A helyzet nem betegség, de odafordulást, törődést igényel. És ha mindent meg szeretnénk tenni leendő utódunk teljes egészségéért, akkor a gondoskodást még a fogamzás előtt meg kell kezdenünk.
A gondoskodás alapja a várandósság megtervezése. Az utódok vállalásának tudatos tervezése nemcsak a nem kívánt terhességek megelőzése érdekében fontos, de a kívánt fogamzások optimális környezetének megteremtése céljából is kiemelkedő jelentőségű.
Érzékeny időpont
A méhen belül fejlődő magzatnak a legkritikusabb periódus a másállapot első néhány hete. Amennyiben a fogamzás “váratlanul”, nem tervezetten következett be, a nő csak több-kevesebb késéssel vesz tudomást terhességéről, miközben a fejlődő embrió legérzékenyebb periódusában védtelen lesz.
Optimális családtervezés alatt a fogamzás körüli időszak felügyeletét értjük. Célunk a koraterhességi ártó tényezők kivédése: a dohányzás, az alkohol, a diagnosztikus röntgensugárzás, esetleges károsító gyógyszerek szedésének mellőzése, a megfelelő vitaminellátottság biztosítása, a szülők egészségi állapotának ellenőrzése, szükség esetén kezelése.
Genetikai vizsgálatokra másállapot vállalása előtt csak ritkán van szükség, ezek jelentősége a terhesség alatt kiemelkedő.
Jelek
A másállapot felismerésének általában első jele a havi vérzés kimaradása. Fontos azonban megjegyezni: sokszor tapasztaljuk, hogy másállapot mellett is előfordulhat több-kevesebb menstruációszerű vérezgetés. Lényeges tehát, hogy a nők ismerjék saját ciklusukat, tudják: hány napig szokott tartani, milyen erősségű szokott lenni az egyes napokon, és a szokásostól eltérő jellegű vérzés esetén, különösen, ha egyéb terhességi gyanújeleket is észlelnek, gondolni kell a várandósságra. Az állapot felismerésében azonban egyéb jelek is segítik a nőket: ezek előfordulása, intenzitása egyénenként változó.
A legfontosabb tünetek: az émelygés, és főleg a reggeli hányás, hányinger, egyes ételek megkívánása, más ételektől való undor, gyakorta aluszékonyság, fáradtságérzés, mellfeszülés, hangulati labilitás. Ezek megléte esetén még vérzéskimaradás nélkül is célszerű terhességi teszt elvégzése.
A közforgalomban – gyógyszertárakban, drogériákban – kapható terhességi tesztek a koraterhességben kialakuló hormonális változások kimutatásán alapszanak. Megbízhatóságuk kiváló, érzékenységük pedig gyakorta vetekszik a finomabb diagnosztikai módszerekével.
Mikor teszteljünk?
E teszteket legkorábban a vérzéskimaradást követő 5-6 nap múlva célszerű elvégezni, illetve a korábban említett koraterhességi gyanújelek megléte esetén még vérzéskimaradás nélkül is. A tesztek a hormonális változást a vizeletből állapítják meg, s bár használati utasításuk többnyire nem írja elő a reggeli első vizelet használatát, az érzékenység növelése céljából célszerű így tenni. Lényeges hangsúlyozni: a teszt egy biokémiai vizsgálat, melynek hibaszázaléka van, mind pozitív, mind negatív irányban. Így tehát a várandósság megállapításának, illetve kizárásának soha nem lehet kizárólagos eszköze, terhesség gyanúja esetén szülész-nőgyógyász felkeresése javasolt.
Segít az ultrahang
Az orvosi felismerés történhet bimanuális (kétkezi) nőgyógyászati vizsgálattal, illetve ultrahang segítségével. A kétkezi vizsgálat a terhes méh nagyságának és konzisztenciája megváltozásának felismerésén nyugszik, így hibalehetősége – bár természetesen ez függvénye az orvos rutinjának, tapasztalatának is – jelentős. Téves pozitív diagnózist jelenthet a méh jóindulatú izomdaganata, a mióma, illetve a gyulladás vagy egyéb kóros állapot miatt megnagyobbodott méh tapintása. A terhesség biztos diagnózisát napjainkban ultrahangvizsgálattal állítjuk fel: a vizsgálat során a másállapot egyértelműen észlelhető.
Gondozás
Bár a terhesség nem betegség, orvosi felügyelete a terhesgondozás sikeres kimenetelének egyik záloga. Terhesgondozáson az állapot szakmai felügyeletét értjük: szándékosan nem írtam orvosi felügyeletet, a terhesség gondozása ugyanis csapatmunka.
