Hangzott már el a szádból, hogy „Oké, akkor most egy hétig nincs tabletezés!!!”? Vagy: „Addig nem kapod vissza a telefonodat, amíg meg nem tanulsz normálisan viselkedni!” Vagy valami hasonló, amiben tiltás, fenyegetőzés és valamilyen kütyü szerepel? Ha azon ügyes szülők közé tartozol, akiknél ilyen sosem fordul elő, akkor most veregesd meg a válladat. Nagy eséllyel azonban a másik táborba tartozol – ahogy a szülők nagy része. És nem kell ostoroznod magad az önkéntelenül jövő fegyelmezési módszered miatt. Azt azonban nem árt tudnod, hogy nem kifejezetten hatékony választás a célod eléréséhez, vagyis a gyerek együttműködésének megszerzéséhez.
Ilyen a jó fegyelmezés
Az Institute of Child Psychology szakértői szerint 3 kritériumnak kell teljesülnie ahhoz, hogy egy fegyelmezési módszerrel valóban jó eredményt érhessünk el: legyen a viselkedéshez kapcsolódó, méltányos és a gyereket tiszteletben tartó. Lássuk, mennyire valósul meg mindez a kütyümegvonás esetén:
- Ha minden fegyelmezési helyzetben a kütyületiltással fenyegetőzünk, a dolog hamar erejét veszti
- Gyakran ennek a fenyegetésnek nincs köze a gyerek aktuális viselkedéséhez, ezért nem igazán tud tanulni belőle
- És ahogy veszít a módszer a hatékonyságából, a szülők úgy növelik a tiltás időtartamát, ezzel akarva növelni a fenyegetés erejét, és emiatt indokolatlan mértékű büntetést kiszabva
- Egy önkéntelen reakció, aminek pusztán az a célja, hogy a gyerek rosszul érezze magát, és ami valójában kapcsolatromboló hatású
A legfontosabb ok, amiért hatástalan
Pontosan tudod, hogy a telefon, a tablet, a játékkonzol a gyereked számára fontos dolog – pont ezért fenyegeted azzal, hogy eltiltod tőle. Gyorsan, automatikusan mondasz valamit, amivel azt akarod elérni, hogy érezze magát rosszul – miközben valójában azt szeretnéd, hogy azt érezze át és értse meg, mi volt a helytelen abban, ahogy viselkedett. Azzal azonban, hogy a helyzethez gyakran egyáltalán nem kapcsolódóan a számára fontos eszközt veszed elő fegyelmezésül, belőle is egy automatikus reakciót, dühöt, haragot, értetlenséget váltasz ki. Ami megnehezíti, vagy sokszor lehetetlenné is teszi, hogy tanuljon az adott helyzetből, felismerje, hol hibázott, mit lehetne jobban csinálni, mivel bántott meg téged vagy hol ment félre az egész szituáció.
Nem teremtesz lehetőséget a párbeszédre, az átgondolásra, a közös gondolkodásra, a perspektívaváltásra – azzal, hogy gondolkodás nélkül az e-eszközével, pontosabban annak elkobzásával fenyegeted, leállítod azokat a folyamatokat, amelyek előre vihetnék a helyzetet
Ráadásul simán lehet, hogy a gyerek megtalálja a módját, hogy átrázzon: játszik egy másik eszközről, rácsatlakozik másik hálózatra, netezik a suliban vagy haveroknál. És az átverés megint ok lesz egy újabb, még szigorúbb büntetésre.
Lehet jól büntetni?
Ha úgy érzed, hogy erre van szükség, akkor az alábbi dolgokat vedd figyelembe:
- Ne reagálj első dühből. De tényleg. Higgadj le, és utána térjetek vissza rá.
- Gondold át, mi a célod a büntetéssel. Amit választasz, az valóban célravezető? Kapcsolódik ahhoz, ami miatt a gyerek a büntetést kapja?
- Figyelj rá, hogy ne ess túlzásba: legyen arányban a büntetés a tett súlyával, de ne gondold, hogy minél durvábbat találsz ki, annál hatásosabb. Nem az.
- Ne a büntetés legyen a cél. Hanem az, hogy kitaláld, hogyan tanulhatna a gyerek a helyzetből.
- Ne a megmondó akarj lenni, hanem a segítő. Rengeteget számít, ha nem ellenségesen, hanem támogatóan állsz a helyzethez.
- Beszéljetek róla: mondd el, mi volt a gond, és miért ezt a büntetést választottad. És eközben akkor is maradj higgadt, ha a gyerek nem az.
Forrás: Institute of Child Psychology
Kapcsolódó cikkek
