Mikor és miért indítják mesterségesen a szülést?

Mikor és miért indítják mesterségesen a szülést? Elég, ha a szülés megindulása várat magára? Előfordulhat, hogy a magzat vagy az anya állapota indokolja a beavatkozást és a terhesség befejezését? Még manapság sem tudjuk pontosan, hányféle tényező játszik szerepet a szülés megindulásában.

Nyilvánvaló, hogy a méhizomzat rendszeres és erőteljes összehúzódásai szükségesek hozzá, melyek az oxitocin nevű hormon hatására következnek be. A fájásokon kívül a “kivezető kapu” érettsége, azaz a méhnyak helyzete, rövidülése, felpuhulása, a méhszáj tágassága is előfeltétel. Ez utóbbi folyamatokban a prosztaglandin hormon játszik fontos szerepet. Amint az orvostudomány képessé vált e két hormon mesterséges előállítására és alkalmazására, kézenfekvőnek tűnt, hogy ezek segítségével kiszámíthatóvá és irányíthatóvá tegyenek egy amúgy kissé szeszélyes folyamatot, a szülést.

Programozott szülés

Ma már szerencsére a múlté az a nekibuzdulás, amikor az oxitocin-infúzió és prosztaglandin-zselék, -tabletták és -kúpok lehetőségét kihasználva egymást érték a programozott szülések. A “programozás” kényelmesnek tűnő megoldás, hiszen olyan időpontban vezénylik le a szülést, amikor mindenki ráér, és minden feltétel adott: munkanap délelőtt teljes a készültség a műtőben, mindenki kipihent és éber, a szülők időben lezárhatták folyó ügyeiket, pontosan tervezhető a szabadság, a nagymamák és nagypapák mozgósítása.

Jó-e a programozott szülés? Vagy várjuk meg, amíg magától ki akar bújni a baba?

A programozott szülés előfeltétele a magzat érettsége, fejvégű elhelyezkedése, a méhszáj, méhnyak megfelelő, a szülés közeledtére utaló állapota. Fontos tényező, hogy a méhizomzat érzékenyen reagáljon az oxitocinra: ha próbaképpen oxitocin-infúziót kötnek be, megfelelő erősségű és gyakoriságú méhösszehúzódások jelentkezzenek. Ez a folyamat még nem visszafordíthatatlan. Ha a mesterséges hormonadagolás hatására mégsem indul meg a fájástevékenység, az infúziót le lehet állítani, s a magzat állapotának rendszeres ellenőrzése mellett tovább várakozhatunk a szülés valódi kezdetére.

A méhnyakra és környékére juttatott prosztaglandint azonban nem lehet eltávolítani. A kismamák prosztaglandin érzékenysége különböző, ezért előfordul, hogy túlságosan erőteljes a hatás, és újabb gyógyszerre: fájásokat leállító infúzióra lehet szükség.

Burokrepesztés

Más a helyzet akkor, ha a szülést burokrepesztéssel indítják meg. Sajnos gyakran előfordul, hogy erre már a felvételi vizsgálatkor, szinte rutinszerűen sor kerül abból a megfontolásból, hogy így felgyorsul a folyamat, és mindenki hamarabb túl lesz az egészen. A burokrepesztést azonban nem lehet meg nem történtté tenni. “Ketyeg az óra”, fokozódik a fertőzés veszélye, amit a gyakori belső vizsgálatok tovább fokoznak. Ha a burokrepesztés után a vártnál lassabban halad a szülés, bizonyos idő után antibiotikumot kell adni a kismamának.

Ha kevéssé érett méhszájnál repesztik a burkot, elképzelhető, hogy az oxitocin-infúzió megfelelő erősségű fájásokat kelt ugyan, de a méhszáj nem tágul kellőképpen, és a magzat feje nem halad előre a szülőcsatornában. A kismama közben szenved, méghozzá nem is kicsit, hiszen a méhizomzat rendszeresen és erőteljesen összehúzódik.

Ha szerencséje van, sétálhat, labdán ülve próbálkozhat a fájdalom enyhítésével, de előfordulhat, hogy az infúzió és a magzati szívhang és fájáserősség vizsgálata (CTG) miatt folyamatos fekvésre kényszerül. Az orvos és a szülésznő a méhszáj kézi tágításával próbál “rásegíteni”, ám rendkívül fájdalmas műveletről van szó, amely nem is hozza meg mindig a kívánt eredményt.

A magzat egy ideig állja a méhösszehúzódások rohamát, de az idő előrehaladtával egyre rosszabbul fogadhatja a fokozódó szorítást, amely még milliméternyi előrehaladást sem eredményez. A CTG mind gyakrabban jelzi, hogy a baba szívhangjai a rövidke fájásszünetekben sem állnak vissza a normális értékekre. A következő lépés ebben a helyzetben a császármetszés. Talán elkerülhető lett volna, ha nem kerül sor a felesleges, ebben a helyzetben kártékony beavatkozásra, a burokrepesztésre.