Ha a terhesség alacsony kockázatú, akkor a terhesgondozást szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő végezheti, míg a magas rizikójú terhességeknél kizárólag szakorvos. Magas rizikót jelent többek között az anya kora: ha 40 éves kor feletti vagy 18 évesnél fiatalabb, de számos más esetben is csak az orvosi gondozás jöhet csak szóba a protokoll szerint (pl. betegség esetén).
A gondozásba is bevont szülésznők önállóan végezhetik a magzati szívműködés vizsgálatát, a tapintásos vizsgálatokat, valamint a vizelet-, vérnyomás- és vércukorvizsgálatokat. A gondozást végző csapat tagjai:
- a szülész-nőgyógyász, aki az orvosi felügyeleten túl összehangolja a többi szereplő feladatát,
- a védőnő, aki állandó kapcsolatban marad a várandóssal, gyakorlati problémáira praktikus válaszokat ad, egyszerűbb, bár a terhesgondozásban igen lényeges vizsgálatokat végez (pl. vérnyomásmérés, vizelet-ellenőrzés),
- a gyógytornász, aki a terhestornát vezeti,
- a dietetikus, aki tanácsaival a másállapot alatti egészséges táplálkozást lehetővé teszi, illetve szükség esetén megfelelő diétát állít be,
- a belgyógyász, aki a várandósság alatti belgyógyászati kórállapotok kezelését végzi,
- valamint a szülésznő, aki megismerteti a leendő anyukát a szülőszoba életével, működésével.
Az orvos legfontosabb feladata a szükséges vizsgálatok elvégzése. A másállapot legelején a rutin nőgyógyászati vizsgálaton túl rákszűrés, valamint kiterjesztett laborvizsgálatok szükségesek.
Hasi, illetve hüvelyi ultrahang
A terhesgondozás és a méhen belül fejlődő magzat állapotának megismerése szempontjából a legfontosabb eszköz napjainkban az ultrahangvizsgálat. A vizsgálathoz szükséges vizsgálófejek alapján kétféle vizsgálóeljárás használatos a szülészetben: amennyiben a beteg hasán keresztül vizsgálunk, úgy hasi, míg ha a vizsgálófejet a hüvelybe vezetjük, úgy hüvelyi ultrahangvizsgálatról beszélünk.
Hasi vizsgálatot általában a terhesség középső harmadától kezdve végzünk, míg a hüvelyi ultrahangvizsgálatokra leggyakrabban a koraterhességi, illetve a nőgyógyászati eltérések kivizsgálásakor kerül sor.
A hüvelyi vizsgálat előnye, hogy a kismedencei szervek könnyebben, pontosabban vizsgálhatók, és a vizsgálathoz nem szükséges telt hólyag. A hasi vizsgálat során a kismedencéből már kiemelkedett terhes méh és magzat vizsgálata válik lehetővé.
Egy panaszmentesen viselt állapot során négy ultrahangvizsgálat szükséges. Az elsőt hüvelyi úton végezzük a terhesség 8-12. hetében. Célunk az állapot méhen belüli voltának biztos igazolása, a magzatok számának megállapítása, a kor pontos kiszámítása, valamint egyes fejlődési rendellenességek kimutatása. A második vizsgálatot a 18. héten végezzük, már hasi úton. Ekkor a magzat esetleges fejlődési rendellenességeinek felismerésére törekszünk.
A 37 év feletti kismamáknak kötelező genetikai vizsgálaton kell részt venni a 11-13.héten.
Az ultrahangszűrések során a veleszületett rendellenességek mintegy 75 százalékát deríthetjük ki. A harmadik vizsgálat a 28. héten történik. Ekkor a magzat megfelelő fejlődésének nyomon követése, illetve egyes később észlelhető rendellenességek kiszűrése a cél. Az utolsó vizsgálatot a legvégén, a 38. héten végezzük: célunk a magzat méhen belüli helyzetének, várható súlyának meghatározása, illetve a lepény és a magzatvíz vizsgálata.
Speciális ultrahangvizsgálatok során a magzati szív működését, a szív nagyereinek lefutását, illetve a magzat keringését vizsgálhatjuk, ezáltal igen megbízható információt nyerünk a magzat méhen belüli állapotáról.
Érvek és ellenérvek
Az elmúlt években felmerült az ultrahangvizsgálatok lehetséges ártalmairól néhány – mint utóbb kiderült: megalapozatlan – vélemény. Való igaz: az ultrahangnak létezik szövetkárosító hatása. Ugyanakkor biztosan állíthatjuk, hogy a szülészetben alkalmazott ultrahangkészülékek által kibocsátott ultrahang energiája még hosszantartó, gyakran ismételt vizsgálatok esetén sem elégséges semmilyen szöveti ártalom létrehozására. Mindazonáltal az ultrahangvizsgálatot – mint minden humán vizsgálatot – csak indokolt esetben szabad végezni.
Kapcsolódó cikkeink:
IX.évf./4.sz.
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
