“A terhesség az embriónak a méhnyálkahártyába ágyazódásától a magzat megszületéséig tartó időszak.” Orvosi értelemben. Lelkileg azonban ennél sokkal több. Nem véletlenül nevezzük ezt az időszakot várandósságnak. Ezalatt a több hónap alatt intenzív biológiai és pszichológiai változások zajlanak. Nemcsak a szülésre, hanem a gyerekre, a családdá válásra kell ekkor felkészülni.
A várandósság folyamata mára azonban szinten teljes egészében az egészségügy fennhatósága alá került, és a lelki felkészülést nem igen segítik, hiába lenne elengedhetetlen része a gyermekvárás időszakának.
Búzaszemekkel a gyermekáldásért
Mára a várandósság és a szülés körüli hagyományok szinte teljesen elvesztek. Pedig az ősi kultúrák, archaikus társadalmak sok olyan tapasztalatot gyűjtöttek össze, melyekből ötletet lehet meríteni a krízisek, változások megoldásához, megküzdési képességünk kialakításához.
Hiszen az ember élete során számos sorsfordító eseményen megy keresztül, számos változást él át. A népi kultúrák a változások okozta megrázkódtatások enyhítésére rítusokat talált ki, melyek hídként könnyítették meg az átmenetet egyikből a másikba. Gondoljunk csak a beavatási rítusokra, a születést, halált, házasságkötést kísérő szokásokra. Az emberi élet fordulóihoz kötődő rítusok célja, hogy átjuttassák az egyént egy adott helyzetből, életszakaszból a másikba. Ezek biztosítják az elválást, eltávolodást a régitől, és elősegítik az újba való beépülést.
A népi hagyományok segítségére ma azonban már kevéssé számíthatunk. Életünk váltófázisaiban “egyedül maradtunk”, így van ez a gyermek születésére való felkészülés, a várandósság időszakában is.
Kilenc hónap nagy idő
Mi áll rendelkezésünkre ma a népi szokások, hagyományok és a nagycsaládok támogató közege helyett?Elsősorban korlátlan mennyiségű információ, és a lehetőségek egész tárháza: kismama, szülés, valamint baba-mama témában. A “piac” hatalmas mennyiségben kínál, gondoljunk csak akár a szülésfelkészítőkre, szülés előtti kapcsolatfejlesztő programokra, tornákra, különféle tanfolyamokra, a legmodernebb ultrahangokra. Csak győzzünk választani! Vagy inkább mégsem?
A túlzásba vitt információáradat, az egymásnak ellentmondó “jó tanácsok”, a rémhírek, gyakran csak összezavarják a leendő szülőket, akik közben úgy érzik, felelős szülőként semmit sem hagyhatnak ki, ami születendő gyermekük jól-létét, és az ő megfelelő felkészülésüket szolgálhatja. Nehéz nem követni a divatot, és meghúzni a határt. Próbáljunk mégis azonban a lényegre koncentrálni, a lelki felkészülésre, ami azért ma sem lehetetlen.
Mi is kell a fészekhez?
Részt kell, hogy vegyen a lelki felkészülésben mind a leendő anya, s apa is. A várandósság kiváló lehetőség arra, hogy a pár sokat és őszintén beszélgethessen arról, ami életük és párkapcsolatuk megváltozása kapcsán foglalkoztatja őket. Fontos az esetleges félelmek, aggodalmak, kérdések tisztázása, megbeszélése.
A lakás átalakításától kezdve, a babaszoba berendezésén át, a kellékek megvásárlásáig rengeteg befelé fordulásra alkalmas tevékenység adódik, ezek mind fizikai, mind lelki tekintetben előkészíthetik a szülőket csecsemőjük fogadására. Készüljünk hát gyermekünk számára szellemi, lelki fészekkel is! Hiszen az igazi családi fészek jóval több egy bölcsőnél és néhány bababútornál.
Minél több minőségi időt töltsön együtt a kismama és a párja, amikor egymásra figyelnek, megosztják egymással élményeiket, érzéseiket, a várandós állapottal járó örömöket, félelmeket, fantáziákat. A kismamának fontos azt éreznie, hogy törődnek vele, és bármikor számíthat társára.
A ráhangolódást segítendő
Mely dolgokkal lehet a ráhangolódást segíteni?
Minden nap beszélgessen a leendő szülőpár, életükről, az érzéseikről, születendő gyermekükről; nyugodtan, a kellő időt rászánva. Kezdjék el megfogalmazni érzéseiket, beszéljenek a gyerekről, a vele kapcsolatos terveikről, vágyaikról, félelmeikről; tervezgessék a szobáját, a kialakítandó életterét.
Beszéljenek a pocaklakóhoz, simogassák, érintsék meg naponta többször. Vonják be az életükbe a kommunikáció révén, hallgassanak vele zenét, ez lazító hatású lehet mindhármójuknak.
Törekedjenek a pozitív, kellemes környezet kialakítására, a zavaró külső ingerek kiszűrésére.Jótékony hatású lehet a kismamának a masszírozás, a relaxáció, a meditáció (belső képekkel való munka), a légző-gyakorlatok használata.
Fontos, hogy beszélgessenek a leendő szülők saját szüleikkel, édesanyjukkal saját születésükről; valamint, hogy képzeljék el, milyen is lesz a szülés, hogyan fog megszületni az ő gyermekük.
Készítsenek listát a megvásárolandó dolgokról, tervezzék meg gyermekük fogadását.Természetes, hogy a várakozás időszakát kitölti az ismeretszerzési szándék (terhességről, szülésről, orvosválasztásról, csecsemőápolásról), valamint a funkcionális teendők, előkészületek ellátása, ebben azonban határt kell szabniuk, különben könnyen úszni fognak az árral.
A várakozás lélektana
A pszichológusok szerint a terhesség egyes szakaszainak különböző értelme van. Ezekben a szakaszokban három, teljesen eltérő feladata van az anyának (és persze az apának is).A korai időszakban fontos a lélektani ráhangolódás, hogy elfogadja az anya a babát. Elfogadja a terhességét, és a babát önnön részének tekintse.
A középső szakasz a gyereknek, mint önálló lénynek az elfogadását jelenti, tehát egy belső elkülönülés Az, hogy látványosan nő a pocak, és a gyerek érezhetően megmozdul, segíti a kismamát abban, hogy önálló lénynek tekintse gyermekét. A végső szakasz a leválás, amikor a kicsi világra jön, és önálló életet kezd.
Nem mindegy hogyan
Soha ne felejtsük el, hogy mint ahogyan minden szülés más és más, így van ez a várandóssággal is. Vannak nagy általánosságban jellemző érzések, félelmek, vágyak és történések, de ezek mind egy kicsit másképp történnek egyénenként, páronként – mind testben, mind lélekben. Ezt tartsuk szem előtt, és legyen saját döntésünk eredménye, hogyan is éljük át azt a kilenc hónapot: terhesen vagy várandósan.
További érdekes cikkek:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
