológusa szerint azoknál a lányoknál, akiknek korán jelentkezik a menstruációjuk, másoknál gyakrabban tapasztalható szorongás, pánikroham, öngyilkosság, depresszió, a testükkel való elégedetlenség és kábítószerhasználat. Gyakrabban éri őket iskolai szexuális zaklatás. Tizenéves korukra sokan antiszociálisokká válnak.
Azzal, hogy korai érésükkel korán nőiesednek, bonyolult és zavaros helyzetekbe sodorhatja őket, szexuális áldozatokká, partneri erőszak áldozataivá válhatnak. “A korán érők lányok kénytelen megbirkózni új stresszhelyzetekkel, mielőtt kognitívan, érzelmileg készen állnának erre, kevesebb erőforrással rendelkeznek mint azok a társaik, akik időben érik el ugyanazokat a mérföldköveket” – írta Mendle a Developmental Review-ban.
A fiúknál kevésbé jelennek meg ezek a szociális és érzelmi problémák, de Mendle megjegyzi, hogy sokkal kevesebb adat van a korán érő fiúkkal kapcsolatban. Mindkét nem esetében a biológia, a megjelenés, az önészlelés, a viselkedés és az érzelmek átfogó változásai alapozzák meg a későbbi életet. Mindazonáltal, mondja Mendle, “a korán érő lányok tapasztalatai úgy tűnik, olyan életpályákra terelik őket, amelyekről nehéz aztán letérni“.
“A pubertás a gyerek életének gyakorlatilag minden területét megváltoztatja” – teszi hozzá. “Csecsemőkor után ez a legnagyobb, és a leggyorsabb átalakulás, amit valaha is megtapasztalunk. De a csecsemőkortól eltérően ismerjük a pubertás változásait, amint azok bekövetkeznek. Ez a tudatos felismerés alapozza meg a pubertás szorongását.”
Emmának négy évtizedre és pszichoterápiára volt szüksége ahhoz, hogy megszelídítse a korai pubertás által elindított önutálatot. “Életem nagy részét azzal töltöttem, hogy a saját fejemből, a saját testemből akartam kilépni” – mondja. “Egyszerűen csak nem akartam benne lenni.”
Arisztotelésztől Bachig
A pubertás célja a test felkészítése a szaporodásra. Hagyományosan a serdülőkor kapuja, a pszichológiai, intellektuális és szociális változás időszaka, amely felkészíti a gyermeket a felnőttkor társadalmi szerepeire. De a pubertás egyre korábban kezdődik.
Átlagosan a pubertás napjainkban 10-11 éves kor körül kezdődik a lányoknál (fiúknál 11-12 éves korban), és 15-17 éves kor között ér véget, bár vannak, akinél egy év alatt végbe is megy a folyamat, míg mások fokozatosabban haladnak. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia a pubertást korainak tekinti, ha a lányoknál 8, a fiúknál 9 éves kor előtt következik be. Lányoknál a mell növekedése az első jelek között szerepel, de a legfontosabb mérföldkő az első menstruáció kezdete, ami általában két évvel a pubertás kezdete után jelentkezik. A fiúk pubertásának kezdete kevésbé drámai.
A pubertásra vonatkozó első utalás Arisztotelészhez köthető.
Az első menstruáció időpontja, a legtöbb szakértő egyetértése szerint, az 1800-as évek közepén átlagosan 17 éves korban volt. Az 1960-as évekre körülbelül 12 éves korra csökkent. A kutatók úgy vélik, hogy a 12 éves kor lehet az elfogadható időpontja az első menstruáció megjelenésének, az 1800-as évek extrém magas életkora a rossz táplálkozással és a fertőzésekkel magyarázható.
Ha a test a rossz körülmények, rossz táplálkozás, betegség vagy stressz miatt az életben maradásra koncentrál, akkor mindez visszaveti a pubertást, az agy hipotalamusza nem képes jeleket küldeni.
