A magas rosttartalmú ételek tartósan kiegyensúlyozzák a vércukorszintet. Gyakori tévhit, hogy nem szabad szénhidrátot fogyasztani, illetve minél kevesebbet eszünk, annál jobb. Erről szó sincs, naponta legalább 150 grammot kell fogyasztani, és lehetőleg olyan élelmiszerekből, amelyek az egészséges táplálkozás feltételeinek is megfelelnek.
A babavárás kilenc hónapja alatt sok tekintetben másként működik szervezetünk. A módosulások hatása részben kellemes, néha azonban nehézségekkel is szembe kell néznünk.
Ha eszünk valamit, az elfogyasztott szénhidrátok hatására mindig nő a vércukorszint. Szénhidrátot nagyon sok ételféleség tartalmaz, például a kenyerek, péksütemények, édességek, tészták, gyümölcsök, tej, tejtermékek, rizs, burgonya. Szervezetünkben a hasnyálmirigy termeli az inzulin hormont, amelynek feladata, hogy a cukrot energia-utánpótlásként a sejtekhez juttassa, és ezáltal csökkentse a vér cukorszintjét. Ha nem termelődik elég inzulin, a vér cukorszintje nem csökken megfelelően. Ezt az állapotot nevezik cukorbetegségnek. A babavárás idején a terhességi hormonok hatására nő az inzulinszükséglet, s ha a hasnyálmirigy nem tud lépést tartani ezzel (a kismamák öt-hét százalékánál), terhességi diabétesz alakul ki. Ez feltétlenül kezelésre szorul, mert a tartósan magas vércukorszint több szempontból is veszélyes.
– Ha az anya vércukorszintje magas, a magzat fokozott inzulintermelésbe kezd, hogy a sok cukrot lebonthassa. A magas inzulinszint eredményezi a szokásosnál erőteljesebb növekedést. Ha nem kezelik a kismamát, akkor a baba az átlagos súlynál jóval nehezebben, négy kiló feletti súllyal születik meg. Ez az anya és a baba számára is növeli a szövődmények és a császármetszés valószínűségét.
– Ilyen esetben gyakoribb a koraszülés, a halva születés, mert a magas vércukorszint és az inzulinhiány a méhlepény ereit, sejtjeit is károsítja. A nagyra nőtt babának az átlagosnál több oxigénre lenne szüksége, ám a károsodott lepény nem tudja kiszolgálni az igényeit, ilyenkor gyakran jelentkezik légzési probléma és hipoglikémia.
Ez utóbbi kifejezés az alacsony vércukorszintre vonatkozik: ez akkor következik be, amikor a baba megszületik, és hirtelen megszűnik a normálisnál több cukrot tartalmazó vér utánpótlása, miközben az inzulinkibocsátás egy ideig még magas. Ez veszélyes az újszülött számára, vércukorszintje vészesen lezuhanhat, az agysejtek nem jutnak táplálékhoz, ez pedig agykárosodáshoz is vezethet. Ha a vércukorértékek egy bizonyos határ alá esnek, azonnal anyatejet, pótlást vagy infúziót kell kapnia a babának.
Terhességi cukorbetegségben szenvedő kismamáknál gyakoribb a hüvelyi és húgyúti fertőzés, toxémia.
Mi micsoda?
Egyes típusú, inzulinfüggő diabétesz mellitusz: általában fény derül rá már a terhesség előtt is, ugyanis a beteg inzulinadagolás nélkül csak rövid ideig élhetne.
Kettes típusú, nem inzulinfüggő diabétesz mellitusz: általában időskori betegség, de előfordul fiatal felnőtteknél is. Ha a terhesség első harmadában fény derül rá, akkor nagy valószínűséggel már régebbi, csak eddig fel nem fedezett betegséggel van dolgunk.
Terhesség alatti cukorbetegség (gesztációs diabétesz): csak a terhesség alatt jellemző, a szülés után rövid időn belül megszűnik, ám az érintett kismamák öt-tíz százalékánál később cukorbetegség alakul ki. A szülés után leghamarabb két-három hónappal érdemes ellenőrző vizsgálatot csináltatni.
Kockázati csoportok
A terhességi cukorbetegség gyakoribb a harminc éven felüli nőknél, azoknál, akik túlsúlyosak, akiknek a családjában már előfordult diabétesz, illetve akiknél az előző terhesség során is jelentkezett ez a probléma.
Ikreket váró kismamáknál ugyan nem törvényszerű, de gyakoribb.
Előfordul az is, hogy a kismama valójában már a babavárás előtt is cukorbeteg volt, és a terhesség hozta felszínre vagy erősítette fel az egyébként észre sem vett tüneteket.
