Hasznos ajándék?
Mózes első könyvének harmadik részében azt találjuk, hogy a nőnek fájdalommal kell szülnie. Vajon valóban büntetés volna a fájdalom? Minden nép leányai között vannak nem is kevesen, akik fájdalom nélkül szülnek.
A nyugati népek asszonyainak 7-14 százaléka ad életet kínok nélkül. Ki ne irigyelné őket, hiszen a fájdalom ma az elkerülendő, s elkerülhető élmények közé tartozik. Bár tudjuk, a fájdalomnak fontos feladatai is vannak; informál, véd, irányít – szüléskor is. Nélküle az élet nem lenne teljes. Sok nép, így az amerikai őslakos indián törzsek nagy becsben tartják a szülési fájdalmakat, áldásként, ajándékként tekintenek rá. Az equadori őslakosok sem kérdőjelezik meg létjogosultságát.
Számtalan gyógynövényt bevetnek a szülés megkönnyítésére, fájdalomcsillapításra használt azonban nincs köztük. Az akupunktúrás fájdalomcsillapítás mesterei, a kínaiak sem alkalmazzák módszerüket szüléskor, mert tudják, nem jó beavatkozni egy ennyire bonyolult, ráadásul teljesen egészséges folyamatba.
Európában egészen a XVI. századig halálbüntetés járt a szüléskori fájdalomcsillapításért, a Teremtés könyvéből említett részlet akkori értelmezése alapján ugyanis a büntetéssel szembe kellett néznie a nőnek. Grantly Dick-Read, angol szülész alaposabban tanulmányozta a Teremtés könyvének szövegét, s arra jutott, hogy a fájdalomnak fordított, héber “etzev” szó inkább fáradtságot, fárasztó munkát, megkínlódást jelent. Az biztos, a szülés nem egyszerű. Vajon miért jár egy természetes és alapvetően örömteli folyamat ilyen sok kellemetlenséggel, fájdalommal?
Mi fájhat?
Szüléskor fájhat a has, a csípők, az ülep, a fájdalom kisugározhat a combokba. Lehet görcsös, éles, lüktető, nyomáshoz hasonló. A fájdalom keletkezéséhez a testet érő, helyileg jelentkező behatás és az idegrendszer – az agy – is szükséges. A szülési fájdalmaknak csak egy része adódik a résztvevő szerveket érő megterhelésből, sérülésekből, vérellátási zavarokból.
Fájhatnak kicsiny repedések a méhszájon, a medencére nehezedő nyomások, a méhet rögzítő szalagok, a petevezetők, fájhat a húgyutak nyúlása, a medencealap és a hüvely tágulása. Ezek tehát helyi hatások, miközben maga a méhösszehúzódás önmagában nem fájdalmas. Nem keletkezik tényleges fájdalom a gerincvelő és az agy különböző területeinek közreműködése nélkül. Az idegrendszer továbbítja a fájdalomingert, majd beállítja és ellenőrzi a fájdalomküszöböt, összekapcsolja a test többi működésével.
Az egyéni fájdalomérzetet, a fájdalom erősségét és a fájdalomküszöböt számos más, nem testi tényező is befolyásolhatja: félelmek, tapasztalatok, előítéletek, társadalmi tradíciók, hibás vagy helyes önértékelési gondolatok. Ezzel is magyarázható, hogy nem mindenki érzi kellemetlennek a szülés “fájdalmát”, miután normálisan csupán kisebb sérüléseket, erőlködést jelez, s a legritkább esetben vall igazi, komoly sérülésre. A szülő asszony testét elmés hormonális szabályzórendszer védi, melynek egyik főszereplője az oxitocin.
Fájdalomhormon…
Az oxitocin hormon a hipotalamuszban termelődik, és a hipofízis hátsó lebenyében tárolódik. Innen különböző ingerek hatására reflexszerű reakció nyomán kerül a vérkeringésbe. Ilyen ingerek a nemi szervek ingerlése, a tágulásokat kísérő fájások szüléskor, valamint az újszülött szopásakor az emlőket érő szívóhatás.
