“A járda szélén állj meg!” Rendszerint kézen fogva sétálunk, ám ekkor is mondjuk el hangosan: itt megállunk, körülnézünk, és csak azután megyünk át. Amikor már kézfogás nélkül megy, győződjünk meg arról, hogy valóban megáll-e a járdaszélen. Haladjunk szorosan mögötte, hogy szükség esetén időben visszatarthassuk.
“Csak zöldnél megyünk át.” Átkelésnél hívjuk fel a kisgyerek figyelmét a közlekedési lámpára: na, milyen színt mutat? Mikor mehetünk át? Mit mutat olyankor a keresztben haladó autósoknak? Sokszor meg kell ezt figyelnie, amíg megérti: hol az egyik irányból, hol a másik irányból halad a forgalom, mindenki kivárja az idejét. Kivételes esetben se menjünk át pirosnál, mert így viszonylagossá, felülbírálhatóvá válik a gyerek szemében a lámpa jelzése. Adott esetben ő is megpróbálkozik majd vele, ám ő nem tudja még jól megítélni a kivételes eseteket.
“Álló jármű mögül ne lépj ki!” Iskoláskor előtt nem bízhatunk a gyerekek önállóságában. Ám ha helyesen közlekedünk velük együtt, és hangosan tudatosítjuk a szabályokat, remélhetjük, hogy begyakorolják, és be is tartják őket. Lehetőleg lámpánál, zebránál keljünk át, de soha ne a parkoló autók közül vagy a megállóban várakozó tömegközlekedési eszköz mögül lépjünk elő.
Mindig kocsival?
Ha lehetőségük van rá, az anyukák sokszor elkényelmesednek, babakocsi helyett inkább autóba pakolják a gyereket. Mielőtt egészen elfeledkezünk a természetes életmódról, gondolkodjunk el néhány dolgon.
– A légszennyeződés a kisgyerekek számára még károsabb. Ha magunk is részt veszünk a mérgező gázok termelésében, ez azt jelenti, hogy közvetve károsítjuk gyermekünk egészségét. Valójában a kelleténél is gyakrabban ülünk autóba.
– Példánkkal azt sugalljuk, hogy autó nélkül sehova sem lehet eljutni. A gyerek később is igényelni fogja a fuvarozást az önálló közlekedés helyett, felnőttként pedig magától értetődően beáll a légszennyezők közé.
– Autóban ülve nem lehet megtanulni a gyalogos közlekedés szabályait. A gyerekeket érintő közlekedési balesetek egy része megelőzhető lenne, ha ismernék és betartanák a rájuk vonatkozó közlekedési szabályokat, nagyobb gyakorlatuk lenne a biztonságos közlekedésben.
Mielőtt kocsiba vágnánk magunkat, gondoljuk meg, nem juthatunk-e el úti célunkhoz tömegközlekedéssel, kerékpárral, gyalogosan. A kisgyerekek sokat tanulnak egy-egy séta, buszozás, villamosozás során. Magyarázzuk el, miért állunk meg a járda szélén, figyeljük együtt a lámpát. Az utcán számos olyan élmény éri, ami az autóban ülve csak elsuhanna mellette.
Ésszerűen felpakolva
Ha nagyobbik gyerekünk legfeljebb két év körüli, amikor megérkezik a kistestvér, minden találékonyságunkat be kell vetnünk, hogy kimozdulhassunk velük. Ha kisgyerekünket eddig babakocsiban toltuk ki a játszótérre, erre ezután is igényt tart. Hordozóban ugyan vihetjük még néhány hónapig a kisbabát, ám ahogy nehezebb lesz, már nem fogjuk elbírni.
Lehet, hogy a nagyobbik közben megtanul szépen gyalogolni a babakocsi mellett. Megkönnyíti ezt a helyzetet a testvérfellépő, ha babakocsinkra szerelhető ilyen. A mélykocsira rátehető testvérülés is praktikus megoldás, ám vigyázzunk, a kétszeresen terhelt kocsival nehezebb manőverezni, könnyen felborulhat. Ha nincs messze a játszótér, és nagyobbik gyerekünk úgysem ül hosszasan nyugodtan a babakocsiban, hadd sétáljon odafelé a maga lábán, a hazafelé vezető utat háti hordozóba ültetve gyorsan megtehetjük vele – ez esetben a kisbaba fekszik a kocsiban.
Lehet, hogy egy testvérbabakocsi lenne a legkényelmesebb megoldás mindhármunk számára. Így azt a sok apróságot is könnyebben bepakolhatjuk, amire a játszótéren szükségünk van.
Kapcsolódó cikkek:
– Játszva is közlekedj biztonságosan!
– Közlekedni babakocsival – kihívás vagy élmény?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
