Néha az iránymutatásaink negatív interakciók lehetnek, és a kutatások szerint az egészséges, boldog kapcsolat fenntartásához egy negatív interakciót csak öt pozitívval lehet kiegyensúlyozni. Ha nincs meg a megfelelő pozitív interakció, akkor a gyerekek még ellenállóbbak lehetnek a kérésekkel, szabályokkal szemben.
Azonban van néhány egyszerű, mindennapi szokás, amelyek segíthetnek, hogy még közelebb kerüljünk gyermekeinkhez, és még jobb legyen a kapcsolatunk. Ez a 21 dolog segít abban, hogy még szorosabb legyen a kapcsolatunk:
- Ölelgessük meg a gyermekünket, legalább 5 percen át, amikor felébredt.
- A reggeli után szánjunk egy-két extra percet arra, hogy minden gyermekünk elmondhassa, mit vár a mai napjától, és mi lesz az, amit igazán élvezni fog benne.
- Ahelyett, hogy a reggel folyamatosan kiabálásból állna, mert a gyermekünk nem végzi a reggeli rutint, úgy, ahogy mi szeretnénk, készítsünk egy rajzos diagrammot, amit kifüggesztünk egy jól látható helyre, hogy a kicsi az ábrák alapján tudjon végighaladni a dolgokon.
- Írjunk egy kedves üzenetet, vagy rajzoljunk egy képet, amit az uzsonnás dobozba csúsztathatunk indulás előtt.
- Amikor a gyerek arra panaszkodik, hogy nem szeret óvodába/iskolába menni, mondjuk azt neki, hogy halljuk, amit mondd, és tudjuk, hogy ma sokkal szívesebben maradna otthon.
- Fogjuk egymás kezét az óvodába/iskolába való séta közben, vagy énekeljünk vidám dalokat közösen az autóban.
- Mielőtt elbúcsúzunk a gyermekünktől, öleljük meg, és mondjuk el neki, hogy alig várjuk, hogy ismét találkozzunk délután. Ahelyett, hogy azt mondjuk neki, hogy legyen jó, búcsúzzunk azzal, hogy érezze jól magát, legyen szép napja.
- Munka közben találjunk öt percet, amikor becsukjuk a szemünket, és átgondoljuk, mi az, amit feltétlenül meg kell még ma tennünk, és mi az, ami ráér holnapig. Így be tudjuk fejezni az összes fontos dolgot, és munka után nyugodtan kikapcsolhatjuk a munkahelyi telefont. Így este csak a családra tudunk majd koncentrálni.
- Amikor hazafele megyünk a gyerekkel az óvodából, iskolából, beszéljük meg vele, mi volt a nap legjobb és legrosszabb része.
- Ha több gyermekünk van, és ők összevesznek egymással, igyekezzünk megtartani a humorérzékünket, meghallgatni mindkét fél álláspontját, majd ahelyett, hogy oldalt választanánk, igyekezzünk segíteni őket egy mindenkinek kedvező helyzet kialakításában.
- Ha a gyerek kiborul, és azért sírja el magát, mert rosszul vágtuk le a szendvics szélét, ne az legyen a stratégia, hogy készítünk egy új szendvicset. Ezek a hisztik, kiborulások sokkal inkább a stressz miatt vannak, ezért inkább öleljük meg, támogassuk, segítsünk, hogy biztonságban érezhesse magát, és el tudja mondani, mi bántja. Így sokkal jobb lesz az esténk.
- Bíztassuk a gyermekünket, amikor a házi feladatát csinálja, vagy tanul a másnapi dolgozatra, és erősítsük meg benne, hogy sikeresen veszi majd az akadályt.
- Nevessünk a gyerekek viccein!
- Nem számít, mit mond a gyerek, legyünk vele empatikusak. Azok a dolgok, amiket felfokozott állapotban tesz, lehet, hogy korlátozásra szorulnak, de fontos, hogy tudja, hogy az érzések, amiket érez, mind helyénvalóak.
- Töltsünk el minden egyes gyerekünkkel negyed órát, amikor csak rá figyelünk, kettesben vagyunk. Ilyenkor hallgassuk meg, és csak szeressük őt feltétel nélkül. Ha ez mindennapos szokássá válik, az már önmagában erősítheti a kapcsolatot vele.
- Vacsora közben tegyünk fel egy érdekes kérdést, és hagyjunk időt minden családtagnak, hogy megválaszolhassa a maga módján, miközben mindenki meghallgatja a véleményét.
- Az esti fürdés előtt tartsunk egy rövid, közös párnacsatát.
- Igyekezzünk akkor is humorunknál maradni ahelyett, hogy kiabálunk, mikor nem akarja a gyermek abbahagyni a játékot lefekvés előtt.
- Ha már bemászott az ágyba, hallgassuk meg az összes történetét a napjáról, ami még benne maradt, legyen akármilyen hosszú is, anélkül, hogy túlzottan izgatottak lennénk emiatt, vagy vitatkozásba bonyolódnánk vele.
- Ha esetleg idegesek vagyunk amiatt, hogy nem akar elaludni, ezt vegyük észre magunkon, és nyugodjunk meg. Gondoljunk arra, mennyire szeretjük – ez segít újra kapcsolódni.
- Feküdjünk a gyerekkel néhány percig a sötétben, mielőtt mi is lefeküdnénk, vagy az esti teendőkbe fognánk, bújjunk oda hozzá, és beszélgessünk egy kicsit. Ezzel emlékeztetjük magunkat arra, milyen szerencsések vagyunk őmiatta, a gyermekünk pedig azt érezheti, hogy minden rendben van.
Időigényesek ezek a dolgok? Bizonyára! Minden nap nem tudjuk az összeset végigcsinálni minden gyermekkel, de szépen lassan belejöhetünk. Azután pedig látjuk, hogy mégsem vesz el tőlünk annyi időt, viszont sokkal jobbá teszik a napunkat.
Kapcsolódó írásaink: