Nagyon fontos a dicséret és a módja is
Amikor a babánk még olyan csöpp, hogy először ül vagy áll egyedül, minden kis lépését diadalittas örömmel kísérjük, épp csak a fanfárok nem szólalnak meg: igen, ez a kisember erre is képes, vigyázz, világ, jövünk! Szinte az egész napunk “Jaj, de ügyes vagy!” jellegű mondatok között telik.
Aztán telnek a hónapok – évek -, és a diadal, bár sokszor velünk marad, valahogy veszít a jelentőségéből. Egyre több dolgot várunk el, néha olyasmiket is, amiket, ha jobban végiggondoljuk, talán belátjuk, hogy nem is kellene elvárnunk. Az ügyes jelző mellé néha jön egy-egy ügyetlen, konok, erőszakos, hisztis jelző is.
Hogyan lehet jól dicsérni?
A dicséret nagyon fontos építőeleme a gyerekek önbizalmának, önértékelésének. Rögtön hozzá is teszem, hogy a kimondott szavak majdnem olyan hangsúlyosak, mint azok, amelyeket csak magadban mondasz ki. A dicséret hihetetlen erőt és tartást ad a gyereknek, ám ezek a tartóoszlopok is megrogyhatnak, ha a dicséretünk csak jelzőket használ. Ügyes, szép, jó, nagyszerű, legjobb – Mi a baj ezekkel a dicséretekkel?A dicséret ebben a formában is működőképes, azonban ha folyamatosan jelzőket használunk, tulajdonságokat adunk neki, amelyeket meg is tudunk változtatni. Amit egyszer adtunk, máskor visszavehetjük. Ügyes – amikor egyedül elpakolja a játékait, de ügyetlen – amikor aznap harmadjára önti ki a vizet a poharából. Jó kislány – amikor odaadja a babáját a szomszéd kislánynak, hogy ő is játszhasson vele, de rossz – amikor nem akar hazajönni a fagyizóból. Az egyik jelző kioltja a másikat, és ha a szüleitől is ellentétes jelzéseket kap saját személyiségéről, hogyan tudna eligazodni rajtuk?Felnőttkorban ez már egyszerűbb, hiszen van egy kialakult énképünk, de a gyerekünk belőlünk építi fel önmagát: “szóval ilyen vagyok én!” Adjunk neki stabil alapokat és biztosan álló talapzatot az építkezéshez!
Mi az a leíró dicséret?
A jelzőket használó – minősítő – dicséret helyett inkább írjuk le azt, amit látunk vagy érzünk az adott dologgal kapcsolatban.Amikor például megkérdezi, hogy milyen az a gyurmacsiga, amit az oviban csinált – mondhatod neki, hogy gyönyörű, és soha életedben nem láttál szebbet (és könnyen lehet, hogy komolyan is gondolod). Ha azonban azt nézed, hogy számára mi lehet a legjobb dicséret, akkor elmondhatod neki, hogy különösen az tetszik benne, hogy a csigaház nem egyszínű, hanem sárgából és kékből lett összegyúrva.Most megkérdezheted, hogy mi a különbség. Meg hogy ebben aztán mi a különleges dicséret. Ha leírod, amit látsz (kék és sárga csigaház) és/vagy amit érzel (különösen az tetszik), akkor bizonyságot teszel arról, hogy valóban megfigyelted azt a gyurmafigurát. A “gyönyörű” általános, és akkor is elmondhatod, ha még csak rá sem pillantottál. A figyelem és ennek visszajelzése a valódi ajándék számára.Különleges bónusz, hogy ezek hatására a gyerkőc saját magát tudja megdicsérni: szép színes csigaházat tudok készíteni!Második bónusz, hogy az így megdicsért cselekedetet hosszasan fogja ismételni a gyereked! Lássunk erre néhány példát.Az egyik első csoportunkban egy édesanya arról mesélt, hogyan dicsérte meg leíróan a kisfia kézenállását: kiemelte, hogy milyen egyenesen tartja a lábait. A kisfiú olyan lelkes lett, hogy nem is akarta abbahagyni a kézenállást.Egy másik csoportban az anya a reggeli kávét behozó gyerekét dicsérte meg ezzel a módszerrel, a hatás nem maradt el, utolsó hírünk az volt, hogy azóta reggel 4.50-kor ezzel ébresztette az anyukáját, napokon keresztül.Mondták már, hogy amikor megismertettük a dicséretnek ezzel a módjával a családokat, nem szóltunk, hogy ilyen mellékhatásai lehetnek. Akkor most időben szólok: amit így dicsérsz meg, azt még néhányszor végig kell nézned, meg kell hallgatnod, és jó esetben örömmel tölt majd el, hogy így történt.Mindez szép és jó, és valóban remek lehetőség a gyermeki önbizalom építésében. Én mégis azt gondolom, hogy a valódi értéke az élményben rejlik. Nem jelzőket raktároz így el, hanem érzéseket és élményeket, amelyek nem törölhetőek el egy ellentétes előjelű jelzővel. Az érzést, amikor a következő gyurmacsigát készíti – ezúttal narancsból és zöldből -, és elképzeli, hogy anya majd ezt is jól megnézi magának; az élményt, amikor látja, hogy anya valóban megnézi, és ezúttal valami mást emel ki belőle.Azt, hogy képes volt valami egyedit létrehozni, képes volt anyának örömet szerezni, továbbmegyek: képes rendet teremteni a rendetlenségben, mosolyt csalni a síró kistesó arcára azzal, hogy odaadja a játékot, amit ő még nem ér el, hatással van a külvilágra, és visszajelzéseket kap. Ezt senki és semmi nem veheti el tőle.Ezek lesznek az igazi építőkövek az önbizalma tartóoszlopaiban. Ha évekkel később kétségei is támadnának önmagával és a képességeivel kapcsolatban, lehetősége lesz arra, hogy felelevenítse ezeket az emlékeket, tudva, hogy amire egyszer már képes volt, arra ismét képes lehet. Mert mindaz, ami kell hozzá, ott van, ahol akkor: benne, és ezt senki nem veheti el tőle.
Még több hasznos tippet, jó ötletet itt olvashatsz, katt!Ezeket is olvasd el gyermeknevelés témában:
- 7 tipp a gyerek szociális érzékenységének fejlesztésére
- Hibák, amelyekbe gyakran beleesnek az ovisok szülei
- Dicsérd meg!
Kapcsolódó cikkek