A Pediatrics folyóirat 1997-es cikkében az észak-karolinai egyetem kutatóinak egy csoportja megállapította, hogy a pubertás kezdete körülbelül hat hónappal-két évvel csökkent az 1960-as évekhez viszonyítva.
A kutatásban 17 077 lány vett részt, akik 3 és 13 év közöttiek voltak. A mell növekedésének megindulása és a szeméremszőrzet megjelenése átlagosan a fehér lányoknál 10 éves korig, afroamerikai lányoknál 8,9 éves korig bekövetkezett. Az első menstruáció a fehér lányok esetében 12,3, míg afroamerikai társaiknál 12,1 év volt.
A fiúk körében is hasonlóak a változások. Marcia Herman-Giddens, egy 1997-es kutatás vezető kutatója által végzett, 4000 fiúról szóló, 2010. évi tanulmány alapján a herék megnagyobbodása a fiúk 10 éves kora körül, azaz körülbelül hat hónappal-két évvel korábban vette kezdetét, mint korábban.
2012-ben a lipcsei híres Szent Tamás Fiúkar vezetője – a Tamás-templom zeneigazgatójaként, karnagyaként Johann Sebastian Bach is működött – arra lett figyelmes, hogy a fiú szopránok 13 évesen mutálni kezdenek, szemben az 1990-es évekre jellemző 14-15 évvel (Bach idejében mindez még 17-18 éves korban következett be).
- Kapcsolódó: Segítség! Már most serdül a gyermekem!
Nem kizárólag a gének miatt
A szexuális érés két különálló, de egymást átfedő folyamatból áll: az ivarmirigyek működésének megváltozása (gonadarche) és ezzel párhuzamosan a mellékvesekéreg hormontermelésének átalakulása (adrenarche). A pubertás akkor kezdődik, amikor a hipotalamusz elkezdi termelni a gonadotropint felszabadító hormont.
Az agyalapi mirigy két hormont – luteinizáló hormont (LH) és a folliculusstimuláló hormont (FHS)- szabadít fel, amelyek a petefészket ösztrogén és progeszteron termelésére, a heréket pedig a tesztoszteron felszabadítására késztetik. A nemi hormonok az emlő megnagyobbodását, majd a lányoknál a menstruációt, fiúknál a herék és a péniszek megnagyobbodását, és a sperma termelését eredményezik.
A pubertás további jellemzői a hónaljszőr és szeméremszőrzet, a pattanások és a testszag megjelenése, de ezek a mellékvese hormonjai által alakulnak ki.
Alan Rogol, a Virginia Egyetem gyermek endokrinológusa szerint, a szülők amikor szeméremszőrt látnak kisgyermekükön, attól tartanak, hogy ez a koraérett pubertás kezdete. De legtöbbször nem az.
A pubertás a növekedési hormon felszabadulásához is kapcsolódik, és a korai pubertás magával hozza a test hosszú csontjainak korai növekedését. Azok a lányok, akik korán érik meg a pubertást, eleinte sokkal magasabbak az osztálytársaiknál, de alacsony felnőttekké válnak, mert a túl korai érés megállítja a növekedést. A hormonok persze nemcsak erre vannak kihatással, hanem a test kalória égetésére, az inzulin kiválasztására és a glükóz felhasználására is.
Az oxitocin hormon is felszabadul, ami olyan magatartást eredményez a korán érő lányoknál, hogy hirtelen jobban vágynak, nagyobb mértékben szorulnak támogató barátságokra, olyan módon, amely eltér a kortársaikétól.
Az, hogy valaki miért kezd el korábban belépni a pubertás korba részben genetikai, részben környezeti okokra vezethető vissza.
Viselkedésgenetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy 50-80 százalékban a genetika irányítja a folyamatot, de számos környezeti tényező is befolyásolhatja.