A terhesség alatt a méhizomzat nem érzékeny az oxitocinra, de szülés előtt érzékenysége megnő. A hormont egy oxitocináz enzim bontja le, és hatástalanítja, amit a méhlepény is sokáig termel, hogy megvédje a babát az idő előtti méhösszehúzódásoktól, vetéléstől, koraszüléstől. E hormon határozza meg, és szabályozza a méh összehúzódásait. 1953-ban izolálták először, és utána, az 50-es évektől kezdték használni szülések során. A szülés segítésére szintetikusan előállított oxitocint adnak.
A hormon először is simaizom-összehúzó hatásáról ismert. A méhizomzatban lévő oxitocin-receptor molekulákhoz kötődik, s úgy váltja ki az összehúzódásokat. Szüléskor e receptorok száma megnövekszik, ezért lesz a méh érzékenyebb a hormonhatásra, és ezért megy minden gyorsabban többedik szülésnél: a méh jobban reagál az oxitocinra.
A rendszeres méhösszehúzódásokhoz rendszeres ingerre van szükség, hogy állandóan emelkedő mértékben termelődjék az oxitocin. Ezen ingerek a fájások, melyek egyfajta stresszes állapotot okoznak a nőnél, ami időről időre úgynevezett katekolaminok (aminosavszármazékok, idegi hírvivő molekulák, illetve hormonszerű anyagok, két ismertebb képviselőjük a noradrenalin és az adrenalin) ritmikus termelődését eredményezi, és ezek végül endorfinok, természetes fájdalomcsillapító hormonok termelődését váltják ki. Vagyis a szervezetnek szüksége van fájdalomingerekre az izomösszehúzódásokhoz, de ezt azonnal csillapítja is endorfinokkal.
Az endorfinok a szülés folyamán a magzatvízben is megsokasodnak, tehát az anyai hormonok a baba fájdalmait is enyhítik, miközben átnyomakodik a szűk szülőcsatornán.
Az oxitocin hatására jelentkező méhösszehúzódások szükségesek a méhlepény megszüléséhez is, az emlőben pedig a tejbelövelléshez és folyamatos tejtermeléshez. Szülés után a méh visszafejlődésében van szerepe, valamint a szoptatásban.
…vagy fájdalomcsillapító szeretethormon
Az oxitocin nem csak a szüléskor fontos. Érdekes módon szeretetkapcsolataink ápolásakor is megmutatkozik hatása szervezetünkben. Közös evéskor éppúgy emelkedik szintje, ahogy szeretkezéskor, amikor az orgazmust önkéntelen méhösszehúzódások kísérik. Nem tévedhetünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a harmonikus párkapcsolat, és ezen belül a szeretkezések is segítik a méh felkészülését a szülésre.
Mégis kevesen tartják számon az anyai viselkedés kialakításában játszott szerepét. Az agyi receptorokhoz kötődve az anyai kötődés és szeretet kialakításának feltétele. Odent, francia szülészorvos hívja fel rá a figyelmet, hogy a szintetikus oxitocin kevésbé jut el az agyi receptorokhoz, így az anyai viselkedés, a szeretetkapcsolat kialakítása is csorbát szenvedhet. A magas oxitocinszint emellett csökkenti az agyban az anyai félelmeket, és nyugtató, fájdalomcsillapító hatású. Nem véletlenül a kitoláskor van belőle a legtöbb.
A “fájdalmas” történetnek azonban ezzel nincs vége, hiszen még csillapításáról sem ejtettünk szót. A hormonsztori folytatódik.
Forrás:
Michel Odent: The Scientification of love (A szeretet tudományosítása), 1999., London
Verena Schmid: Der Geburtsschmerz. Bedeutung und natürliche Methoden der Schmerzlinderung (Taschenbuch), 2005., ISBN: 9783830453093Kapcsolódó cikkeink szülési fájás témában:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