Lehet, hogy a szülés csak két-három nap elteltével, és éppen hajnali egykor indult volna meg magától, kellően erőteljes fájásokkal, noha elképzelhető, hogy a méhszáj már egy hete kétujjnyira nyitva volt. Éppen ezért nagyon fontos, hogy kétséges helyzetben megfontolt döntés szülessen arról, megrepesztik-e a burkot vagy nem, illetve hogy pontosan mikor kerül sor erre a műveletre.

“Invazív (testbe hatoló) beavatkozásra élettani vajúdás (rendszeres és erőteljes fájástevékenység) és szülés során általában nincs szükség, de indokolt lehet megfelelő méhszájstátusznál a burokrepesztés. Tapasztalat szerint előnyös, ha ez 4-5 cm (bő kétujjnyi) tágasságnál, kifejtett nyakcsatorna mellett történik, így a szülés utána felgyorsul. (…) Korábban történő burokrepesztés (ha ennek más indoka nincs) kifejezetten káros. Kedvezőtlenül befolyásolja a méhtevékenységet, a szülés elhúzódását okozhatja, és nem egyszer az egyébként elkerülhető műtéti befejezést teszi szükségessé” – írja a 2002-es Szülészeti-nőgyógyászati protokoll, mely egységes irányvonalakat fogalmaz meg a szakma képviselői számára.

Nagyon fájdalmas volt számomra a burokrepesztés. Mivel erre a műveletre minden előzetes figyelmeztetés nélkül, felvételem után került sor, legalább utólag tudni szeretném, miért és hogyan végzik el ezt a beavatkozást.

T. Andrea

A burokrepedés, repesztés nem fájdalmas, ha előrehaladott szülésnél, már a kitolási szakhoz készülődve hajtják végre, mert nem akarják, hogy a tolófájások alatt repedjen meg magától, netán a baba burokban szülessék. A szülő nő vizsgálóasztalon vagy szülőágyon, hanyatt fekvésben, felhúzott lábakkal helyezkedik el. A burokrepesztés csak fájás alatt történhet (ez meglehetősen kellemetlen).

Meg kell ugyanis várni, amíg a fájás hatására a magzat feje lejjebb nyomul a szülőcsatornában, és az előtte lévő burkot a benne lévő vízzel megfeszíti, hogy úgy viselkedjék, mint egy vízzel teli feszülő lufi, amit csak ki kell pukkasztani. A burokrepesztést olyan eszközökkel végzik, ami a burkot megcsípi, megszúrja, vagy felhasítja. Ha a baba koponyája és a burok között van magzatvíz, akkor ez – az említett feszes léggömb példájánál maradva – viszonylag könnyű. Ha nincs úgynevezett elővíz, akkor előfordulhat, hogy a magzat fejbőre is megsérül közben.

Azért próbálkoznak ennek ellenére burokrepesztéssel, mert ezzel olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek a méhszájérést, a fájások erősítését segíthetik. Ha a burokrepesztést szülésindításként alkalmazzák, akkor sokkal korábbi stádiumban, éretlenebb, ujjal nehezen elérhető méhszájnál, magasabban lévő koponyánál kerül rá sor. Ez az orvosnak is nehezebb, és ezért a kismama is kellemetlenebbnek érezheti.

Tipp: A belső vizsgálat kevésbé fáj, ha sikerül minél jobban ellazulnunk. Közben lassan engedjük ki a szánkon a levegőt. Ekkor a leglazább a hasfal és a gát is. Ha még nem vagyunk készek a vizsgálatra, nyugodtan mondjuk meg, vagy jelezzük felemelt ujjunkkal. Az orvosnak a vizsgálat ELŐTT, tehát akkor, amikor a páciense még nincs vizsgálóhelyzetben, el kell mondania, mi következik, milyen okból, és miért most. Kérnie kell páciense beleegyezését is.

Méhszájtágítás

Csak akkor indokolt, ha a magzat hirtelen fellépő veszélyállapota miatt a szülést gyorsan be kell fejezni, és ez a remélhető leggyorsabb módszer. Ilyenkor elsimítják a majdnem eltűnt méhszájat, majd tolófájás alatt erőteljes nyomásra kérik az anyát. A segítő közben a hasfalon keresztül nyomást gyakorol a magzatra. A WHO ajánlása szerint a rutinszerű méhszájtágítás nem ajánlható a szülés gyorsítására, ugyanis a művelet a méhszáj sérülését, vérzését okozhatja.

Előfordul azonban, hogy a méhszáj egy része, leggyakrabban az elülső ajka beszorul a koponya és az anyai csontos medence közé, és megduzzad. Ha ezt fájás alatt a koponya fölé sikerül simítani, akkor éppen a méhszáj sérülését akadályozza meg az orvos.

Szaktanácsadó: Dr. Boros Judit szülész-nőgyógyász

Könyvajánló

Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol

Katalizátor Könyvkiadó Kft.,2015.

A természetes módszereket előnyben részesítő, tapasztalt, otthonszüléseket kísérő bába könyvében többek közt részletesen olvashatunk kockázatmentes, “szelíd” szülésindító módszerekről. Burokrepesztés, infúzió és méhszájtágítás előtt ilyesmikkel is próbálkozhatunk.

Ezek is hasznosak lesznek szülés témában:

Forrás: Kismama magazin