Környezeti tényezők
A tudósok már régóta tudják, hogy az ételek elérhetősége és a tápláltság állapota befolyásolja a reproduktív képességet, ideértve a pubertás megjelenését is. Ahogy az alultápláltság késleltetheti a pubertást, a testtömeg-index alapján mérve a túlzott táplálkozás felgyorsíthatja annak kialakulását. Tanulmányok azt mutatják, hogy a túlsúlyos lányok nagyobb valószínűséggel korán érik el a pubertást, mint vékonyabb vagy normál testsúlyú kortársaik. 1965-ben a 6-11 éves gyerekek körülbelül 5 százaléka volt elhízott. 2008-ban ez arány csaknem 20 százalék volt.
Az elmúlt évtizedekben az is felmerült, hogy a műanyagok, testápolók és egyéb termékek vegyi összetevői felgyorsíthatják a pubertást. Mivel a vegyi anyagok mindenütt jelen vannak, széles körben elterjedtek, többek között a terhes nők körében is, befolyásolhatják a fejlődő magzat agyfejlődését. A fejlődésben lévő gyermekek különösen sérülékenyek lehetnek, olyan mindennapi termékek által is, mint például a fogkrém.
A fő bűnösök a ftalátok, amelyek illatosított termékekben találkozhatunk, például dezodorokban, szappanokban és samponokban; a parabének, mint a kozmetikumokban alkalmazott tartósítószerek; a triklozán, ami egy antibakteriális szer, amelyet nemrégiben be is tiltottak, így a legtöbb szappanban már nem találkozhatunk velük, de még mindig megtalálhatók fogkrémekben; és a benzofenon-3, ami fényvédő krémekben és rúzsban fordul elő.
A kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói összefüggés találtak a terhes nők vizeletéből kimutatható metabolit szint és a között, hogy ugyanezen nők lányai 9 évesen korai pubertásba léptek. De csak a lányok esetében találták így, fiúknál nem.
A család is számít
1991-ben Jay Belsky fejlődéspszichológus rámutatott, hogy a pubertás megkezdését befolyásolhatják pszichoszociális stresszorok, éhezés és betegségek is.
A kaliforniai egyetemen (Davis, Belsky) saját és mások tanulmányainak áttekintése után arra jutottak, hogy a korai hátrányos élettapasztalatok és elhanyagoló szülői viselkedés olyan körülmények, amelyek evolúciós szempontból felgyorsíthatják az élet menetét a korai pubertás megjelenésével.
Belsky a The New York Times-nak elmondta: “Ki gondolta volna, hogy a szülők szerepe és a válás stresszén áteső 7 éves gyermek ennek eredményeként korábban serdül. “Azt gondoljuk, hogy a pubertás megkezdésének idejét bizonyos mértékig ezek a tapasztalatok szabályozzák és befolyásolják, nem pedig a rögzített biológiai adottságok.” Ez nem tudatos stratégia – mutatott rá Belsky. De az a test, amely érzi az előtte álló veszélyeket, fel fogja gyorsítani az érését.
Miközben a gyerekek olvasni és írni tanulnak, információkat gyűjtenek családi környezetükről is, “megértik a környezet erőforrásainak elérhetőségét és kiszámíthatóságát, mások megbízhatóságát és a szoros interperszonális kapcsolatok tartósságát. Mindezek befolyásolják a fejlődő személy korai érését” – számolt be Belsky a Gyermekfejlődés című cikkében.
A pubertás bár univerzális, mégis egyénre szabott – magyarázza Cornell Mendle. “A pubertás korábbi kezdete magasabb arányban fordul elő olyan gyerekek körében, akiknek a környezetét hátrányok jellemzik, olyanok, mint a gyermekbántalmazás, szegénység, instabil családszerkezet, durva vagy nem támogató gyermeknevelés, valamint a partneri erőszaknak való kitettség.” Továbbá, megjegyzi, hogy mindenki megváltozik a pubertástól – nem is beszélve arról, hogy az egyén, hogyan kezeli a következményeket.