Hogyan veszik észre?
Minden vérvételnél mérik a vércukorszintet is. Körülbelül a terhesség 22-24. hetétől kezdve emelkedik jelentősen az inzulinszükséglet. Ezért a szűrővizsgálatra is ebben az időszakban, leggyakrabban a 25. héten kerül sor.
– Ennek egyik módja a cukorterheléses vizsgálat. Patikában szerezhető be a 75 gramm glükózt tartalmazó csomagocska. Kora reggel, éhgyomorra meg kell inni az ebből készített sűrű cukoroldatot, ezután bizonyos időközönként vérvétel következik. Egyes helyeken a laboratóriumban, vérvétel előtt, a helyszínen adják az oldatot. Ha elfogyasztása után két órával 7,8 mmol/liter vagy magasabb az érték, terhességi cukorbetegségről beszélünk.
– Ha a vérben bármikor, tehát étkezéstől függetlenül 11 mmol/litert vagy efeletti értéket mérnek, igazi cukorbetegségről van szó.
– A cukorterheléses vizsgálatnál valamivel elviselhetőbb és egyszerűbben kivitelezhető módszer a tesztreggeli. Vérvétel előtt egy órával kell elfogyasztani egy zsömlét és két deci tejet. Ez 40 gramm szénhidrátnak felel meg. Ha a vércukorérték 7 mmol/liter felett van, további vizsgálatokra van szükség. A gyakorlatban sokszor ezt a vizsgálatot végezteti el előbb az orvos, és a cukorterhelést csak akkor kéri, ha ennek az eredménye kóros.
A terhesség alatt a vizeletből kimutatott cukornak és acetonnak önmagában nincs jelentősége, ezek nem cukorbetegségre utaló jelek, ugyanis a babavárás idején a vese másként működik, ebből fakad ez a jelenség. Ha az orvos szükségesnek tartja, a 30. hét után megismételtetheti a szűrővizsgálatot, mert előfordulhat, hogy csak ebben az időszakban mutatkoznak a terhességi cukorbetegség első tünetei.
Mi a kezelés és a diéta célja?
Az étrendnek és a néha, egyes kismamáknál szükségessé váló inzulinkezelésnek a normális tartományban kell tartania a vércukorértéket, amely soha nem lehet magasabb 7 mmol/liternél. A hét és tizenegy közé eső értékek azt mutatják, hogy a szervezet nehezen birkózik meg a felvett cukorral. Tizenegy felett már számíthatunk arra, hogy a szülés után is marad a cukorbetegség. A terhesség alatt szigorú elveknek kell érvényesülniük, mert a túlzottan magas vércukorértékek károsíthatják a magzatot. Sokszor már a gyakoribb, de kis mennyiségű étkezés és az étrend megváltoztatása is hatásosnak bizonyul.
Az éhezés nemkívánatos a babavárás idején, a betegség szempontjából pedig kimondottan káros. Ha az étrendi változtatás nem bizonyul elegendőnek, vagy a vércukorértékek ennek ellenére sem javulnak, általában kórházi kezelésre és a vércukor pontos beállítására van szükség, néha az inzulinkezelés sem kerülhető el. A kismama egyszerű kis készülék segítségével maga is rendszeresen ellenőrizheti vércukorértékeit, és ha erről naplót vezet, sokat segít a dietetikusnak a megfelelő diéta beállításában.
Étrendi tanácsok
Az, hogy mennyit szabad enni naponta, a kismama súlyától, alkatától is függ, így van, akinél a napi 1500 kalóriás, van, akinél a 2200 kalóriás a jó választás. Fontos, hogy legalább öt étkezésre kerüljön sor. Nassolási vágyunkat pedig beszéljük meg az orvossal vagy a dietetikussal, mert vannak olyan ételek is, amelyeket nyugodtan elfogyaszthatunk “soron kívül” is.
Fehér lisztből készült pékáruról célszerű áttérni a teljes kiőrlésű gabonából készítettre. Célszerű kerülni az úgynevezett üres kalóriákat, vagyis az olyan ételeket, italokat, amelyek értékes tápanyagot alig tartalmaznak, és voltaképpen csak szénhidráttal látják el a szervezetet. Jó példa erre a szénsavas üdítők és gyümölcsitalok népes családja és az édességek zöme.
Szaktanácsadó:
Dr. Boros Judit
szülész-nőgyógyász
Kapcsolódó cikkeink:
- A terhességi cukorbetegségi korai jelei
- Terhességi cukorbetegség: okok és veszélyek
- A hőmérséklet emelkedésével a terhességi cukorbetegség kockázata is nő
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