A gyermekkor fontossága
A Belsky-eredmények hatására a pszichológusok megpróbálták kideríteni, hogy a környezeti viszonyok hogyan befolyásolják a pubertás biológiáját. Kollektív kutatásuk megalkotta az úgy nevezett “élettörténeti-elméletet”. Amint Bruce Ellis, az Utah-i Egyetem pszichológiai professzora megfogalmazta, az élettörténet-elmélet arra törekszik, hogy megfejtse a kapcsolatot a család szerepe, a kora gyermekkori tapasztalatok, a reproduktív fejlődés és minden egyéb környezeti és családi hatások között.
Az Egyesült Államokban és Új-Zélandon 1999 és 2012 között végzett tanulmányokat elemezve Ellis megállapította, hogy a kora gyermekkorban az apa hiánya a korai pubertáshoz kapcsolódott. Az apák egyedülálló módon képesek befolyásolni lányaik szexuális fejlődését. Az adatok későbbi elemzésében Ellis azt is megállapította, hogy azok a lányok, akik meleg és támogató szülői jelenlétet és apai jelenlétet tapasztaltak meg óvodás korukban, az átlagosnál később léptek be a pubertás korba.
A környezeti hatások sokféle módon működhetnek, Ellis úgy véli, hogy mind a pubertás kezdetének lassulását, mind annak felgyorsulását megmagyarázza. Az erősen stresszes és a jól védett gyermekeknél egyaránt fokozott biológiai érzékenység alakul ki a családi környezetben, amelyben fejlődnek. Kora gyermekkorban a neurobiológiai kapcsolatok viszonylag plasztikusak; a gyermekek által a környezetükről összegyűjtött információk a stressz-reakciós áramköröket hangolják a körülményeikhez.
“A fiziológiai stressz-válasz rendszerek, beleértve a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyt, a feltételes alkalmazkodás mechanizmusaként működnek, kulcsfontosságú szerepet játszanak az egyén élettörténeti stratégiáinak kialakításában, szabályozásában” – magyarázza Ellis.
A gyermekek azért, hogy megfeleljenek a családi környezetükből érkező információknak, adaptív módon maguk kalibrálják be a gyermekkor hosszát. A meleg, támogató körülmények későbbi pubertással járnak, míg a durva, erőszakos vagy fenyegető háttér korábbi pubertást eredményezhet. A mérsékelt stressz, mérsékeltebb gyorsulást hozhat a pubertás kezdetében. Bizonyos rendkívüli körülmények olyan stresszt idézhetnek elő, ami leállíthatja a növekedést.
A korai pubertás nem az utódnemzés felé történő rohanás, hanem a szorongató gyermekkor csillapítását jelenti. A családi élet kiszámíthatatlanságából adódó stressz, a gyermekkor gyors lezárását szolgálja, ami korai pubertáshoz vezet. A stabil és meleg családi környezet biztonsága elősegíti a gyermekkort és annak folytatását, és maximális időt hagy a gyermekeknek a viselkedési és kognitív kompetenciák elsajátítására. Röviden, mondja Ellis, “a pubertás időzítése a krónikus gyermekkori állapotok biológiai mutatója”.
Segítség otthonról
Emmának évekig tartó termékenységi kezelések után egy lánya született, aki szintén a korai pubertás jeleit mutatta. “Három éves és négy hónapos volt, amikor észrevettem, hogy szeméremszőrzete van” – meséli Emma. Egy alapos fizikai kivizsgálás kizárta az agydaganatot. Emma azt mondja, hogy megrémült a lánya miatt. Nem akarta, hogy ő is örökölje az anorexiára és az önbántalmazásra való hajlamot.
Emma tisztán emlékszik arra, hogy szülei soha nem magyaráztak el neki semmit, csak terápiára küldték. A lánya védelmében ő kommunikált vele. “Mondtam neki: A tested túl korán próbál felnőni, ezért addig adunk neked gyógyszert, amíg elég nagy leszel.”
A gyógyszer egy hormon blokkoló, amely késlelteti a pubertást és a menstruációs ciklus további fejlődését, de nem fordítja vissza a már bekövetkezett változásokat, például a szeméremszőr megjelenését vagy a mell megnagyobbodását. Az injekcióval történő kezelés fájdalmas lehet. Depressziót, súlygyarapodást és fejfájást okozhat.
Ennek ellenére Emma legnagyobb gondja a gyermekének tájékoztatása. “Fontos, hogy tudja, mi történik. A gyerekek olyan szinten szívják fel az információkat, amennyire csak tudják. A gyerekeknek nincsenek előítéleteik arról, hogy mi normális vagy kóros. Rajtunk áll, hogy szégyellni fogják, ami velük történik vagy sem.”
“Egy dolog viszonylag korán átélni a pubertást; más dolog viszonylag korán átmenni a pubertáson másokhoz képest, akikkel kapcsolatban állsz “- mondja Ronald Dahl gyermekorvos. A pubertás alatt álló gyermeknek sok támogatásra van szüksége, a pubertás kortárscsoport nélkül átélt gyermeknek még nagyobb érzelmi támogatásra van szüksége.
“Állványokra van szükségük” – mondja Dahl. “Arra ösztönzöd a gyermeked, hogy autonómok legyenek, legyen erős önérzetük, éppúgy, ahogyan egy épületet felállványoznak, amikor támogatásra van szükségük – és eltávolítják, amikor már stabil.”
Hogyan segíthetik a szülők a gyerekeket a korai pubertás során?
Normalizálás
Azok a gyerekek, akik korán kezdenek el érni, úgy érzik, mintha az életük veszélyben lenne. Nem hasonlítanak a többiekre. Nem tudják, hogy rendben lesznek-e. Meredith Russell, a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem gyermek endokrinológiai ápolónője azt javasolja, hogy a szülők próbálják meg normalizálni a helyzetet. Magyarázzuk el a gyereknek, kicsit korábban ugyan, de egy mérföldkőhöz érkezett. A cél az, hogy csökkenstük a stresszt és kevésbé ijesztővé tegyük az élményt.
Beszélgetés
Beszélgess vele az életkorának megfelelően. Legyél őszinte és konkrét. Ha a gyerek úgy érzi, hogy valamit eltitkolsz előle, akkor szörnyűséges dolgokat fog elképzelni, sokkal rosszabbakat, mint amilyen a valóság. Kerüld el még a látszatát is annak, hogy titkok vannak, vagy hogy nem szabad másnak beszélni arról, ami vele éppen történik.
Meghallgatás
Hagyd, hogy a gyerek kifejezze félelmeit, kérdezd meg, hogyan boldogul. Ha a gyermek szorong, fontold meg, pszichológus megkeresését.
Támogatói kör létrehozása
Ha a gyerek is beleegyezik, akkor beavathatsz másokat is, például egy megbízható tanárt, aki figyel a gyerekre az iskolában. A szakemberek segíthetnek a gyereknek megfelelő válaszok kidolgozásában a társaik és a felnőttek felé, olyan megküzdési stratégiákkal segíthetnek, amelyekkel valószínűleg nem rendelkezik egy ilyen kicsi gyerek. A szülők és a gyermek elszigeteltsége is csökkenhet azáltal, hogy pl. online támogató csoportokat találnak.
Állítsd helyre az irányítást
A cél az, hogy a gyermek számára megküzdési mechanizmusokat mutass meg, azért, hogy elkerülje a szorongást vagy zaklatást, amelyek befolyásolhatják az iskolai teljesítményét is.
Ismerd fel az érzékeny pillanatokat
Bármennyire is megpróbál a gyerek megbirkózni az iskolában a nehézségekkel, bizonyos tevékenységek vagy helyzetek nehezek lehetnek számára. Keressetek iskolán kívüli új elfoglaltságot, akár az otthonotoktól távolabb, akár idősebb gyerekekkel, ez segíthet abban, hogy a gyermek kevésbé érezze magát kitaszítottnak.
(via)
Kapcsolódó cikkek
